Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)

1865-11-05 / 45. szám

719 néha vissza és a hörghurut nem tágult, s utolsó két nap a jód hatása folytán a jobb szem közhártyája valamint az orrlakhártya felduzzadt, miért a hamanyiblag adagolása megszakittatott. A lelenczházban a beteg állítólag már másnap (oct. 30-án) rosszabbul lett, asthmaticus rohamokat kapott, láza volt, nem evett, keresztcsonttáji fájdalmakról panaszkodott, ereje mindinkább fogyott, s novembe 1-én a tüdővizenyő jelenségei közt meghalt. Néhány perccel halála után a császármetszés gyorsan létetett, de siker nélkül, mert a magzat halva volt. A honczvizsgálat nov. 2-án hajtatott végbe, annak eredményét a legközelebbi alkalommal közlendjük. (Vége köv.) Baloldali hangszalag büdésének egy esete. Hermann Adolf trimítőorvostól. (Folytatás) Jelen esetben még azon feltűnőség volna magyarázható, hogy betegünk hangján a közönséges beszéd közben valami eltérő alig észlelhető, daczára annak, hogy az egyik hangszalag rendes működését meg nem teheti. Mint fennebb vázoltuk volt, a physiologiai kísérletek bizonyították, miszerint a bolygideg egyoldali keresztülmetszetése a hangot csak nagyon kevéssé változtatja. Ide vágó esetet, hol a bolygideg nagy kiterjedésű dag kiirtatása alkalmával a nyakon esetleg megsértetett és a hangon kevés változást hozott létre, nem rég olvastunk és különös érdekessége végett, minthogy az élettani kísérletet élő emberen megerősíti, röviden felemlíteni akarunk.19) Krebs Henrik, 30 éves, szövő, a zürichi kórház sebészi korodájára vétetett fel és beszéli, hogy egy évvel ezelőtt nyaka jobb oldalán kis fájdalom nélküli daganat keletkezett. Ezen idő óta a dag hamar nagy térimére nőtt, a beteg e mellett kinézésben nagyon szenvedni kezdett, gyengülni és lankadni érző erejét. A felvett jelen állapot következőt mutatott: A beteg kicsiny, sovány és sápadt. A nyak jobb oldalán két ököl nagyságú, részint keményded, részint puha érméczes dudorzatos dag létezik, mely a jobb fülkagyló mögött kezdődvén az alsó állkapocs közepéig ér, a nyak jobb oldalának egész mellső felszínét foglalja el, és a kulcscsonton nyugodván még a nyak középvonalán átterjed. Nyomásra a dag nem fájt, alapjától nem volt kiemelhető és a fej mozgásait nagy mérvben gátolta. A gége helyéből kimozdítva és bal oldalra tér el, a bal fejütér szinte rendes helyét elhagyta és jobban kifelé tapintható, míg a jobb fejütér az ujjaknak hozzá nem férhető. A nyelés és légzés nem zavarják. A hang a rendestől el nem térő. A gégetükrészeti vizsgálás, a gége ferde állásától elnézve, semmi rendellenest sem mutatott. -- Adag rosszindulatú mirigydaganatnak tartatott és October 19-én Billroth tanár által késsel a szükséges elővigyázat mellett eltávolíttatott. A műtétből csak annyit jegyzünk meg, hogy a jobb fejülét egészen lemezteleníttetett, és ennek elágazása is kikészítve láttatott. A jobb fejűlér külső oldalán fekvő, a bolygideg vastagságát mutató, fehéres fonalat, eleve vagusnak nézték, és igen nagy figyelemmel a daganattól elkülönítették, de végre kiderült, hogy ez nem más mint eldugult és visszaképződött (obliterirt) torkolati visszér. A dag eltávolíttatása után és jóllehet a bolygideg a műtevés ideje alatt nem is láttatott, mégis szorosan a jobb fej- süzér mögött a vagus keresztül metszett középponti és valami-vel lejebb ennek periphericus vége észleltetett, a folytonossági hiány körülbelül fél hüvelyknyi lehetett. A dag belső felületén, két lebeny között két fél hüvelyk hosszú és egy vonal vastag darabja a bolygidegnek találtatott fel. Ezen térimé azonnal kizáratta azon lehetőséget, mintha a visszafutó gőgideg keresztül metszetett volna. A hosszas és fárasztó műtevés által nagyon elbágyasztott beteg félóra múlva megint élénkebb lett, és a lázas tünetektől eltekintve a beteg hangja kissé érdes (rauh) volt. Az átérverés az első napokban a műtevés után 90 és 112 között, a légzés 2 és 36 között ingadozott, a hang kissé rekedt volt. A betegség további lefolyásából csak annyit jegyzünk meg, hogy már october 