Orvosi Hetilap, 1865. október (9. évfolyam, 40-44. szám)
1865-10-01 / 40. szám
— (i ) I — középvonalához közelebb áll és jobban látszik a balnál. A balkán olyan helyzetben van, mintha mély belégzés történnék és inkább áll, mell - és kifelé (a tükrön nézve) és egyszersmind hossztengelye körül fordulva. Ha a beteg mélyen be- és kilélegzik, a jobb kán erősebben mozog és vele együttesen hangszalagja is. Ezen erős és élénk mozgással ellentétben a balkán nyugalma által teszi magát feltűnővé. A bal hangszalag majdnem egész hosszában látható, míg a jobbik csupán közepe táján, mely a ballal összehasonlítva valamivel rövidebbnek is látszik. A magánhangzó e intonatioja alatt a beteg részéről észreveszszük, miként a jobb kán a bal mögé (a tükrön nézve) és lejebb áll s pedig úgy, hogy vele keresztődzik. Ha a beteget sipogtatjuk (scrillern) a jobb hangszalag nagyon közeledik a balhoz, miáltal a hangrés záródik és a bal kán keresztedzve a jobbal, ehhez nagyon oda nyomódik, mi által a hangrés hátulról is elzáratik. Egyszersmind észrevehetni, miként a bal hangszalag igen jelentéktelenül magasabban áll a másiknál, mi különösen a balkánporcz hangnyújtványa felé feltűnő. Ezen hangoztatás alatt, hol a hangszalagok egyátalában leginkább közelednek egymáshoz (rendes állapotban is) a hangrés ferde irányát, mely bal- és alulról, fel- és jobbfelé terjed, legjobban lehet szemmel követni. A nyakhártya mind a gégefedőn, mind a gégebemeneten, mind a légcső felső részében alig vörösebb és duzzadtabb valamivel A Morgagni üregesek (ventriculi Morgagni) elég mélyek, és azon nyakhártyaredőkön, melyek az álhangszalagokat képezik, igen csekély vörösségen kívül semmi rendellenes sem látható. Azon dúcz, mely a gégefedő hátulsó falán, azon helyen, hol a pajzsporozba átmegy, rendesen létezik, kitűnőleg van kifejlődve (énekeseknél igen gyakori lelet). Köhögés csak néha-néha mutatkozik. Többi működései a betegnek rendesek. Azon mozgási zavarokból és helyzeti eltérésből, melyeket az imént vázoltunk, lehetetlen fel nem ismerni a hüdéses állapotot a gége bal részeiben. A hüdés mellett szólanak: a balkánporczés hangszalagjának nyugodt mivolta a lélekzésnél, rendellenes állása, keresztedzése a hangoztatásnál, nemkülönben santorin-porczának elmosódott körvonalai ? Mint tudjuk minden czélirányos önkéntes mozgáshoz a középponti gerjesztőkészlet (centrales Erregungsapparat), az idegek rendes vezetése és az izomzat rendes összehúzódási képessége kívántatik meg. Ha a test valamelyik részében a mozgás a maga rendje szerint ki nem vihető, szükségképen következik, hogy e nevezett három tényező valamelyikében kell rejleni a hibának. Az önkéntes mozgások mindannyiának középponti gerjesztő készlete az agy, tehát a gégére nézve is ; az idegek, melyek a foganatba lépett gerjesztést a gégéhez vezetik, a bolygideg (n. vagus) és a Willis-féle járulékideg (n. accessorius Willisii); az izmok, melyek a hozzájuk ért gerjesztést kiváltják, vagyis végrehajtják, a boncztanból eléggé ismert gégeizmok, melyeket könnyebb áttekinthetés végett névleg itt felsorolunk, s pedig következő két csoportozat szerint: hangréstágitók: hátsó gyürü-kánizmok (m. crico-arytaenoidei postici) ; hangrés-szűkítők: oldalsó gyürü-kánizmok (m. cricoarytaenoidei leterales), haránt kánizom (m. arytaenoideus transversus), ferde kánizmok (m. arytaenoidei obliqui), pajzskánizmok (m. thyreo-arytaenoidei) és a gyűrü-paizs-izmok (m. crico-thyreoidei, melyek ha a kánporezok rögzítve vannak, a paizsporez lehúzatása által a hangszalagokat feszítik). Kérdés, miféle hüdéssel van jelen esetben dolgunk ? Úgy hiszszük, könnyű az elősorolt tünetek folytán jelen esetünkben a középponti bajt kizárni, mennyiben a bemutatott egyénen semmi kóros nem lelhető fel, mi az agygyal közelebbi viszonyba hozathatnék. A gégetükrészeti irodalomban olyan esetek, hol hangszalaghüdés az agyi elemek bántalmazása folytán észleltetett, nagyon ritkák, legalább nem létezik róluk gyakori említés. Van ugyan számos eset, hol agyi bántalom következtében beszélési képtelenség van jelen (alafie), de ezért még korántsem következik, hogy a hangszalagok hüdvék, mert agyi vérömlenyekben szenvedő egyének, kik beszédőket elvesztették, az első szótagokat, melyeknek birtokába lassan-lassan ismét visszajutnak, változatlan hanggal hebegik. Andras' 17 agyi vérömlenyes esetet említ fel, hol csak kettőnél van a hang változott mivoltáról szó; az egyikre nézve, 310. lapon a jelen állapotban felhozott tünetek közt ez is olvasható: „Impossibilité de tirer la langue hors de la bouche , oure obtuse, perte de la voix et de la parole, la malade, qui est comme hébétée, entend cependant ce qu’on lui dit; mais elle n’y repond que par des signes de tété.