Orvosi Hetilap, 1864. december (8. évfolyam, 49-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

Gyermekkori hüdések. Wilhelm H. tr.-tól. II. Gerincsagyi hüdések (Spinale Lähmungen).*) A gerinczagyi hüdések közönségesen paraplegiák neve alatt ismeretesek, mivel az alsó végtagok vannak hüdve. Az általam itt használt elnevezés a forrásra utal, melyből a hüdés ered s mely szerint ezen kóro­kat ismét bárki (meningeale) és gerinczagyál­­lományi (essentiels-spinale) bántalmakra lehetne felosztani. E különbséget azonban gyermekeknél, mint ezt már az agyi büdöseknél említettem, kórboncz­­tanilag kimutatni ritkán, sőt talán sohasem lehetséges, mivel ily betegek gyermekkorban csak néha esnek áldozatul e bántalomnak, és gyakran jó soká élnek. Hutin egy ilyen beteget említ, ki 40 éves lett s aztán valami más baj miatt meghalt; Heine egyik betege pedig, ki kezeire támaszkodva csak csitszni tudott, s kinek alsó végtagjai elsorvadtak, míg felső teste erős és izmos maradt, az ötvenes éveket jóval túlélte. A kórisme felállításánál csak a jelenségek ad­hatnak irányt. A kórtörténetből tudjuk meg, milyen volt a láz. Ha agyi tüneményekkel párosult, a legna­gyobb valószínűség, hogy hemiplegia fog következni; ellenben midőn agyi tünemények hiányzottak, és csú­­fos fájdalmak voltak jelen, paraplegia várható. Azon­ban paraplegiák fájdalom nélkül is köszönhetnek be, csupán vértorlódásra mutató jelenségek után. Idevágó eseteket Heine-nál olvashatni. Máskor ismét csak hosszabb ideig tartó rosszullét előzi meg e bajt, s a büdés a mindinkább gyöngülő alvégtagokban lassan lép föl. A talán a gyermekek gerinczagyi büdéseinél még nagyon is szükséges az éles megfigyelés s a tü­nemények szorgos följegyzése, hogy a kórbonczi ada­tok hiányánál a betegség természete iránt magunkat tájékozhassuk. A gyermekek gerinczagyi b­üdései mind táma­dásukra, mind lefolyásukra nézve egészen különböznek a felnőttek ilynemű bántalmaitól. Fel­nőtteknél a baj lassan támad, gyermekeknél hevenyen, ellenben a lefolyásnál az ellenkezőt tapasztaljuk, mert míg felnőtteknél — miután a büdés már beállott — a lefolyás gyors s erőkimerülés folytán a halál rendesen mielőbb, és csak ritka kivételes esetekben a gyógyu­lás következik be, addig gyermekeknél csak az alsó végtagok sorvadnak el, s a többi szervezet ép marad­ván rendesen, az élet, mint fölőbb láttuk, jó soká áll­hat fenn. A kórbonczi változások felnőtteknél állanak ugyan bizonyos viszonyban a büdös haladásával, de már nagy fokot kellett elérniük — mit a bonczkés ki is mutathat —, hogy a mozgásban oly zavarokat idéz­hessenek elő, milyeneket gyermekeknél a tenyelet jelentékeny kára nélkül okoznak. Feltűnő minden­esetre, hogy oly jelentéktelen okoknak — jelentékte­lennek mondjuk azért, mivel a többi szervezetre szinte semmi hatásuk sincs — oly jelentékes eredményük van, milyennek az alsó végtagok hüdését méltán tart­hatjuk. A hüdés gyakran a hasra és a hátizmokra ter­jed el, s a táplálás még­sem szenved, nemcsak a bán­­tatlan, hanem egyrészt a hüdött részekben is, mint ezt egyik esetemben tapasztaltam, hol csak az alszár izmai indultak lassan sorvadásnak. Felnőtteknél úgy látszik egészen más kóros foly­a­matok idézik elő a büdéseket, mint gyer­mekeknél, mert midőn ezeknél a végtagok tökéletes mozgékonytalanságánál az érzékenység ép marad, amazoknál ezt vagy lehangoltnak vagy tökéletesen elveszettnek találjuk. Sőt két általam észlelt gyermek­nél, az alsó végtagok tökéletes büdöse daczára, az ér­zékenység még nagyobb volt a rendesnél. Valószínű, hogy az élet zsenge korában a gerinczagy szürke állománya, mely Schiff és Brown-Séquard véleménye szerint az érzékenység közvetítője, a betegség góczába nem vonatik. S miután Brown-Sequard a mellső oldal­oszlopok és a hátsó oszlopok átmetszése után túlérzé­kenységet (hyperaesthesia) tapasztalt, meglehet, hogy az általam idézett két esetben egy képzékeny izzad­­mánynak erős nyomása — mely, mint tudva van, eleinte ingerképen hat és csak hosszabb fennállása után büditőleg — a gerinczagy oldalági és hátsó ősz­ *) Láad lapunk f. évi 24-ik számát. 4 L.. mm* December 4. Megjelen minden vasárnap. ■egreadelketü minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­­ségnél, ej tér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedéseket, váezi­­■ tera Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ill ^d­ebiscl­i *­» Felelős szerkesztő és tulajdonos fflarkusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Wilhelm H. tr. : ^Gyermekkori hüdések. II. Gerinczagyi hüdések. — Lengyel Endre tr. : Gyermekgyilkosság, orvosi véle­mény. — Könyvismertetés. A treatise on the continued fevers of Great Britain (Nagy-Britannia folytonos lázairól). By Ch. Murchison. Folyt. — Lapszemle. A meleg fejlődéséről gyuladt testrészekben, Weber tartól. — A vészes sárgaság (icterus malignus) 1859-diki járványáról. — Élet légzés nélkül némely újszülötteknél. — A húgyhólyag csapolásának új módja. Tárcza: Popper József tr. : Utazási töredék. IV. Frerichs tanár kórodája Berlinben. — A Frank-féle budaörsi keserű víz-forrás vegybon­­tása. — Vegyesek. — Szerk. levelezés.________________________________________________________________________ Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt, félévre 4 frt. SO kr. midiken egész évre 10 frt, félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérm­entesitendők. Hirdetésekért »gronkrut 14 ujkr. Pest, 1864.

Next