Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)
1865-05-07 / 19. szám
Pest, 1865. 17. Május 7. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztés fizetések bérmentesitendökségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi Hirdetésekért soronkint 14 ujki utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Meaner Adolf tr: Holdkórok. Folyt. — Navratil Imre tr:A gégebajok meghatározása gégetükrözés által Vége. — Könyvismertetés: Untersuchungen über die Innervation des Herzens von Albert v. Bezold. Korányi Frigyes egyet.m. tartal. Vége. — Lapszemle: A bélfodri üterek bedugulásáról. — A bujakór gyógyítása iblanynyal hamiblag helyett. — Bright-féle vese fehérnye hugyozás nélkül, — hugyany mérgezés, — halál. Tárcsa: Kátai Gábor tr. : Nehány szó a magyar orvosi könyvkiadó társulat működése körül I. — Adler Alajos tr. : A Mehádi melletti Herkules-fürdők gyógyjavalatai. Vége.— Természettudományi társulat.— Orsz.oltóintézet. Előfizetési felhívás. — Vegyesek ____________— Pályázatok. — Könyvészet.— Hirdetések.______________________________________________________________________________________ В ■ *-«Я Ел év^folyam. Holdkórok (Lunare Krankheitsursache). Menner Adolf tudortól, Edelényben. (Folyt.) Hátra van még vizsgálni, váljon a hold nem hat-e tán mint villamos vagy delejes test közvetlenül vagy közvetve az emberre akkép, hogy kellékes egyéni hajlam mellett az által betegségek idéztetnek elő, melyek annak befolyása nélkül létre nem jöttek volna. Váljon a hold delejes vagy villamos erőkkel bír-e, azt egyenesen csak azon változásokból lehet megismerni, melyeket az a delejztínek rendes mozgásán képes előidézni. Azon eredményekből, melyekhez Kreilunk idevágó nyomozásai vezettek, az következik, hogy a delejes elhajlás oly változásoknak van alávetve, melyek a napidőnek megfelelő mindennapos változásoktól különbözvén, oly időszakot mutatnak, mely egy földi holdnapnak határai közé esik. Ezen időszak igen szabályszerüleg kettős fölértéket és kettős alértéket mutat.1) Ugyanezen eredményhez vezettek Sabine számításai is, melyeket ez Torontóban 1843-tól 1848-ig óránként tett észleletei alapján vitt véghez, s melyekből a földi delejességnek mind a három elemében egy, a látszatos napos holdkörfutástól függő időszak ismertetett föl. Ezenkívül Kreil-nak vizsgálatai még azon eredményhez is vezettek, miszerint a hold befolyásához kötött delejes változások úgy, mint a napfoltok, egy 10 évi időszakot mutatnak, ami azt látszik bebizonyítani, hogy a hold delejessége a naptól veszi eredetét. Miután Sabine tábornok kimutatta volna, hogy mind a három földdelejességi elem (a. m. az elhajlás, lehajlás és hatályosság) évi változásainak fordulópontjai a két napfordulat és a napéjegyének idejével esnek össze, s hogy a földi erőnek legnagyobb hatályossága a napközellel (Perihel) találkozik; továbbá miután az évi változások görbéjében egy, a napfoltok időszakával összhangzó 10 % évi időszak ismertetett föl, többé kételkedni nem lehet, miszerint a napnak földünkre a kérdéses befolyása, függetlenül annak melegítő tulajdonságától, kizárólag annak villamos vagy delejes erejéhez van kötve. De amidőn így minden további indokolás előtt a földi delejesség kútforrását a napba helyezzük, egyúttal ama föltevésnek helyességét is helyben kell hagynunk, miszerint mind a két test, a. m. a nap és bolygója különnevű sarkaikkal állanak ugyanazon világítás felé, hogy tehát földünk északi delejsarkának, a napnak déli sarka, valamint megfordítva földünk déli sarkának a napnak éjszaki sarka felel meg. Hasonló nézetünk van a holddelejesség származására nézve is, melyet ugyanezen közös központi testben keresünk, habár ezen feltevés még további indokolásra vár, amit alább meg is kísérlendünk. Azon esetre azonban, ha föltevésünk helyesnek bizonyulna be, az következnék, hogy a holdnak és földünknek ugyanazon központi forrásból eredő delejessége hasonirányú, azaz hogy földünk és holdja hasonnevű delejsarkaikkal állanak ugyanazon égi táj felé. De váljon ebből nem következik-e, hogy a két földuraló ellentétes irányú delejes égi testnek befolyása földünk delejességére ellentétes hatásokban fog nyilatkozni ? A készület, mely ezen kérdést megoldhatja, mint mondánk, a föld ereje által irányzott delejttí, melynek déli sarka észak felé, északi sarka pedig dél felé néz, azon irány tehát a napnak delejességével megegyezik, a holdéval pedig ellenkezik. Elméleti szempontunkból e szerint elvárhatjuk, hogy az északi félgömbünknek azon pontjaiban, melyek a nap állásától északra fekszenek , a nap befolyása következtében a delejtűnek déli vége folytonosan a nap felé vonzatik, míg annak északi vége tőle eltaszíttatik; ellenkezőleg pedig, hogy a hold befolyása következtében a delejttínek északi vége vonzatik ezen égitest felé, míg a déli vége tőle eltaszíttatik. Természetes, hogy ezen viszonyok a déli félgömbön meg vannak fordítva, minthogy az azonos irányú delejtű itt túlnyomólag a nap és holdnak dél felé néző delejes sarkai által kormányoztatik. Tekintsük előbb a nap befolyása alatt álló delejztet. Az észleletek szerint a delejes egyenlítő által 19 *) Kreil. Einfi. d. Mondes auf d. magn. Deciin.