Orvosi Hetilap, 1865. október (9. évfolyam, 40-44. szám)
1865-10-01 / 40. szám
Ш,ШШт тж» Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. fclr. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kilian Gy. könyvkereskedésében, vácziutcza Parkfrieder-féle házban« ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ~B-^B I «*-вт «‘Ж«*-«! В Шл. 4b-*r ВЧ» ■ уем««.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Herrmann A. tr. A baloldali hangszalag hüdésének egy esete. — Gerley János tr. A gyngeség (cretinismus) a Csallóközben. — Lapszemle. Fekélyes szívbelhártyalob. Tüdőlok, nagy erőhiány, barlang nyújtása, gyógyulás. Borogató szer. Borsókatömlő a negyedik agyüreg fenekén. Tárcza: A járványos kórok és a gyógytudomány a középkorban és ma. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostanító-ik száma. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt.., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendő). Hirdetésekért soronként 14 u kr Pest, 1865. October 1. Baloldali hangszalag büdösének egy esete.*) Hermann Adolf trimítőorvostól. A test valamely részének hüdéses állapotát felismerni egyátalában nem tartozik a nehézségek közé; nehezebb, sőt néha lehetetlen annak legközelebbi okát meghatározni, és innen van, hogy a „hüdés“ elnevezés, mely bizonyos kórállapotnak csupán jeléül szerepelhet, sokszor mint maga a kór lényege használtatik. De amily könnyű a test karizmainak hüdését — mi magát a kórjelt illeti — észrevenni, ép oly, sőt talán még nagyobb nehézségekkel van összekötve valamely hüdés felismerése a szervezet olyan részében, mely az érzékeknek nem oly könnyen hozzáférhető, és beteg valamint orvos által csupán némelykor vehető észre működési zavarok nyomán. Mielőtt a gégetükör terjedelmes alkalmaztatást nyert volna, a hangszalagok működési képtelensége túl gyakran sejtetett, mert minden hosszabb időn át tartó rekedtséget (raucedo) vagy hangtalanságot (aphonia) hangszalag-hüdéssel zavartak össze. Ilyen feltevés, ha nem is voló természetes alapja, az orvosi tan akkori állásának tökéletesen megfelelt és elfogadhatónak is látszott, mert a tünetek a hüdés sejtelme mellett némelykor esetleg megmagyarázhatók is valának. De mióta a gégét láthatni (a t. olvasók tudják, hogy ennek alig egy évtizede), a gége büdösei mindig ritkábbak lettek, mert a rekedtség és hangtalanságnak okaiul számtalanszor épen szöveti változások, vagy mechanikai viszonyok ismertettek fel. A rekedtség vagy hangtalanság olyan oka, mely tisztán a gége részérőli működési zavarokban nyilvánul (paralysis essentialis), csupán ritkán leleteti fel. Mint ilyen ritka esetet (de mely az újabb irodalomban korántsem egyedüli) bátorkodom következő kórtörténetet a t. ügyfelekkel közölni. Sch. M. 32 éves, a pesti izraelita hitközségnél a második kántori tisztet tíz hónapon át jó sikerrel vitte. Ezen hivatal sok hajjal és fáradsággal jár, az egyén kénytelen vola minden nap korán reggel templomba menni és az isteni szolgálatot végezni, mely ha nem is állt mindig éneklésből, de e nagy imaházban a közönséges szavalás (Recitative) is nagy erőfeszítést kíván a gége részéről, sőt ha a beteg állításának hinni lehet, a némelykor órákig tartó szavalás sokkal inkább vette igénybe gégéjét, mint maga az éneklés. A beteg hangja az úgynevezett magas tenor közzé tartozik, és midőn m. é. October 15-én, a zsidók legnagyobb ünnepén, melyen enni és inni nem szabad, másnap hangja annyira ki volt merülve, hogy ezt előbbi tiszta hangjával összehasonlítani sem lehetett, mi különösen az által külölte magát, hogy egyrészt hamar kifáradt, másrészt pedig bizonyos hangjegyeket énekelni képtelen vala, nem annyira a magas hangot, mint inkább a mélyből a magasras átmenetet, mely alkalommal a hang rekedtessé és bizonytalanná lett, nemkülönben az éneklés megkezdése bizonyos nehézséggel volt összekötve, mi némelykor oly nagy fokú disphoniát hozott létre, mely nem csupán ő reá, hanem hallgatóira nézve is észrevehetővé len. Mindezeknek daczára betegünk kántori hivataloskodását még egy hónapig folytatta, míg meghűlés által okozott nagy fokú orr-, garat- és gégehurut öt működéseinek további folytatásában gátolta. Ezen baj, mely az Eustach kürtre is elterjedt vala, minthogy nagyothallással is volt párosulva, három hétig tartó kezelést vett igénybe, míg végképen elenyészett, s jóllehet a hurut által létesült köhögés, rekedtség és nehézhallás tökéletesen megszűntek, csengőhangja, mint ez az éneklésnél kívánatos, mégsem tért vissza, mely körülmény a beteget további orvosi segély keresésére késztette. A foganatba vett gyógyeljárás részint bel-, részint helybeli szerelésben, részint a villamáráru alkalmazásában állott, de mostanig — 6 hó múlva, miközben a beteg nem énekelt — czélhoz nem vezetett. Tíz nap a bemutatás előtt az egyén hozzám folyamodott és ekkor következő jelen állapotot észleltem. A jól táplált és ép kinézésű beteg hangja közönséges beszéd közben csak kevéssé tért el a rendestől, mindazonáltal a beteg azt állítja, hogy az előbbeni hangjához rekedtesnek, mondható. A tüdők és szív vizsgálása semmiféle kórtünetet nem mutat, nemkülönben a haszsigerekben semmi eltérő fel nem lelhető. A garatképletek valamivel vörösebbek, a mondolákon semmi eltérő. Minthogy a beteg csupán hangjáról panaszkodott, nagyon természetes volt, hogy a gégetükröt vettük alkalmazásba és nagy meglepetésünkre a mindjárt leírandó rendellenesség tűnt szemünk elé. Miután a valamivel vörösebb gégefedőt, mely mind formájára mind állására nézve semmi eltérőt nem külö, szemmel kisértük, azonnal feltűnt a két kánporcz különböző irányú helyzete. Ez annyira szembeötlő,, hogy előszörre mindig a tükör tán rosszul történt bevezetését lehetett volna e rendellenesség okául tartani, de ami nem áll,, mert akárhogy forgatjuk a tükröt, mindannyiszor ugyanezt a képet látjuk magunk előtt. A jobb kán fantorin-porcza a test 40* *) A beteg a budapesti kir. orvosegylet f. év ápril 22-én tartott rendülésében bemutattatott.