“ A másikra nézve még nagyobb mérvben bizonytalan a hangról tett megjegyzés (3231.) : „Le malade nous raconta d’une vox haletante“, sat. A 349. lapon, hol a mozgási zavarokról agyi vérömlenyek következtében szó van, András ekként szól: „Dans un trespetit nombre de cas, on a constaté l’ existence d’ une aphonie complete et subitement survenne. On l’aattribuée á une paralysie des muscles intrinséques du larynx (a gége zárizmai).“ Friedreich* 2) munkájában ugyan a kérges test ütere tágulatának (aueurisma art. corporis callosi) egy esetéről szól, hol az ütér pukkadásából eredő vérzés következtében a hang nagyon gyönge lett, de a beteg az ajkakat és a nyelvet úgy mozgatta, mintha beszélni akarna, de minthogy gégetükörreli vizsgálás nem történt, hajlandók vagyunk itt is beszédi képtelenséget, mintsem hangszalaghüdést feltenni. Több hitelt érdemel egy Lewin 3) által felhozott és gégetükörrel megvizsgált eset, hol szinte apoplecticus roham után jobb oldali hangszalaghüdés volt észlelhető. Érdekessége miatt a kórtörténetet itt rövid kivonatban közöljük: A 27 éves, gyönge testalkatú Klein, könyvkötő 1854-ben apoplecticus rohamban szenvedett, melyre állítólag a fej jobb fele és az ellenkező oldali fej- és alvégtagyüdött állapotban mutatkoztak. A beteg különösen kiemeli, hogy 3 napig tartó beszélési és nyelési képtelenségben szenvedett légyen. A javulás két hó múlva állott be. Hasonló tünetekkeli új roham még ugyanazon évben ismétlődött. Következményei a rohamnak 22 hétig állottak fenn. Egy harmadik apoplecticus roham 1856. júniusban jelentkezett, mely a látás és hallásnak több ideig tartó zavaraival volt párosulva. Az utolsó roham óta jelen baja is támadt, mely sajátságos fájdalom által a pajzsporoz táján külölte volt magát, és beszélés, még inkább éneklés és szivarozás alatt nagyobbodott, hangja a betegnek gyakran rekedtessé is lett, különben állítja, hogy gyakran csuklik. A hallást a jobb fülön elvesztette. A tárgyilagos vizsgálás következőt mutatott: Az arezon a hüdésnek semmi nyoma, a fütyölés és köhögés jól kivihető. Másként állanak a dolgok a garat és gégére nézve. A jobb nyelv-szájpadív és hátsó garat-szájpadív (arcus palato-glossus és palato pharyngeus) magasabban áll mint baloldalt. A nyelvcsap baloldalra tér el. A gégefedő nem tér el a rendestől Az élesen körvonalazott baloldali fantorinporcz lejebb és közelebb áll a test középvonalához, a jobboldali hangszalagot egész hosszában megszemlélhetni, míg a baloldalit csak közepe táján. A hangoztatása alatt a bal fantorinporcz erősen és élénken mozog és a jobb kán elé állítja magát. A jobb kán nyugodtan áll és a baloldali felé nem közeledik, hasonlókép nem mozog a jobboldali hangszalag sem, de annál élénkebben a baloldali, mi oly nagy mérvben történik, hogy a hangrés záródik. (Folyt. köv.) A gyügeség (Cretinismus) a Csallóközben. Előadta a m. orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott XI-dik nagygyűlése alkalmával az orvos-sebészi szakosztály ülésében Gerley János tudor, Pozsonyban. Vége. A gyügeség oktani vizsgálata. Hogy a gyügeség oktani vizsgálatához némi óvatosság érzetével nyúlok, megfogható, mert minden bonettani és egyéb részletes statistikai adatok hiányában általam ezen tárgy csak némi valószínűséggel, inkább mint döntő és határozott évekkel vitatható, és tőlem annál kevésbé várható egy *) Clinique medicale, Edition IV. В. 5. 249 s а к. 1. 2) Beiträge zu der Lehre von den Geschwülsten innerhalb der Schädelhohle S. 36. 3) Klinik der Krankheiten des Kehlkopfes. S. 400. 638