Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)

1865-05-07 / 19. szám

291 292 elválasztott egész északi félgömbünkön a delejtűnek észak felé néző hegye, tehát a déli sarkon reggeli 7 és 8 óra közt közép irányától keletre a legnagyobb elhajlást mutatja; ezen időtől az nyugat felé kezd mozogni, míg a legnagyobb nyugati kitérését, leg­alább a közép­földh­ati szélességek alatt, dél és dél­utáni 2 óra közt éri el. Ezután minden megpihenés nélkül lassankint ismét kelet felé hullámzik vissza, nagyobb kitörésekkel az első délutáni és esti órákban és lassabban a következő éjszakai időben. Tizenegy óra közt éjfél után szünet áll be, a­midőn a tű második (gyengébb) keleti félértékét mutatja. Ezen időtől reg­geli 4 óráig ismét kevéssé nyűgat felé ingadozik, a­mikor újólag megfordul, hogy reggeli 8 óra felé leg­nagyobb keleti kitérését érje el. A kitérések nyárban nagyobbak, mint télben. Valamint az elhajlás, úgy a lehajlás ingadozásai is 24 órai időszakhoz kötték­ A lehajlás átalán véve reggeli 10 órakor legnagyobb, esti 10 órakor pedig legkisebb A földirati szeg­vények szerint azonban némi módosításokat szenvedvén, a delejes sarkok kö­zelében 2 félérték- s ugyanannyi alértékkel bir. Vala­mint az elhajlás, úgy a lehajlás is tapasztaltatott, hogy a 24 órai kitérések a napnak szélességi állásá­val kisebbednek úgy, hogy azok télben legkisebb, nyárban pedig, mikor a nap tetőirányos állásánál fogva, a tűnek déli hegyét magasabbra emeli, legna­gyobb értéket mutatnak.2) Ebből világosan kitetszik, hogy az elhajlás és lehajlás változásai nem állanak összefüggésben a de­lejes földerő hatályosságával, a­mely amazokhoz ellentétben állván, télben (napközelben) legnagyobb, nyárban pedig (naptávolban) legkisebb értékét mu­tatja.3) E szerint minden oda mutat, hogy a tán ész­lelt változások a napnak közvetlen befolyása által jönnek létre. A mondottakkal összhangzólag a legfontosabb delejes elemnek, a. m. a hatályosságnak 24 órai vál­tozásai a lehajlás változásaihoz képest ellentétet mu­tatnak, a­mennyiben közép európai szélességeink alatt az erő fölértéke a lehajlás alértékével este 10 órakor, az erő alértéke pedig a lehajlás fölértékével reggeli 10 órakor esik össze. Tekintsük most a hold befolyása alatt álló delej­tűt. Ha fennebbi föltevésünk helyes, miszerint a hold­nak delejessége földünkével, közös kútforrásuknál fogva, hason irányú s ennél fogva a napéval ellen­kező irányú, akkor a delejztín észlelhető 3 elemnek holdokozta változásai, a fennt­­eírt változásokhoz ké­pest ellentéteket fognak mutatni. Az eredmények, me­lyekhez Sabine Torontóban 6 éven át óránként tett észleletei alapján jutott, ezek: Az elhajlás 2 keleti és ugyanannyi nyugati fél­­értéket mutat oly időszak alatt, mely a holdnak két * *) egymásra következő felső tetőzése közt telik el.4) Nemkülönben a lehajlás és hatályosság is a hold befo­lyásától függő két-két fölértéket mutatnak ugyanazon időszak alatt. A változás egy holdnap alatt négyszer szegi a záró pontot. A delejtű éjszaki végének keleti fölértékei a hold­nak felső és alsó délköri állásával esnek össze; — megemlékezhetünk, hogy a napnak ugyanezen állásai­val a nyugati fölértékek találkoznak. A nyugati fölértékek a holdidő szerint esti 6 és reggeli 6 órára esnek, míg ugyanazon fölértékek a napnak déli és éjféli állásával következnek be. A lehajlásnak holdidő szerinti fölértékei 3 órakor este és 2 órakor reggel alértékei 9 „ „ „ 8 „ „ észlel­tetnek, míg a nap befolyás következtében ugyanazon fordulópontok, u. m. a fölértékek 10 órakor reggel és 10 órakor este az alértékek 4 „ este „6 „ reg. állnak be. Ebből látszik, hogy az eltérés csak a má­sodik holdfölérték és a második nap alérték közt valamivel nagyobb, átalán véve azonban a nap és hold befolyása közti ellentétek itt is, miként az elhaj­lásnál meglepőleg vannak kifejezve. Ha egyébiránt megfontoljuk, hogy a szélességi tér, melyet a hold 24 óra alatt átfut, tetemesen nagyobb mint a napnak 24 órai szélességi pályája, minthogy a hold a két téri­­tőköre közti utat 14 nap alatt futja be, míg a nap saját téritői között 13-szor hosszabb ideig tartózko­dik , úgy elérthetjük, hogy a két lehajlási görbének (Curve) összevágása egészen tökéletes nem lehet. A­mi végre a hatályosság előnyilatkozatait illeti, úgy elméletünk a nap és holdnak befolyása közt, e tekintetben szintén ellentéteket igényel. Ha ugyanis valamely delejnek északi sarkához egy másiknak déli sarka közelíttetik, akkor a delejes elemeknek kölcsö­nös szétválasztása folytán mind a kettőnek erőnövek­vése hatályosabb vonzás tüneménye alatt leend ész­revehető. Ezen erő a delejek közelsége és egyenke­­zűségéhez egyenes, távolsága és szögmértékéhez pe­dig megfordított arányban áll. íme a napnak föl­­dünkközi viszonya. Ha ellenben ugyanazon delejnek északi sarkához egy másiknak északi sarka közelít­tetik, akkor mind a kettőnek kölcsönös befolyása azon törekvésben nyeri kifejezését, miszerint delejes szétoszlásuk iránya vagy ellenkezője változik, vagy pedig a túlnyomó fék erő miatt, a delejek, tömegükhöz képest megforgattatnak. A megforgatás vagy gyön­­gítés hatása a delejek közelsége és egyenkezűségével növekszik, azoknak távolsága és szögmértékével pe­dig kisebbedik. Az előzmények szerint ez a holdnak földünkközi viszonya. Valóban, ez fölötte meglepő eredmény volna, ha bebizonyulna, hogy a holdnak, évszázadok óta fölismert, vagy sejdített hatása az em­ber szervezetére, a földdelejességi erők kisebbítése, és gyöngítésében rejlik. De lássuk, váljon az elméle­tünkből elvont eme meglepő eredmény az észleletek által megerősittetik-e,vagy nem? (Vége köv.) *) Arago Humboldtnak ezt Írja : „Je ne suis pás étonné, que tu re­­connais avee peine la valuation diurne d’ inelinaison, dönt je t’ai parié, dans les mois d’ hiver; e’est dans les mois cliauds seule­­ment, que cette variatio» est sensible, pour étre observée avec une leupe.“ Kosmos IV. 185. *) „Je persiste toujours ä sou'enir, que les changements d’inelinaison ne suffisent pas pour expliquer le changement d’intensité déduit de Г observation d’ une aiguille horizontale.« Arago. 4) Kreil ugyanezen eredményhez jutott. „Einfl. d. Mondes auf die magn. Declination.u

Next