Orvosi Hetilap, 1864. augusztus (8. évfolyam, 32-35. szám)
1864-08-07 / 32. szám
Pest, 1864. Augusztus 7. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Korányi Frigyes tr.: A hólyagcsás tüdőlégdag gyógyításáról. — Kaczánder Áron tr. : Czombatértágulat, újjali nyomás, gyógyulás. — Könyvismertetés, fümntner W. Alig. Chirurgie. Falok K. Ph. Spec. Arznei-Verordnungslehre. — Lapszemle. A közepetti ideg csonkjainak összevarrása. — A szemteke ficzamáról. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Török János tr.: Az orvosi napló viteléről. — Előrajza a magyar orvosok és természetvizsgálók X-dik nagygyűlésének. —Vegyesek. Szerkesztői levelezés. — Hirdetések. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ajtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vácziutcza Paikfrieder-féle házban. A hólyagcsás tüdőlégdag gyógyításáról. Korányi Frigyes Jr.-tól. Ezen folyóirat múlt évi folyamatában tárgyaltuk volt a hólyagcsás tüdőlégdagot, el kell ismernünk oly terjedelemben, mely talán a lap tere iránti kimélytelenséget közelíté meg. Azonban alig lehetett volna másként kimerítenünk egy oly kóralak lényegét, mely midőn magát egyszer az emberi szervezet éptani lánczolatába beékeli azáltal, hogy a lánczolat egyik sarkpontját — az előnyfölvételt az éptani egyensúly színvonala alá nyomja, perczenkint és fokonkint az egyén működéseinek összegét, annak egész lényegét alább és alább szállítja, mert a szervezet pótkészületei a tüdőműködés fennakadásával szemben igen csekélyek. A tüdőszövet enyészete által a kis vérkör medre megszoríttatik, s viszont a nagy vérkörben rendellenes statikai viszonyok és ezek távlati következményei fejlődnek, s a mód mely szerint mindez végbe megy oly szabályszerű és egymásból folyó, hogy a korkezdettől a szervezet feloszlásáig pillanatra sem kell távoznunk az épülettan fonalától, csakhogy épen ezen éptani öszszeköttetés értelmezése vonta maga után a hosszadalmasságot. Ha megnyugvást találtunk ezen értelmezésnek lehetőségében épülettani alapokon, másrészt gyakorlati következtetéseinket, a kóralak gyógykezelését óhajtjuk ezúttal hozzá csatolni, mégpedig e téren csak elég gazdag eseteinkből merített tapasztalásnál maradunk. Visszatekintőleg fel kell hoznunk, miszerint a hólyagcsás tüdőlégdag soha sem elsődleges baj, hanem mindig kísérője (egy tüdőrészlet légátdatlanságánál), következése (a légutak szűkületénél, hörggörcsnél, részletes izomküdéseknél sat.), vagy maradványa (hurutos állapotoknak) valamely más kórnak; továbbá hogy egy oldalról a kis vérkeringés megakadályozásához, jobb szívtágulathoz, ennek folytán úgy a femint fölhágó üres ér elterülésében pangásokhoz, visszértágulásokhoz, az egész vérkeringés meglassudásához vezet, mely befolyás mellett aztán a zsigerekbeni sejttúlképződés különböző alakjai jönnek létre. Ezen ponton a folyamat a hiányos emésztés és tápnedvképződéssel találkozik. Más oldalról az alább szállott élenyités lehatalmit minden működést, így a beidegzést is. Végre hiányos vérkészítés, elégtelen elényfelvétel, lehatalmított beidegzés, nagyobb oldalnyomás a nagy vérkörben, kivált az átmeneti edényrendszerben vízkörhöz vezetnek, melyben a kórfolyamat éptani végeztét találja meg, ha csak előbb egy hozzá szegült kór másként nem végzi pályáját. Ezen egész bokros folyamatot kezdettől végig szem előtt kell a gyakorló orvosnak tartani, ha észszerű javalatokra helyes gyógyeljárást alapítani akar. Minekelőtte ezek részletezésébe bocsájtkoznánk, szellőztessük a kérdést, váljon általában a hólyagcsás légdag lehet-e szerelés tárgya, a légdagos tüdő visszavihető-e rendes állapotra? A légdag létrejöttét nem szabad úgy tekintenünk mintha az egy csapásra születnék, kivéve azon eseteket, hol oly erőszakosak a kilégzési mozzanatok, hogy a sejtközfalakat a légnyomás megrepeszti, hanem ez egy lassan és állhatatosan tovább fejlődő folyamat, melynek egyik mozzanatát a sejtfalak ruganyosságának elveszte, másikát a táplálat csökkenése, végsőjét a szövetenyészet képezi. Ezen kórszövettani mozzanatok utolsóra természetesen megszűnik gyógyítás tárgya lenni. Ellenben a ruganyosság elvesztének okai oly sokneműek, hogy itt némi megkülönböztetések válnak szükségessé. Ha a ruganyosság a sejtfalak beivódása nagy beszűrődése által csökkent (vizenyő, hurutos láb sat.), ezek eltávolítása után nincs miért kétkedjünk a ruganyosság visszatérhetésén, amint azt mindennapi tapasztalatból látjuk is. Ha tehát ily okokból származott ruganytalanság volna a sejtek tágulásának okozója, a légdag kétségkívül a gyógyítható kórokhoz, volna sorozandó. Továbbá tekintetbe kell venni, hogy a sejtfalak igen különböző tulajdonú és élettehetségű rostokból vannak összeszerkesztve; a kötszövet, mely élénk anyagcsere által tűnik ki, elég ruganyos, de mégis.