28-án az átérverés már 80-ra leszállt és a légzés szaporasága rendes volt. November 7-én kis orbáncz szegődött a sebhez, de ez is rövid idő alatt annyira javult, hogy nov. 30-án a beteg mint gyógyult hagyta el a kórházat. Gégetükrészeti lelet: A gégefedő és a kán-gégefedőszalagok (ligary epiglottica) kissé vörösek, a gégefedő edényei erősen kitágulvak. A gégefedő mozgásai rendesek. Nyugodt mély belégzés alatt a jobb hangszalag a középvonalhoz nagyon közel áll, míg a bal hangszalag rendes módon távozik ettől és a hangrést tágítja. „Ez hangoztatása alkalmával a jobb hangszalag és a jobb kán nem mozognak és nyugodtan helyükön megmaradnak; a bal kán élénken mozog és hangszalagjával együtt a másikhoz nagyon közeledik, miáltal a hangrés záródik. Magas hangok különösen magas „e“ hangoztatása alatt a bal hangszalag a jobb fölé emelkedik. Hogy bolygideg vagy ennek ágai műtevés alatt sértettek, talán nem ritka, de gégetükör ily kellemetlen szövevény (Complicatio) fönállása mellett ez esetben alkalmaztatott legelőször és hogy az e tekintetben történt szorgos vizsgálás felette fontos, tán nem szükség taglalgatni. Kórtani esetet szinte hármat sorolunk fel, hol a büdös daczára, a hang minőségére nézve nem változott, de ezen tények mindenesetre csak a közönséges beszédre vonatkozhatnak, és találják magyarázatukat a physiologiai kísérlet által, melynek folytán a hangrés, egyik hangszalag rendetlensége daczára, meg is záródik és a közönséges beszédre vonatkozó timbre-t létesíti. Különös felvilágosítást nem is vesz igénybe, hogy az akként megbetegedett egyének a szép énekre alkalmatosak nem lehetnek, mert a hangszalagok egyenlő arányű megfeszíttetése semmikép sem jöhet létre, akárhogy is záródjék a hangrés. A beteg panaszai az éneklést illetőleg tehát nagyon igazolják, és az emberi hangműszer sajátságos szerkezetéből könnyen magyarázhatók. Ha betegünk énekes nem volna, kinek abból élnie is kell, nem is volna oka orvoshoz folyamodni. Most azon kérdést kell taglalnunk miféle állapotban vannak a fölnevezett hüdött izmok ? Mi szóban forgó esetben olyan hüdést föltételezünk, mely erőszakos elfáradás után jött létre, de legyen a hüdésnek oka akármi, s ezen aetrologicus mozzanatok az újabb időben a fonalóczok tanaira még gyarapodtak, mert Friedreich20 olyan esetről is tesz említést, hol a hangszalagok hüdése fonalóczok bevándorlása tehát a mérgezésnek csak egy másik neme által létesült — nem szabad felejtenünk azon a tapasztalatból merített tényt, miszerint működésen kívül álló izmok zsírosodásba esnek, különösen akkor, ha ezen működési zavarok hosszabb időn át tartottak. A kérdéses pont, mint könnyen átlátható, kórjóslati szempontból felette fontos, mert olyan kóresetben, hol ily zsírosodást feltehetni, a gyógyeljárásnak csak kétes vagy semmi eredménye sem leszen. Az időt illetőleg, mennyi idő alatt indul sorvadásnak a beteges izom, semmi biztos útmutató sem létezik, és a dolog természeténél fogva nem is létezhetik. Hasse (i. c.) a periphericus hüdésekről egyátaljában akként nyilatkozik, hogy ha a bénultság még 4 napig tartott, a vilanyos inger által sem jön többé létre izomösszehúzódás, és ezen tökéletes megsemmisítésében a mozgatási képességnek látja okát a hamar beálló izom és idegsorvadásnak. Ilyen módon a gégeizmokra vonatkozó sorvadási esetet Türck21) észleli, mely úgy látszik az általam felhozott kortörténettel legnagyobb hasonlatossággal bír, s minthogy bonczlelet és szorgosan történt górcsői vizsgálás áll rendelkezésünkre, az esetet röviden ismételjük. Az 50 éves, jól táplált, tanítói hivatásnak élő, erős egyén, 4 éven át több ízben rekedt vala. 1862. májusban történt gégevizsgálás következőket láttatott: A bal oldali valódi hangszalag belső széle a test középvonalához kevéssé közelebb áll, és ezen helyzetben minden körülmény közt megmarad; mély és egymásutáni hamar történő belégzéseknél 191 Kappeler és Billroth. Archiv der Heilkunde, 3. Herr, 1861 °) Virchows Archiv für path. Anat. В. S. 399. sl) Allgemeine Medix. Zei tung 1863. N-ro 9.45* 720