Orvosi Hetilap, 1864. november (8. évfolyam, 45-48. szám)
1864-11-06 / 45. szám
Vérömlenyes és egyszersmind hólyagos vörheny. (Scarlatina haemorrhagica itemque pemphigoidea) Kórboncztani közlemény. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. A vörheny közönségesen ismert, elterjedt és meglehetősen kiaknázott kóralak; mindemellett azonban az általam elmondandó kórtörténet több tekintetben érdeket fog nyújtani. Mindenelőtt a vörheny legvészesebb fajtáinak egyike, talán a legvészesebb fajtája, s oly időben fejlődött ki, midőn se a városban, se a közel és távolabb fekvő vidéken ezen bántalom nem uralkodott; azonkívül pedig oly körülmények közt fejlődött ki, melyek valamely állati méreg, vagy fertőző anyag önálló kifejlődésének nem kedvezők; míg továbbá határozott jelenségek arra utaltak, hogy a baj nem a bőrön kezdődött, hanem a kórfolyamat első gócza a vesékben volt; s végül a baj kiterjedése a torokban és a gégében nem találta határát, hanem ezen helyeken túl a nyombélig és egészen a tüdőkig kiterjedett. Láposi Mária hajadon volt, Zilahon született, s utoljára, 20 éves korában, Kolozsvárott szolgált, midőn 1864-ki tavaszáta 23-tól kezdve hűvös időben három napon keresztül meszelt és súrolt anélkül, hogy rosszullétnek csak nyomát is érezte volna, mígnem 26-án az ágyéktájon igen nagy fájdalom lepte meg, mi mellett forróság fejlődött ki, s székszorulást is kapott. Orvosa belsőleg porokat, míg külsőleg az ágyéktájra kenőcsöt rendelt. Ezen orvos szerekről közelebbi tudomásom nincs, s csak annyit tartok valószínűnek, hogy a veselábnál alkalmazni szokott anyagokból állhattak. Az ágyéktáji fájdalom növekedése folytonosan tartott, valamint a láz tüneményei folytonosan hevesebbek lettek, mihez még az is járult, hogy a bőr kipirosodott, s fájdalmassá vált. Ekkor történt, hogy itt Kolozsvárott az újabb időben igen lábrakapott vízgyógyászat reá is kiterjesztette mindenható (?) kezét. Egy fiatalember tanácsára ugyanis vizes lepedőbe burkoltatta magát, mire azonban a várva óhajtott javulás, vagy könnyebbülés helyett a bőr pirossága, a láz és a fájdalmak oly mértékben fokozódtak, hogy midőn 29-én reggeli 9 órakor a helybeli Karolina-kórházba hozták, ide úgyszólván már csak meghalni jött. Felvétele alkalmával a bőr egészen, mindenhol egyenletesen olyforma vörös volt, mint a mustárkovász hatása után lenni szokott. Az ágyéktáji fájdalom mélyebb nyomásra igen növekedett. A száj mellső részének nyakhártyája fehéresen nézett ki, míg inkább hátrafelé sötét vörösnek mutatkozott. Ezenkívül a tüdőkben finom bugyborékolást (crepitatio) lehetett hallani, a beteg pedig székszorulásról és étvágyhiányról panaszkodott. A fej jelentékeny mértékben ótvarrás (tinea capitis) volt. A szerelés bélürítések eszközlése végett higanyhalvacsból, majd pedig rheum-gyökérből állott anélkül, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak eredménye lett volna, s noha a higany benne maradt, a nyálfolyás mindvégig kimaradt. 30- án a piros bőrből apró, szinte piros, szemölcsalakú idomok emelkedtek ki, s a bőr felülete olyforma egyenetlen volt, mint ezt lúdbőrnél találjuk. Székelési erőltetés (tenesmus). Nagy mennyiségű húgykiürítés. A láz folytonosan tartott. 31- én reggel az egész arezon, de különösen a szemek körül, továbbá a kivörösödött nyelven és a száj nyakhártyáján lencsényi, csillagalakú, piros vérömlenyes foltocskák mutatkoztak , melyekből szakadatlanul bűzös vér folyt ki. A légvételek, különösen az orrlikakon keresztül nagy mértékben akadályozva voltak. A tüdőkben kiterjedt finom bugyborékolás. A torok fájt. Székeröltetés és nagy mennyiségű húgykiürítés. A láz tetőfokát érte el. Délutáni 2 órakor rövid ideig tartó eszméletlenség és félrebeszélés jelentkezett, mire eszméletét visszanyerve, ismét értelmesen beszélt. Este az arezon, felső végtagokon, főleg pedig kezein, nemkülönben a hason a kőrisbogár-tapasz által húzni szokottakhoz hasonló hólyagok képződtek, melyek fala a felemelt szarurétegből, míg bennékük szennyes színű folyadékból állott. A reggeli és délutáni tünetek fokozódva voltak jelen. Éjjel a beteg teljes eszméletlenségben futni akart, s a vér nemcsak az arczon levő vérömlenyes helyekből kezdett folyni, hanem még torkából is. A légzés akadályozott. Kis és nagy bugyborékolás a tüdők minden részére kiterjedve. Székerőltetés. Nagy mennyiségű húgykiürítés. Nyárutó 1-én reggeli 5 órakor a beteg akadályozott légzés és a torokból tartó vérfolyás tüneményei között kimúlt. Az egyén ezen baján kívül még csak szemfájdalmakban szenvedett a jobb oldalon, hol tökéletes szürke hályog fejlődött ki, mivel azonban nem törődött, minthogy a jelenvolt fájdalmak későbben egészen megszűntek. A bonczolást 2-án reggeli 10 órakor, így tehát a halál után 29 óra múlva eszközöltem. Az idő hűvös volt. A magas, jól kifejlett és kövér egyénnél a homlokon, szempillákon, füleken, pofákon és az álltájon a szaruréteg le volt hámolva, s sejtei górcső alatt minden további készítés nélkül szépen felduzzadva és egymással felettébb lazán összefüggve látszottak. Alatta pedig a Malpighi réteg látszott, melyen át a bőr sárgás barnavörös színben tűnt elő, s bemetszve a felsőbb rétegek barnavörösnek, míg az alantabb fekvők, fe ü k. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. hír. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. 8z., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczviicza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye."W . 1 Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Balogh Kálmán tr . Vérömlenyek és egyszersmind hólyagos vörheny (scarlatina). — Stoy Jakab tr. : A váltóláz tanához. Vége. — Lapszemle: Küteges hagymáz, elkülönítés sátrak alatt. — A szesznek használata tüdősorvadásban szenvedő betegek hányásánál. T ár C Z a : Körszemle. — Schwimmer Ernő tr. : Vázlatok Egyiptomból. II. — Pályahirdetés. — Vegyesek. — Pályázatok. Pest, 1864. Előfizetési Ar. helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. November 6.