Orvosi Hetilap, 1865. március (9. évfolyam, 10-13. szám)
1865-03-05 / 10. szám
■ €i« тж~ Megjelelt minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztésejmnél, ujtér 10. sz., és Kilian Gy. könyvkereskedésében, váczvitéz a Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. KJLlem.c»etl i ~Мi~ évfolymon. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Balogh Kálmán tr. Bőrkeményedés az újszülötteknél közszöveti új- és túlképződés következtében. — Navratil Imre tr. A gégetükrészet. Vége. — Könyvismertetés. Das Mikroscop. Theorie und Anwendung desselben. Von C. Nägeli Pr. u. S. Schwendener. I. Theil — Allgemeine Pathologische Anatomie von Pr. Jos. Engel. — Lapszemle. A bagnéres-de-luchoni kénes vizek által kifejlesztett villamosság. — Szenvedő kétcsúcsú billentyű inainak elszakadása heves hányás alkalmakor. — Sebzés a végbélen keresztül, a húgyhólyag megrepedése halál. — sat. T á Г Z a : Hasenfeld tr: Az ásványvizek vegyelemei összefüggéséről a föld minőségével. — Budapesti k. orvosegylet. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: a „Kő- és Gyermekgyógyászat 12-ik száma.__________________________________________________________ Pest, 1865. Martius 5. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 hr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért fejenkint 14 nikr Bőrkeményedés az újszülötteknél közszöveti új- és túlképződés következtében. (Scleroderma neonatorum, Sklerem der Neugebornen, Verhärtung der Haut in Folge Hyperplasie des Bindegewebes), Balogh Kálmán tanártól. Majdnem egy éve, midőn Pestről távozóban valók, s Bókas ügyfelem górcsői vizsgálás végett darab bőrt hozott hozzám, mely azon nap bonczolt gyermek hullájáról metszetett le, ki a pesti szegény gyermekkórházban oly tüneményekkel feküdt és halt meg, milyenek a „scleroderma neonatorum“ kórképének megfelelnek. Ezen esetet Fehér Nándor tudor az 1864-iki Orvosi Hetilap 1-ső számában leirta, mely alkalommal górcsői leletemet is közölte, ezt pedig akkorában csak sebesen történhetett vizsgálás után írtam meg, s noha a találtakat, melyek ama közlésben érintettek, ma is aláirom, a magamnál tartott bőrdarabon későbben, reám nézve nyugalmasabb időben, huzamosan tett vizsgálatok után az ottan kimondott következtetéstől eltérek, mely eltérés indokolását a következők magukban fogják foglalni. Hogy pedig az ugyanazon alkalommal ígért közlés részemről oly későre maradt, abban találja okát, hogy ezen tárgy górcsőileg vizsgálva még alig volt, s csak oly módon, miszerint az adatokat kiindulási pontol is egyedül a legnagyobb óvatossággal használhattam; meg kellett tehát a dolgot minden tekintetben gondolnom, anélkül, hogy bárki vagy bármely irat lényegesen segítségemre lett volna, mert a meglevő értekezetek nagy száma főleg a tünemények elsorolása tekintetében nyújt használhatót, míg a baj lényegére nézve csak különösség tekintetében felötlő véleményeken kívül egyébbel alig találkozunk, ez pedig az észlelhető jelenségek csoportosítását sem engedi meg. I. Mint az idézett közlésben 1) olvasható, a kapott bőrdarab szokottnál vastagabb volt, s két réteget lehetett rajta megkülönböztetni, melyek felsőbbike *) Orvosi Hetilap, 1864. 7-ik lap, a tulajdonképeni bőrrel egyetemben a hámrétegnek felelt meg, míg az alsóbbik a bőralatti kötszövetet képviselte. Az előbbiben azonkívül, hogy a fehéresen kinéző szövet a szokottnál jóval feszesebb volt, sok említésre valót nem lehetett találni. Azon nagyobb feszességet pedig a kötszöveti rostkötegek tömöttebb összeszövődése, nemkülönben a ruganyos rostok dúsabb képviseltségének kellett tulajdonítanom, s amaz magával hozta, hogy az edények némileg külről nyomattak, mi ürkörük szűkülésével, a bőrréteg tömöttebb voltával és így annak fehérebb színezésével járt. A bőrszemölcsök azonban szokott idomúak voltak, csakhogy összetartásuk szinte szivósabbnak mutatkozott, de azokat tű által rostokká szét lehetett szedni. S a hámréteg, mely a szemölcsöket fedte, alakelemei nagysága, száma, színezése, összetartása, valamint elrendezésében minden tekintetben olyan volt, mint egészséges állapotában előtűnni szokott. A bőr alatti kötszövet a felette helyet foglaló bőrnél lágyabb volt ugyan, de sokkal kevésbé lágy, hanem tetemesen tömöttebb mint egyébként. Barnássárgának és szemcsés külemünek mutatkozott; az egyes szemcsék pedig majd kölesszemnyiek, majd kendermagnyiak voltak, s míg ama barnássárga szin tőlük származott. Igen keskeny fehéres sárga csíkokkal voltak körülvéve, melyek a tulajdonképi bőrrel összeszövődő hálózatot képeztek, a szemcsék úgyszólván beléjük ágyalva foglalván ottan helyet, még pedig oly benső összeköttetésben, hogy közülök egyesek kifejtése csak bajjal és czafatos szélekkel történhetett. Az ilyképen való kivájás után elkülönítve levő szemcséket az ujjak között némi ellenállás közben sajtként össze lehetett nyomni. A szemcsés külemet Andry3 igen találóan a borsókás disznóhúshoz hasonlítja, egyszersmind pedig megemlíti, hogy a szóban forgó betegség, mit valami beszűrődésnek tekint, az izompólyára soha át nem terjed. Tekintsük most a szemcséket és a környező feszes szövetet, oly tárgyakat, melyekből kiin .) Histoire de la Société de Médecine. 1784 és 1785, 207—221 lap. Továbbá ав Enoyelopaedie méthodique (1787—1794) lapjai. 10