Orvosi Hetilap, 1865. augusztus (9. évfolyam, 32-35. szám)

1865-08-06 / 32. szám

•£35« тж~ Pest, 1865. Augustus 6. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 fcr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronként b ujk. Megfelelt minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczutcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Zid ■ жш 1 Ke erfolyamu.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Korányi Frigyes tr. Közlemények a sz. Rókus kórház idegkórosztályról. I. Idült agyvízkór, hagymáz , heveny Brightkór. — Balogh K. tr. Kórbonczolási közlemények. IX. X. — Könyvismertetés. Santlus zur Psychologie der Triebe. Baruch tr.tér. — Lapszemle. Az érlökés elkésési tünetének bebizonyítása és észlelési módja békánál. Czermak tar-tól. Billharzia capensis mint járványos vérhugyozás. Curara-al. A bonne-i és az eaux-chaudes-i kénes vizek villamos hatásáról. Tárcza: A magyar orvosi könyvkiadó társulat első kiadványához. — Előrajza a magyar orvosok és természetvizsgálók el-ik, Posonyban tartandó nagygyülésének. — Vegyesek. Pályázat. Szerk. levelezés. Melléket : A «Közegészségügy és törvényszéki orvostan 1* 3-ik száma.__________________________________________ Kövítmények a sz. Rókus-kórház idegkórosztályáról. Korányi Fr. tr. és egyet. m. tanártól. I. Idült agyviskór, hagymáz, heveny Bright-iór. Azon homály, melybe a központi idegrendszer egyes részeinek boncztani, működési és táplálkozási összefüggése burkolva van, daczára az óriási nehézségeknek, melyek a megoldási kísérlet minden pontján felhalmozva állanak, mégis lassan kint egyes világító sugarak hatása alatt oszladozik. Amit a gerincz- és nyúltagy szerkezetére nézve Stilling, Schweden van der Kolk, Lenhossék, van Dean emlékezetes munkáik által nyert a tudomány: most már a nagy agyra nézve is gyümölcsözni kezd, s egy tekintet a Leidesdorf épen most sajtó alól kikerült elmekórtanára azon meggyőződést szüli, hogy az agyszerkezet tömkelegének áthatolása sem tartozik a lehetetlenségek közé. Azon adatok, melyeket Leidesdorf mint Meinert folyamatban levő munkálkodásának eredményeit a lélekkórtan eddig oly laza alapjába beleilleszt, talán egy új korszakot igtatnak be ezen téren, melynek ép úgy meglehetnek túlcsapongásai, csalódásai, mint valamennyi másnak, de mely, most helyesnek bizonyult módszerre támaszkodik, mindig a ténylegesre kell hogy visszatérjen s azért valódi haladás korszaka leend. Ezen boncz- és épélettani haladás mellett a kórtanra is szebb jövő vár s kétségtelenül a gyógytannak is gyümölcsözend. Amannak egyik feladata kutatni, váljon az együtt megbetegedve találtatott idegrendszeri részek közös okból, együttesen betegedtek-e meg, avagy egy agyszervből indult ki példa megbetegedés, s folyamatosság vagy működési összeköttetés lítján vonta maga után a másikat? A dolog természetében fekszik, hogy ezen kérdésekre gyakran épen nem, máskor csak némi valószínűséggel lehet felelni; de épen ezért, ha valahol, az idegrendszer betegségei körül kívánatos az esetek pontos, fáradhatatlan észlelése és feljegyzése, valamint hogy semmi tudományosan értékesíthető anyag használatlanul el ne veszszen. 1 . Az itt közlendő kóreset több rendű érdeket nyújt. Egyrészt a kórtünemények már sajátságoknál fogva felötlők, másrészt a többszerű megbetegedések csoportosulása által okozott halál egybevetést enged az élettani tünemények és kórfolyamatok közt. Mi nevezetesen az oly feltűnő visszahajlási görcsöket illeti, azok sokszorosan észleltettek beható gerinczagybántalmaknál Budd, Marshal Hall és Bamberg által. Hasonnemű minden kikutatható ok nélkül támadó és gyógyulással végződő két esetet írt le újabban Bamberger spasmus saltatorius nevezett alatt; az általam észlelt jelen esetben azonban aligha lehet e tüneményt azon rovatok bármelyikébe egyszerűen beilleszteni; valószínűleg több mozzanat együvehatása hozta azt létre. A 46 éves beteg, Freund Joachim, szabó mester, állítása szerint sohasem szenvedett más bajban mint hurutban, váltólázban és aranyérben két év előttig, ez utóbbi régebben gyakran vérzett és fájt. Két év óta csaknem állandóan fejelfogultságot érez, kedélye búskomoly és izgékony , a szükség, melylyel ezelőtt türelmesen küzdött, most öngyilkossági vágyat ébreszt benne. Kinézése ezen időtől egyre roszabb. Mintegy hat hónaptól észleli környezete, hogy beszéde lassúbb, vontatott, egyes szavakban dadogó, emellett emlékező tehetsége is gyöngült, kezei reszketegek lettek, járás vagy munka hamar kifárasztó, s újévtől — kivált hidegben — nem birt járni, tagjainak inogása miatt. Néha szédülésről panaszkodottt. Egy hónap óta többnyire fekszik és kevés beszédű lett. Felvétetett a közkórházba i. é. mártius 19-én, megfigyelésem alá jött 27-én. A beteg középtermetű, jól kifejlett csontvázzal bír, egészen ősz, bőrszíne sáppadt, a bőr fonnyadt, az izomzat eléggé kifejlett, de elernyedett, ilyenek az arczvonások is, a szemtekék megállapodás nélküliek. A beszéd lassú, némely szavakat akadozva vontat, az érzéki felfogás helyes gondolkozása bizonyos lassúsággal foly és emlékezete is nehézkes. A nyelv lapos, kinyújtáskor reszketeg, de minden irányban egész terjedelemben mozdítható. A láták mérsékelten kitágultak, a fénybehatásra valamenynyire tompán válaszolnak. Az ágyban fekvő beteg minden mozgást képes végbevinni, de mind reszketéssel, erélytelenül. Az érzékenység az arezon, törzsökön és felső végtagokon rendes, ellenben a czomb külső lapján a nagy tompor alatt, mintegy négy hüvelyknyire jobboldalt egy fél tenyérnyi, baloldalt valamivel nagyobb érzéketlen hely, melyen csak mélyebb tőszúrást tompán érez a beteg, az alszár mindkét oldalon rendes érzékenységű, a balláb belső szélén, az öregujj első * * *