Orvosi Hetilap, 1864. augusztus (8. évfolyam, 32-35. szám)
1864-08-07 / 32. szám
ruganyosságban sokkal alább áll mint a ruganyos rostok, melyek ezen szövetben bőven képviselvék, de viszont igen alant fokon állanak anyagcserére nézve; végre izomrostok, melyek meg épen ideges befolyás alatt állanak. Hogy bizonyos kártékony befolyások irányában ezen különböző képletek egymástól eltérőleg viszonylanak, könnyen megfogható és történhetik, hogy egy ártalom megsemmisíti a kötszöveti rostok ruganyerejét, míg a ruganyos rostokés izomrostoké nem meríttetik ki egészen, s a kötszövet élénkebb visszatermedése még idejében jó segítségére a különben már enyészetbe menendett másik képleteknek. Hasonló nézeteket meggyőződésünk szerint az izomrostokra is lehet alkalmazni. Czikkünk II-dik szakaszában állítottuk össze Fick és Wintrich exact méréseinek eredményeként, hogy az izomrostok hüdése egy maga légdagot nem okozhat. Azonban igen is képzelhető, hogy a sejtfalak, melyek rendes légutakon keresztül az izomrostok segélye nélkül is elég hathatósan hajtják ki a léget, nem képesek azt kihajtani duzzadt takhártya vagy más okok miatt szűkített öblű hörgőkön keresztül. A növekedett tüdőn belüli nyomás gyorsan légdagot fog ily esetben eredményezni, holott ha sikerül vagy a beidegzést felszabadítani, vagy a hörgakadályt elhárítani, a kitoló erő egyensúlyba jöhet az akadálylyal, s ha még a kötszövet és ruganyos rostok élettehetségüket nem vesztek, a már létrejött sejttágulat ismét rendbe jön. Ami aztán még szem előtt tartandó: a légdagos folyamat, sorozatban és fokozatban egymásra következve fejlődik a tüdőben, s míg egy részletben már a legkifejlettebb fokozaton áll a kór, egy másikon és harmadikon a fejlődés mind alább fokain állhat. Ezen részletezés kicsinyesnek és fölöslegesnek látszhatnék, ha oly sokszor nem találkoznánk e kórra nézve azon nézettel, hogy az gyógyíthatatlan; a gyakorlat ezen ítéletet esetenként oly világosan utasítja vissza, hogy épen az ily esetek megfejtésére és a kimondott gyógyíthatlansági nézet megmentésére állíttatott fel egy külön — tüdéses tüdőlégdag — , melynek tarthatlansága azonban tisztán áll. Tekintsük miként áll a dolog azon körülírt hólyagcsás légdaggal, mely tüdőláb, sülyedési beszűrődés, mellhártyaizzadmányok kíséretében helyettesítőleg előáll ? A légdag itt épen oly világos mint bárhol, s kedvező esetben elenyészése épen oly bizonyos mint létezhetése. A légdag tehát nemcsak a sejtfalak szövetének pótolhatlan táplálati hiányával jelenik meg, s míg ezen eset nem áll elő, addig gyógyítható. Későbbi időben a tüdő légdagos folyamata talán csakugyan eléri azon fokot, hol azt gyógyítani akarni sikertelen igyekezetté válik. Ez időszakban még mindig fennmarad két irányban az orvosi tevékenység tere: először elhárításában azon hajlamoknak vagy külártalmaknak, melyek behatása alatt tapasztalat szerint a légdagos folyamatnak új lendület adatik, az kül- és beltervben gyarapíttatik; másodszor abban, hogy a szervezet bevételei és kiadásai ésszerű életrendi tanácsok által szabályoztassanak, s az el- és kiválasztások éber figyelemmel kísérete és hol szükséges előmozdítása által az egyik vagy másik területen nevezetesebben fennakadt vérkeringés felszabadíttassék az esethez mért eljárások által, minekelőtte még belőle elfajulások fejlődhetnének. Ezen javalatok betöltése által még mindig igen sokat használhatunk betegeinknek annyira, hogy ha észszerű tanácsaink vagy kedvező körülmények közrehatásával sikerül kikerülni a sokszor rövid napok alatt halálos hörgöcslábot, a lassan, de következetesen emésztő hörgyakárt és tágulatot; ha elkerültethetjük a gyakori izgalmakat, melyek különösen az agy felé erősebb vértódulásokat és az edényfalak táplálati eltérései folytán vérömlenyeket föltételezhetnek; ha végre lehetőségig megelőzzük azon máj és vese elfajulásokat, lehetőleg hátrálhatjuk a vízvérűség bekövetkezését, melyek a vízkórhoz vezetnek, akkor sikerülene a beteg életét nemcsak oly hosszúra nyújtanunk, milyenen túl az emberi életnek nyúlnia úgy is csak kivételesen adatik. A légdagos betegeknek azon tekintélyes száma, melyet észlelni és szerelni alkalmunk volt, legnagyobb részben gyakori és hosszú időn át vonzott hurutok következtében volt szenvedő. Eljárásunk ily esetben az volt, hogy ha a hurut inkább a lakhártyák duzzadtságában semmint bő nyákelválasztásában külölte magát, mellette a légzési nedélyek, kékkóros tünemények magas fokig nem fejlődtek: langyos főzetek italát, lágyító párok beszivását, belsőleg tört adagú hányborkövet, hánygyökeret s ha ezen eljárás pár nap alatt sikeres nem volt, ammóniák sót rendeltünk. Ha emellett a köhögési inger szokottnál erősebb volt s a langyos párolgásoknak nem engedett, fontosnak tartók azt borostyánmeggyvizzel s szunyallal lehető gyorsan csillapítani. Hol ellenben a légzési nedélyek nagy fokúak voltak, kék kór mutatkozott, s a beteg még nem agy, elég vérdús, az edényfalak egészségesek voltak: ott egy alkalomszerű visszérnyitásnak oly gyors és beható sikerét láttuk, hogy azt, szemben az általa legyőzött nehéz veszélylyel, tapasztalataink alapján melegen ajánlhatjuk, s ezen óvatossági szabályok határain belül Wunderlich határozott idegenkedését a visszérnyitástól igazoltnak nem találtuk. Ha ellenben az ily beteg már kimerült, vérszegény vagy épen vízkóros volt, minden erélyes behatástól tartózkodva vagy hódítók által igyekeztünk a gyötrelmeket enyhíteni ,vagy ha a bélcsatorna még elég ép volt, erre ható elvezetések által néha sikerült könyebbséget szerezni. Oly betegeknél, kiknél a hurut bő nyákelválasztás időszakába lépett, ha a kiköpés megfelelő erélylyel vitetett végbe, többé kevésbé nézői maradtunk a folyamatnak ; hol viszont a nyákhalmozódás nagy mérvű volt, a nyák szívós, tapadó, a kilégzési izmok vagy a nagyfokú elsoványodás miatt, vagy a beidegzésnek szénsavmérgezés okozta hiányossága miatt erélytelenek, ott egy hathatós hánytató, melyhez nagyfokú ideglehangoltság esetében egy-két szemet kámfort adánk, valóban életmentő szernek mutatta magát. Más eljárást követtünk, hol hónapokon és éveken keresztül tartó nagy mennyiségű, többé-kevésbé hig