Orvosi Hetilap, 1865. június (9. évfolyam, 23-26. szám)
1865-06-04 / 23. szám
93« их. Pest, 1865. .limius 4. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 Megjelen minden Valámstp fcr., Piáskén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesitő-és fizetések bérmentesitendők.ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, viczi-Hirdetésekért soronkint 14 ujkr ulcza parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Balogh K. tanár : Az átalános elzsírosodás a vilanymérgezésnél. — Nagel K. tanár : Gégemetszések bujakóros gégeszűkülésnél. Vége. — Lapszemle: A beszélési szervek központi helyéről. — A meningitis cerebrospinalis epidemica. A kénköpeny-ség befolyása a szervezetre. — Linimentum belladonnae. Teroza: A sebészi tanfolyam megszüntetése tárgyában. I. — Zempléni levél. — Budapesti k. orvosegylet. — Vegyesek . Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 2-ik száma. ДОХеисявД ur é'vrf’oly'xam. Az átalános elzsírosodás a vilanymérgezésnél, Balogh Kálmán tanártól. Christison szerint Angolországban az 1837 és 1838-iki években 540 mérgezés jutott köztudomásra, s közöttük egy sem volt vilany általi; hasonlókép a Francziaországban 1841-től 1844-ig nyilvánosság elé jött 201 mérgezési eset közül egyik sem történt vilány következtében, s Lewin említi), hogy Németországban 1843-ig összesen 4 olyan eset lett ismeretessé, melyek hárma a 40-es években fordult elő. Az első esetet Brerau hozta nyilvánosságra, s ezután hosszú időn keresztül csak gyéren, itt ott lehetett a szóbanlevő anyag által történt mérgezésekről hallani egészen az 50-es évekig, midőn gyakoriabbakká lettek, s a 60-as években valóságos divattá váltak, mégpedig ezen mérgezési járvány a polgárosodásnak nyugatról kelet felé való haladtával hasonló irányt látszik követni. Itt Kolozsvárott 1864 és 1865-ben valami 16 hasonló esetről van tudomásom, kik közül tíznél többet bonczolni alkalmam volt, s ezen bonczolások eredményét, valamint a belőlök vonható folyományokat akarom itten közölni, midőn egyszersmind az életben mutatkozó kórtünetekre szinte figyelmet fordítandók. A vilany által meghaltaknál a bőrt sokszor sárgásnak észleljük, de korántsem mindig, s még ritkábban találtam, hogy a köthártya sárga lett volna, a sárga színezéssel pedig fokozatos viszonyban és egyenes arányban áll a bőr elemi alakjainak zsírszertí átváltozása, a zsírcseppek legnagyobb számmal a verítékmirigyek hámsejteiben, míg a többiekben csekélyebb mennyiségben mutatkozván. A bőr színét a zsírszertí átváltozással megjelenő zsírcseppekből származtatom, s Lewin nézetét) elfogadhatónak nem tekintem , hogy a bőr sárga színe akként származnék, miszerint a vilany élenyülése által a vér élenyének nagy részét megkötve, ennélfogva a vérben levő eperészek el nem éghetnek. Mérgezéskor a szervezetbe oly kevés vilany jut, s ennek teljes élenytílésére annyira kevés éleny kell, hogy ezt a szervezet élénykészlete meg nem érezheti, míg ellenben tény, hogy az emberi zsír sárgás árnyalatú, a bőr sárga színe pedig annál teltebb, minél jelentékenyebb az elemi alakok zsírszert átváltozása, nemkülönben annál halaványabb, minél kevesebb zsírcsepp foglaltatik azokban. Megvizsgáltam olyan mérgezett vérét, ki vilany vétele után 36 óra elteltével már kimúlt, valamint olyanokéra is figyelmet fordítottam, kik később haltak meg, s a színes vérsejteket mindannyiszor szokott szintieknek találtam, csak összetartásukban lévén változás, mennyiben ha górcső alatti útjukban akadályra, például valamely elemi alakra találva ebbe ütközve megakadtak, időrajukat az akadály értelmében legkülönbfélekép megváltoztatták, midőn pedig egymásmellé és egymásután sorakoztak, egyikük a másikat kölcsönösen szögletesre nyomta. Ezen lágyság mellett azonban a színes vérsejtek a víz, vagy aluganyos oldatok, nemkülönben megszárítva a tömény hamanylúg irányában ellenállási képességöket soha el nem veszítették. A vér folyadékban szabad, akár feloldott, akár szemcsék alakjában levő festenyre egyszer sem akadhattam. A mondottakból kiindulva se Casper*) se Zeidlers) leletét meg nem erősíthetem, kiknek elseje szerint vilanymérgezés után a vérsejtek festenynélküliek és áttetszők voltak, míg a vérfesteny a meg nem alvadt vérfolyadékban feloldva foglalt helyet; második pedig mondja, hogy az üvegtiszta vérsejtek látszó közepetti benyomás nélkül a vörös vérfolyadékban úszkáltak. Nem találtam ezen leletet 35 házi nyúlnál sem, melyeket vilany által végeztem ki. Elfogadva, hogy a szerzők helyesen vizsgáltak, szabatosan észleltek, közlésüknek a vilanymérgezés jelzésénél igen csekély jelentősége van, a vérsejtek színtelen megjelenése igen nagy ritkasága következtében. Egyébként maga Casper legutolsó munkájában mondja, hogy a színtelenedés nem mindig fordul elő, hanem azon állítását ismét nem igen fogadhatni el, miszerint a vilanymérgezettek vérében általa látott csillagalakú szines vér .) Studien über Phosphorvergiftung Ar. f. path. A. Phys. u. f. kl. M. XXI. k. 1861 . — !) Kifless soll’ uso int. del fosforo. Pavia 1798. — *) Idézett helyen 641 1. *) Leiehendiagnostik, 402 és 441 1. — s) Annalen der Charité. 1861. I. — *) Klinische Novellen zur gerichtlichen Medicin, 410—411 1. 1863. 23