Orvosi Hetilap, 1864. szeptember (8. évfolyam, 36-39. szám)
1864-09-04 / 36. szám
Pest, 1864. «ftCS« (HK« September 4. Előfizetési ár: helyben égész évre 9 frt, félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap, kr. vidéken egész évre 10 frt, félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztés fizetések bérmentesitendők.ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi Hirdetéseikért soronkint 14 ujkr. utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom: Korányi Frigyes tr. : A hólyagcsás tüdőlégdag gyógyitásáról. — Koller Gyula tr. : Az elhizottság és annak gyógykezeléséről. — Könyvismertetés. Versuch einer Pathologie der Nerven, von Dr. Valentin. — Lapszemle. Vérátömlesztés gyermekágyasoknál. — Hólyagdékból álló kö. —Csigolyatörés, halál 40 óra múlva, bonczolás. — Apróbb szemelvények. Tároza : Darwin elmélete vagyis a fajok eredésének bírálata. (Folyt.) — Nyílt válasz Mendl Lajos tr. úrnak. — Távirati magán-sürgöny. — Vegyesek. — Pályázatok. M yrolcEadllc évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. A hólyagesás tüdőlégdag gyógyításáról.*) Korányi Frigyes tr.-tól. (Folyt.) Eljárásunk a kátrány-gőznek beszívatásánál az volt, hogy elég öblös tálba egy—két szeze forró víz öntetvén, ehhez a környülmények szerint két—négy— stat kalánnyi kátrány töltetett; az ezen keverékből kifejlett gőz fölébe tartván a beteg száját, képessége szerinti mély belégzések által öt—tíz perczig szívta be azt. Izgatag fakhártyáju betegeknél erős mellszorongás és köhögés szoktak eleintén beállani s ezen esetben a beszivást félbeszakittatták, s napjában csak egyszer-kétszer használtattuk. A szerelés ezen akadálya azonban nem szokott tartós lenni, a betegek csakhamar jól tűrik s azon mértékben az egyes alkalmazások ideje meghosszabbittatik, magától értetődvén , hogy ha a folyadék hűlni kezd, az újból hozzá töltött forró vízzel bevittetik. Tömörebbé lehet a gőzt azáltal tenni, hogy a beteg fejét s az alatta párolgó tálat kendővel beborítja; ekkor is szükséges azonban a kendőt időnkint föllebbenteni, nehogy az arcz és fej kelletén túli hevítése fejfájást okozzon. Hol még ennél is behatóbbá akartuk a szerelést tenni, ott a tömör kátrányt tartalmazó edény alá szeszlángot gyújtatánk. Naumann tanácsa szerint a betegeket kátránygőzzel terhelt szobákban időztetni, a vázolt eljárás sikere mellett nem volt szükséges, s mindenesetre figyelmessé teszszük, kik megkísérteni óhajtják, a kátránynak igen szívósan tapadó, nehezen elűzhető szagára. Ezen beszivások mellett jó szolgálatot tett a Lobelia inflata föstvénye gyűszűvirággal vagy borostyánmegyvízzel. Gyermekeknél, hol kivált hökhurut folytában föllépő hörgöcsléb után jégdag fejlődött,, ezen gőzölgéseknek meglepően jó sikerét láttuk, azon változatokat, miket az alkalmazásra nézve a gyermekek nyugtalansága feltételez, könnyű eltalálni. Ugyancsak ezen kis betegeknél kedvező sikerrel használtunk összetört fenyőlevelekből főtt fürdőket is. Azonban oly betegeknél is, kiknek mellkasán csak gyéren lehetett elszórva itt-ott egy-egy sipoló vagy más száraz hurutos zörejt hallani; míg ellenben az erősen működő feszes nyakizmok, a telt torkolat-visszerek, a mellkas alakja, a rekesz állása, a szív vagy máj helyzete és kiterjedése, fejelfogultság sat. kiterjedten jelenlevő tüdősejttágulásra és ezzel párhuzamosan haladó, belőle eredő vérkeringési akadályra mutatnak, a kátránygőz beszívásokat hasonlóan jó sikerrel használtuk. Épen ezen esetekből, hol a vérkeringési akadályok közvetlen összefüggésben vannak a légdaggal és összhangzásban ennek terjedelmével, s hol a kátránygőz beszivások huzamos használata mellett meglepő eredményeket volt alkalmunk látni; ez esetekből kiindulva kiemelendőnek tartjuk, mit előbb a légdag gyógyíthatóságáról mondtunk volt, hogy t. i. a légdagos beteg tüdejének nem minden részlete van a szerves elváltozás egyenlő magas fokán s hogy a távolabbi súlyos tünemények jelentékeny része függhet az elváltozásoknak részben oly fokától, mely még a gyógyszerelésnek hozzáférhető. A vérkeringési akadályok, kivált a középkorban levő egyéneknél gyakran tűnnek elő az u. n. aranyeres mozgalmak, vagy kifejlett aranyér kórképe alatt, s a beteg, de gyakran a futólag vizsgáló orvos előtt is, az ide vonatkozó alkalmatlan érzetek és panaszok, emésztési nehézségek, szélképződés, puffadás, székrekedés, keresztfájdalom, végbélizgatottság, általános lankadtság, kedvetlenség, izgékonyság — eltakarják a tünemények valódi okát, t. i. a fölhágó visszér vérének lefolyási akadályát; sőt ha vannak is jelen légzési nehézségek, szívdobogás, ezek is az aranyér nyakába akasztatnak annyival inkább, minthogy az aranyérnél követni szokott eljárás ezen esetekben is sikeresnek mutatkozik.Az bizonyos, hogy ezen vidék erős alkotású, dúsan táplált,ahogy úgy mondjam abdominális népfajánál időnkénti vérszívók a végbél táján, drasticus hashajtók még hosszú ideig is használva — mint az az empiricusoknál folyó szokásban van — rövidebb-hoszszabb ideig tartó könnyebbséget hoznak elő; sőt azt Elejét 1. az OHL. 32-ik számában.