Orvosi Hetilap, 1865. augusztus (9. évfolyam, 32-35. szám)

1865-08-06 / 32. szám

•V 509 perczízületétől annak hegyéig, a 2-ik és 3-ik ujj lábháti felü­lete egészen a középláb ízületéig csökkent érzékenységnek. Jobboldalt, az öregujj kivételével, valamennyi ujj lábháti felü­letének érzékenysége csökkent a középláb ízületéig. Mindkét láb egész területének érintése élénk visszahajlási mozgásokat idéz elő, de nagyobb mértékben a jobblábé, a talp érintésénél először a lábujjak behajtatnak és közelíttetnek, a lábhát érin­tésénél kinyújtatnak és távolittatnak, ezután mozgásba jönnek a síp és szárkapocsizmok, a lábfeszítők előbb az érintett, ké­sőbb a másik oldalon, erre mindkét oldalon a c­omb, végre a törzsek és felső végtagok izmai. Ezen rángások 1—2 perczig erélyben és kiterjedésben növekednek, s azután minden rend­nélküli folytonos, váltakozó mozgások állnak be, vagy percz­­nyi szünetek több, vagy valamennyi végtag pillanatnyi rángá­­saival váltakoznak, míg végre lassan kint megszűnnek. Az izgatás egymásután többször ismételtetvén: a visszahajlási mozgások egyre gyengülnek, végre csak az ujjak mozgásai következnek be. Ha a beteg az ágyból felkél, szédül, állása mint járása ingadozó. A húgyhólyag rendesen működik, ellenben a végbél zárizma nagy könnyűséggel bocsátja át a vizsgáló ujjat, mely benne aranyeres csomókra akad. A beteg jó étvágygyal bír, néhány naptól székrekedésben szenved, mely ellen hashajtó rendeltetett. Ezen naptól a visszahajlási mozgások egyre erőszako­sabbak lettek. Mártius 31 én a beteg panaszkodott, hogy járása mindig nehezebb s hogy tegnap ezt megkísértvén, elesett, mit néhány az arczon látható lehorzsolás igazolt. Előttem felállván a be­teg, eleinte reszketett, ezen reszketés átmegy erős rángá­­sokba, miközben az egész test a padlóról felszökken, az ugrá­sok közben az egyensúly elvész és csak kézen tartott támoga­tás menti meg az eleséstől. A mozgások megszűnnek, ha a beteg lefekszik, azonban ha fektében a két talpra illesztem tenyereimet és azokra nyomást gyakoroltam: hasonló erélyes mozgások állottak be az egész testen, csak más irányúak, a test változott helyzete szerint. Ugyanez történik, ha forró vízbe mártott szivacscsal érintetnek a talpak, kevésbé ha azok jeges vízbe mártottak. Ápril. 5 én. Az előbb észlelt érzéketlen helyeken kívül, újabban érzéketlenekké lettek baloldalt a belboka fölött egy ezüst huszas nagyságú tér, és az alszár közepénél valamivel magasabban a sípcsont taréjától be és hátfelé egy-két négy­­szöghüvelyknyi terület; jobboldalt szintén a belboka fölött egy huszasnyi tér. Mindezen helyek szúrása érzést nem, ha­nem visszahajlási mozgásokat vált ki. A beteg panaszkodik, hogy a megelőző délutánon bor­zongása volt, melyet hőség követett, az étvágy csökkent, mérsékelt haspuffadás, csekély tüdőhurut. Hőfok reggel 10 órakor 38, évlökés 80. — Délután ismét hőség és erősebb fejfájás. April. 6. Az alszár érzéketlen helyei némileg változéko­nyaknak bizonyultak, a­mennyiben a balsípcsont közelében levő érzéketlen terület középpontjában ismét beállt az érzé­kenység , míg körszéle érzéketlen maradt, sőt felfele nagyobb kiterjedést nyert (az érzéketlen területek pokolkőoldattal jegyeztettek meg), a c­omb érzéketlen felületei, úgy a lábaké változatlanok. A fejfájás élénkebb, a nyelv fehér-sárgásan bevont , étvágy elveszett, a hurutos zörejek gyarapodtak, a has puffadt, a vizelet nehezen ürittetik, hőfok 39, érlökés 102, a lép nagyobbodott/ 6. Reggel hőfok 39,3, érlökés 108, estve 4 órakor hőfok 40,2, érlökés 114, 7. 8. Ugyanazon állapot, csak a vizelet ürítése lett nehezebb. 9. A fölhason, kevésbé a törzsek többi részein s a felső­­ végtagokon apró rózsag foltok mutatkoznak. A boka feletti tájakat kivéve az érzékenység az előbb érzéketlennek jelölt helyeken emelkedett; hőfok reggel 40, érlökés 110. 