Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)
1865-05-07 / 19. szám
291 292 elválasztott egész északi félgömbünkön a delejtűnek észak felé néző hegye, tehát a déli sarkon reggeli 7 és 8 óra közt közép irányától keletre a legnagyobb elhajlást mutatja; ezen időtől az nyugat felé kezd mozogni, míg a legnagyobb nyugati kitérését, legalább a középföldhati szélességek alatt, dél és délutáni 2 óra közt éri el. Ezután minden megpihenés nélkül lassankint ismét kelet felé hullámzik vissza, nagyobb kitörésekkel az első délutáni és esti órákban és lassabban a következő éjszakai időben. Tizenegy óra közt éjfél után szünet áll be, amidőn a tű második (gyengébb) keleti félértékét mutatja. Ezen időtől reggeli 4 óráig ismét kevéssé nyűgat felé ingadozik, amikor újólag megfordul, hogy reggeli 8 óra felé legnagyobb keleti kitérését érje el. A kitérések nyárban nagyobbak, mint télben. Valamint az elhajlás, úgy a lehajlás ingadozásai is 24 órai időszakhoz kötték A lehajlás átalán véve reggeli 10 órakor legnagyobb, esti 10 órakor pedig legkisebb A földirati szegvények szerint azonban némi módosításokat szenvedvén, a delejes sarkok közelében 2 félérték- s ugyanannyi alértékkel bir. Valamint az elhajlás, úgy a lehajlás is tapasztaltatott, hogy a 24 órai kitérések a napnak szélességi állásával kisebbednek úgy, hogy azok télben legkisebb, nyárban pedig, mikor a nap tetőirányos állásánál fogva, a tűnek déli hegyét magasabbra emeli, legnagyobb értéket mutatnak.2) Ebből világosan kitetszik, hogy az elhajlás és lehajlás változásai nem állanak összefüggésben a delejes földerő hatályosságával, amely amazokhoz ellentétben állván, télben (napközelben) legnagyobb, nyárban pedig (naptávolban) legkisebb értékét mutatja.3) E szerint minden oda mutat, hogy a tán észlelt változások a napnak közvetlen befolyása által jönnek létre. A mondottakkal összhangzólag a legfontosabb delejes elemnek, a. m. a hatályosságnak 24 órai változásai a lehajlás változásaihoz képest ellentétet mutatnak, amennyiben közép európai szélességeink alatt az erő fölértéke a lehajlás alértékével este 10 órakor, az erő alértéke pedig a lehajlás fölértékével reggeli 10 órakor esik össze. Tekintsük most a hold befolyása alatt álló delejtűt. Ha fennebbi föltevésünk helyes, miszerint a holdnak delejessége földünkével, közös kútforrásuknál fogva, hason irányú s ennél fogva a napéval ellenkező irányú, akkor a delejztín észlelhető 3 elemnek holdokozta változásai, a fennteírt változásokhoz képest ellentéteket fognak mutatni. Az eredmények, melyekhez Sabine Torontóban 6 éven át óránként tett észleletei alapján jutott, ezek: Az elhajlás 2 keleti és ugyanannyi nyugati félértéket mutat oly időszak alatt, mely a holdnak két * *) egymásra következő felső tetőzése közt telik el.4) Nemkülönben a lehajlás és hatályosság is a hold befolyásától függő két-két fölértéket mutatnak ugyanazon időszak alatt. A változás egy holdnap alatt négyszer szegi a záró pontot. A delejtű éjszaki végének keleti fölértékei a holdnak felső és alsó délköri állásával esnek össze; — megemlékezhetünk, hogy a napnak ugyanezen állásaival a nyugati fölértékek találkoznak. A nyugati fölértékek a holdidő szerint esti 6 és reggeli 6 órára esnek, míg ugyanazon fölértékek a napnak déli és éjféli állásával következnek be. A lehajlásnak holdidő szerinti fölértékei 3 órakor este és 2 órakor reggel alértékei 9 „ „ „ 8 „ „ észleltetnek, míg a nap befolyás következtében ugyanazon fordulópontok, u. m. a fölértékek 10 órakor reggel és 10 órakor este az alértékek 4 „ este „6 „ reg. állnak be. Ebből látszik, hogy az eltérés csak a második holdfölérték és a második nap alérték közt valamivel nagyobb, átalán véve azonban a nap és hold befolyása közti ellentétek itt is, miként az elhajlásnál meglepőleg vannak kifejezve. Ha egyébiránt megfontoljuk, hogy a szélességi tér, melyet a hold 24 óra alatt átfut, tetemesen nagyobb mint a napnak 24 órai szélességi pályája, minthogy a hold a két téritőköre közti utat 14 nap alatt futja be, míg a nap saját téritői között 13-szor hosszabb ideig tartózkodik , úgy elérthetjük, hogy a két lehajlási görbének (Curve) összevágása egészen tökéletes nem lehet. Ami végre a hatályosság előnyilatkozatait illeti, úgy elméletünk a nap és holdnak befolyása közt, e tekintetben szintén ellentéteket igényel. Ha ugyanis valamely delejnek északi sarkához egy másiknak déli sarka közelíttetik, akkor a delejes elemeknek kölcsönös szétválasztása folytán mind a kettőnek erőnövekvése hatályosabb vonzás tüneménye alatt leend észrevehető. Ezen erő a delejek közelsége és egyenkezűségéhez egyenes, távolsága és szögmértékéhez pedig megfordított arányban áll. íme a napnak földünkközi viszonya. Ha ellenben ugyanazon delejnek északi sarkához egy másiknak északi sarka közelíttetik, akkor mind a kettőnek kölcsönös befolyása azon törekvésben nyeri kifejezését, miszerint delejes szétoszlásuk iránya vagy ellenkezője változik, vagy pedig a túlnyomó fék erő miatt, a delejek, tömegükhöz képest megforgattatnak. A megforgatás vagy gyöngítés hatása a delejek közelsége és egyenkezűségével növekszik, azoknak távolsága és szögmértékével pedig kisebbedik. Az előzmények szerint ez a holdnak földünkközi viszonya. Valóban, ez fölötte meglepő eredmény volna, ha bebizonyulna, hogy a holdnak, évszázadok óta fölismert, vagy sejdített hatása az ember szervezetére, a földdelejességi erők kisebbítése, és gyöngítésében rejlik. De lássuk, váljon az elméletünkből elvont eme meglepő eredmény az észleletek által megerősittetik-e,vagy nem? (Vége köv.) *) Arago Humboldtnak ezt Írja : „Je ne suis pás étonné, que tu reconnais avee peine la valuation diurne d’ inelinaison, dönt je t’ai parié, dans les mois d’ hiver; e’est dans les mois cliauds seulement, que cette variatio» est sensible, pour étre observée avec une leupe.“ Kosmos IV. 185. *) „Je persiste toujours ä sou'enir, que les changements d’inelinaison ne suffisent pas pour expliquer le changement d’intensité déduit de Г observation d’ une aiguille horizontale.« Arago. 4) Kreil ugyanezen eredményhez jutott. „Einfl. d. Mondes auf die magn. Declination.u