Orvosi Hetilap, 1864. szeptember (8. évfolyam, 36-39. szám)

1864-09-04 / 36. szám

Pest, 1864. «ftCS« (HK« September 4. Előfizetési ár: helyben égész évre 9 frt, félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap, kr. vidéken egész évre 10 frt, félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkeszt­és fizetések bérmentesitendők.­ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi­ Hirdetéseikért soronkint 14 ujkr. utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom: Korányi Frigyes tr. : A hólyagcsás tüdőlégdag gyógyitásáról. — Koller Gyula tr. : Az elhizottság és annak gyógykezelé­séről. — Könyvismertetés. Versuch einer Pathologie der Nerven, von Dr. Valentin. — Lapszemle. Vér­átömlesztés gyer­mekágyasoknál. — Hólyagdékból álló kö. —­­Csigolyatörés, halál 40 óra múlva, bonczolás. — Apróbb szemelvények. Tároza : Darwin elmélete vagyis a fajok eredésének­ bírálata. (Folyt.) — Nyílt válasz Mendl Lajos tr. úrnak. — Távirati magán-sürgöny. — V­egyesek. — Pályázatok. M yrolcEadllc évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. A hólyagesás tüdőlégdag gyógyításáról.*) Korányi Frigyes tr.-tól. (Folyt.) Eljárásunk a kátrány-gőznek beszívatásánál az volt, hogy elég öblös tálba egy—két szeze forró víz öntetvén, ehhez a környülmények szerint két—négy— stat kalánnyi kátrány töltetett; az ezen keverékből kifejlett gőz fölébe tartván a beteg száját, képessége szerinti mély belégzések által öt—tíz perczig szívta be azt. Izgatag fakhártyáju betegeknél erős mellszo­rongás és köhögés szoktak eleintén beállani s ezen esetben a beszivást félbeszakittatták, s napjában csak egyszer-kétszer használtattuk. A szerelés ezen aka­dálya azonban nem szokott tartós lenni, a betegek csakhamar jól tűrik s azon mértékben az egyes alkal­mazások ideje meghosszabbittatik, magától értetőd­vén , hogy ha a folyadék hűlni kezd, az újból hozzá töltött forró vízzel bevittetik. Tömörebbé lehet a gőzt az­által tenni, hogy a beteg fejét s az alatta párolgó tálat kendővel beborítja; ekkor is szükséges azonban a kendőt időnkint föllebbenteni, nehogy az arcz és fej kelletén túli hevítése fejfájást okozzon. Hol még ennél is behatóbbá akartuk a szerelést tenni, ott a tömör kátrányt tartalmazó edény alá szesz­lángot gyújta­­tánk. Naumann tanácsa szerint a betegeket kátrány­gőzzel terhelt szobákban időztetni, a vázolt eljárás sikere mellett nem volt szükséges, s mindenesetre figyelmessé teszszük, kik megkísérteni óhajtják, a kát­ránynak igen szívósan tapadó, nehezen elűzhető sza­gára. Ezen beszivások mellett jó szolgálatot tett a Lo­belia inflata föstvénye gyűszűvirággal vagy boros­­tyánmegyvízzel. Gyermekeknél, hol kivált hökhurut folytában föllépő hörgöcsléb után jégdag fejlődött,, ezen gőzölgéseknek meglepően jó sikerét láttuk, azon változatokat, miket az alkalmazásra nézve a gyerme­kek nyugtalansága feltételez, könnyű eltalálni. Ugyan­csak ezen kis betegeknél kedvező sikerrel használtunk összetört fenyőlevelekből főtt fürdőket is. Azonban oly betegeknél is, kiknek mellkasán csak gyéren lehetett elszórva itt-ott egy-egy sipoló vagy más száraz hurutos zörejt hallani; míg ellenben az erősen működő feszes nyakizmok, a telt torkolat-vissz­­erek, a mellkas alakja, a rekesz állása, a szív vagy máj helyzete és kiterjedése, fejelfogultság sat. kiterjedten jelenlevő tüdősejttágulásra és ezzel párhuzamosan ha­ladó, belőle eredő vérkeringési akadályra mutatnak, a kátránygőz beszívásokat hasonlóan jó sikerrel hasz­náltuk. Épen ezen esetekből, hol a vérkeringési akadá­lyok közvetlen összefüggésben vannak a légdaggal és összhangzásban ennek terjedelmével, s hol a kátrány­gőz beszivások huzamos­ használata mellett meglepő eredményeket volt alkalmunk látni; ez esetekből kiin­dulva kiemelendőnek tartjuk, mit előbb a légdag gyó­gyíthatóságáról mondtunk volt, hogy t. i. a légdagos beteg tüdejének nem minden részlete van a szerves elváltozás egyenlő magas fokán s hogy a távolabbi súlyos tünemények jelentékeny része függhet az elvál­tozásoknak részben oly fokától, mely még a gyógy­szerelésnek hozzáférhető. A vérkeringési akadályok, kivált a középkorban levő egyéneknél gyakran tűnnek elő az u. n. aranyeres mozgalmak, vagy kifejlett aranyér kórképe alatt, s a beteg, de gyakran a futólag vizsgáló orvos előtt is, az ide vonatkozó alkalmatlan érzetek és panaszok, emész­tési nehézségek, szélképződés, puffadás, székrekedés, keresztfájdalom, végbélizgatottság, általános lankadt­­ság, kedvetlenség, izgékonyság — eltakarják a tüne­mények valódi okát, t. i. a fölhágó visszér vérének lefolyási akadályát; sőt ha vannak is jelen légzési ne­hézségek, szívdobogás, ezek is az aranyér nyakába akasztatnak annyival inkább, minthogy az aranyér­nél követni szokott eljárás ezen esetekben is sikeres­nek mutatkozik.­­Az bizonyos, hogy ezen vidék erős alkotású, dú­san táplált,a­hogy úgy mondjam abdominális népfajá­nál időnkénti vérszívók a végbél táján, drasticus has­hajtók még hosszú ideig is használva — mint az az empiricusoknál folyó szokásban van — rövidebb-hosz­­szabb ideig tartó könnyebbséget hoznak elő; sőt azt­ ­ Elejét 1. az OHL. 32-ik számában.

Next