10-én semmi vizelet nem ürittetvén, húgycsap alkalmaz­tatott, melynek bevitele alatt rendkívül erős visszahajlási gör­csök állottak be, a­nélkül hogy a beteg ezen műtétet fájdal­masnak panaszolta volna. A kiürített vizelet sárgás-vörös, kénlégeny szagú, alji kémhatású, fajsúlya 1020, légenysavval barna-vörös csapadékot ad. Górcső alatt elroncsolt vérteke­­csek és rostonyahengerek találtatnak. — Hőmérsék 39,1, érlökés 108, 11. Hasmenés állott be, hőfok 39,1. Délután 4 órakor hőfok 40,4, érlökés 116, a mellen tenyérnyi nagy vörös foltok mutatkoznak, a lép a bordaív alatt tapintható, gyakori hasmenés, bő izzadás. 12. reggel. H. 39. Hasmenés csökkent mákony-festvény­­nyel adott salep főzetre, az újonan vizsgált vizelet ismét azon eredményt adta, mint 10-én. Délután hőfok 39,7. 13. Ugyanazon állapot. Hőfok reggel 39,4, este 39,7, érlökés 104, a vörös foltok elmúltak. 14. reggel hőfok 38,1, érlökés 96. Délután hőmérsék 39,1, érlökés 112. 15. reggel h. 37,7, érlök. 96; a vizelet cseppenkint foly. Este h. 38,5, éri. 92. 16. reggel h. 38,3, éri. 84; este h. 39,1 , éri. 98. 17. reggel h. 38,4, éri. 96; este h. 40,2, éri. 100. 18. reggel 39,2, éri. 104; este h. 398, éri. 112. 19. reggel h. 39,8, éri. 108; este h. 40,2, éri. 124. 20. reggel h. 41,7, érverés gyönge, kihagyó. 9 órakor meghalt. A visszahajlási mozgások csak este utolsó napján szűn­tek meg, az érzékenységről bódultsága miatt felvilágosítást nem lehetett szerezni. A hulla-vizsgálatot 21 én dr. Stross úr, kórboncttanári segéd szíveskedett megtenni. (Folyt, követ.) Kórbonczolási közlemények. Balogh Kálmán tanártól. IX. Gümők a tüdőkben, — a jobboldali tüdő genyes átfúródása, — a két csúcsú billentyűk hegye összezsugorodása sarjadzásokkal. Ezen eset a VIII. szám alatt (L. OHL. ez idei foly. 21. sz.) közöltnek mássát képezi, s legközelebb, midőn az előbbit már leírtam, került a bonczasztalra. 1865-iki tavaszutó elején a kolozsvári Karolina-kórházba dohánygyárban dolgozó 24 éves leányt hoztak, ki csak más által gyámolitva járhatott, nehezen lélegzett, s ajkai kékes színűek voltak. Mellkasa baloldalán felfelé a kopogatási hang eléggé, míg aláfelé kevésbé tompának tűnt elé, s egész kiter­jedésben hörgi zörej hallatszott; jobb oldalán pedig ülő helyzetben felfelé a kopogatási hang csengő, míg aláfelé üres volt, s hallgatódzáskor korsócsengést lehetett kivenni. Az egyén fuldoklási tünetek között 10-én éjszaka kimúlt, s 16 óra elteltével a következőket találtam. A csontrendszer középmértékben kifejlődve, míg a bőr­alatti kötszövet zsírdús, a silány izomzat pedig halavány, s a halál­meredtség csak csekély mértékben volt jelen. A fejet dús fekete hajzat fedte , az arca nyugodt kifejezést mutatott; a nyak vékony és közép hosszúságú, míg a mellkas hosszas, kes­keny és kevésbé domború, a has pedig valamennyire puffadt. A hulla­foltok jelentéktelen mértékben mutatkoztak. A koponyatakarók zsírdúsak, a tömött, közép vastagságú­­ koponyacsontok pedig csontbélszegények. A rendes összetar­­tású külső agyburok vérszegény; a belsőbbekben szinte kevés vér foglaltatott, de kevéssé vizenyősen meg voltak duzzadva, egyszersmind valamivel szakadékonyabbaknak találtattak A halaványabb színű agy mindkét szövetének összetartása lágyabb, metszés felületén pedig a véredények átmetszetei megnagyobbodottan tátongottak, s belőlük annyi vér szivár­gott elé, hogy vékony vörös-sárga rétegben azt egészen elbo­rította. Hasonlóképen volt ez az agyacsban és a nyúltagyban. Szóval a koponyaűrbeli szervek elemi alakjai (Formelemente) zsírszerű átváltozásának kezdete volt jelen. A Sylvius-féle árok ütereiben semmi említésre méltó . Az agyburki visszée­­öblökben kevés fehérnye alvadék; a koponyaűr fenekén két evőkanálnyi véres savó. 510

Next