Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)

1864-07-24 / 30. szám

Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendő!*. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. 30. isme. Julius 24. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél Hitér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi­­utcza Parkfriederféle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Láng Gusztáv tr.: „Filaria medinensis“ egy esete. — Közlemények Niemeyer, tübingai tanár korodájából. A Bright-kórnak tej­jeli kezeléséről. (Vége). Közli Horváth György tr. — Könyvismertetés. Le Régne Végétal. — Lapszemle: A nyom­bél egyszerű fekélye. — Ideg-dag a delta-izomban. — Az első nyakcsigolyák önálló ficzama, a tagok és a törzs hi­dése, visszahelye­zés, gyógyulás. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Szalay László halála. — Kolozsvári levél. — Buda­pesti kir. orvosegylet. — Vegyesek. „Filaria medinensis“ egy esete. Láng G­u­s­z­t­á­v Jr., m. k. egyetemi tanársegéd. A sors kedvezményezése, vagy h­a úgy tetszik mostohasága mindeddig megtagadta tőlünk azon ritka betegségnek észlelését, mely német szomszédainkat évek óta rémülésben tartja, noha csak górcsői a tri­­china-szörny, mely azt okozza. Vámbéry, hires ha­zánkfia gondoskodott arról, hogy e hiányt pótolja, s habár nem is trichinos beteggel lepett meg, annál még érdekesebb keleti hozománynyal kedveskedett, mennyiben átalánosan ismert tatárjában két „filaria medinensist* szállított Pestre. A szer­encse engem kínált meg e ritka beteggel, melynek tudományos felhasználásáról itt annál inkább tartozom számot adni honi ügytársaimnak, minél kevesebb alkalom nyílik e betegség körül nálunk tapasztalatokat sze­rezni. Mielőtt azonban esetem vázolására térnék át, szükségesnek tartom a „filaria medinensis“-nek ter­mészetrajzát előrebocsátani. A „filaria medinensis* (Dragonneau, Höllenwurm) az ó­világ tropikus vidékeinek sajátja s életének bizo­nyos korszakában az ember bőralatti kötszövetét vá­lasztja lakhelyéül. Ezen korszakában ismerték régibb időtől fogva az emberek, mint rendkívül hosszú, fehér, hengerded férget, mely legfölebb farkvége felé mutat kis hegyesedést, és melynek gömbölyded fején négy tövis áll keresztben. A féreg hossza eléri a métret sőt Rokitansky szerint a 12 lábat, s vastagsága alig több 1 milliméternél, úgy hogy az egész állat czérnafonal­­hoz hasonlít. Jacobson Koppenhágában volt az első, ki nagy meglepetésére azt véve észre, hogy a hosszú fonálalaku állat tömve van górcsős kis állatocs­­kák milliárdjaival, úgy hogy benne kételyek támad­tak , váljon nem-e csak tömlő az egész filabra, mely az általa felfedezett fiatalokat beburkolja. Maison­­neuve helybenhagyta Jacobson érdekes felfedezé­sét, úgy hogy ezentúl nem lehetett kételkedni, misze­rint az emberi testben tartózkodó filaria az „élő fiata­lokat* szülő nematoidák közé tartozik. Ezen élő fia­talokat én is millió számra találtam az eddig eltávolí­tott filaria darabokban, s nem kis örömet szerzett nekem rendkívüli mozgékonyságuk, mely alig engedte, hogy egy példányt a górcső alatt csak néhány másod­per­czig is rögzítsek. A­mi e fiatalok hosszát illeti, úgy ez felér 0.10—0.2 milliméterrel. A test elől hengerded és fegyvertelen, lekerekített fejjel kezdődik. a fark, mely az egész állatnak körülbelől V'3-át teszi, igen hegyes s alig látható finom végbe fut ki. A legtöbb fiatalnak külfelülete kisebb nagyítás mellett egészen sima s csak erősebb lencsék alkalmazása mellett osz­lik fel felette finom, számtalan gyűrűre; némely pél­dánynál azonban a sima felület helyett születes fel­osztást veszünk észre, mely 3 —12 ízre osztottnak mutatja az állatot. Az erős nagyítás tisztán mutatja, hogy ez szük­ség az állat külbőrének megdudorodásá­­tól ered, és igen gyakran múlik az állaton minden szük­ség, hogy a közelebbi perczben kisebb vagy na­gyobb számban ismét visszatérjen. Az állatocskák bel­sejében tisztán kivehető a sárgás szemcse és magtar­­talmú tápcső, szájnyílásával elől és végnyílásával a hegyes fark tövében. Oly példányoknál, melyeknek végnyílásából anyagok ürülnek ki, tisztán kivehető, hogy az érintett tápcső saját fallal is bír, mely ott, hol üres, összeesik. E tápcső önálló mozgással is bír, mi különösen akkor tűnik fel, ha tápcső és külbőr ellen­kező irányban nyúlnak. Ivarszervekkel a fiatalok nin­csenek ellátva s ennélfogva ez állapotban nem is ké­pesek, közbeszakitás nélkül, az emberi szervezetben oly anyaállatokká fejlődni, mint az volt, melyből az imént előkerültek. Hogy ily fejlődésre képesittesse­­nek, szükséges előbb ivarszerveik kiképződése, szük­séges az ivarérett állatok párosulása és megterméke­nyített nőstényeknek újbóli testbejutása. A hely és közeg, melyen az emberi testből kiürült agamok (ivar­talanok) az érintett fejlődési fokozatokat elérik, eddig még nincs ugyan egész pontossággal kipuhatolva, mennyiben még senkinek sem sikerült az emberi tes­ten kívül tartózkodó filariákat biztossággal felismerni, de legvalószínűbb, hogy a nevezett átalakulások víz­ben történnek. Hogy azonban nem minden víz alkal­mas ily filaria tenyésztésre, annak tanúbizonysága Pest, 1864.

Next