Orvosi Hetilap, 1866. február (10. évfolyam, 5-8. szám)

1866-02-04 / 5. szám

Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 59 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 10 ujkr. Meg­jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerk­esztő­­ségnél, tijtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében váczv­­itéz a Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. A- ISÜ5K5* Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Balogh Kálmán t­r. Adat az emészdékek (Peptone) gyógykezeléséhez. — A vérbocsátás és más gyuladás elleni szerek esete­ként használása heveny loboknál, J. H. Bennett tanártól. Folyt. — Kimutatás az erdélyi tébolydában 1893-tól 1865 végéig ápolt betegekről. — Lapszemle. Rose E. a csipőizület erőművezetérő­l. Kénsavas anilin Vidatáncz ellen. A nyalizáj műtétének újabb módosítása. Tár CZ a: Titkári jelentés a borsodi orvos-gyógyszerész egylet egy­-ik évi működéséről. Budapesti k. orvosegylet.*­" — M. kir. természettudomá­nyi társulat. — Vegyesek. — Szerkesztői lev­elezés. ____________Melléklet. A .Közegészségügy és törvényszéki orvostan e­l­ső száma.________________________________________________________ Pest, 1866. Február 4. 1r­­­8 Ea IV»■ ■■■ . Adat az emészdékek (Peptone) gyógyértékéhez. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. Meiszneré volt azon szerencsés ötlet, hogy az emészdékeket bizonyos betegeknél igénybe vegye, mint ezt a „Zeitschrift für rationelle Medicin“ 3-ik folyamának Vilik kötetében a 24, 26-ik lapon (1859) olvashatjuk; részemről pedig 1861-ben az „Orvosi Hetilap“ 25-ik számában a 485-ik hasábon arra figyel­meztettem, egyszersmind azok adagolásának indokolt javalatait megállapítván. Azóta négy év telt el, s nem emlékszem, hogy valaki írta volna, miszerint egyik vagy másik betegénél az emészdékeket hasz­nálta, már pedig az olyan betegségek elég számmal vannak, melyeknél azok rendelése czélszerű. Ezen czikk czélja nem egyéb, mint kóreset előadása által szóban­­levő anyagok gyógytekintetben való hasznossága mel­lett szólani. H. R., körülbelül 27 — 28 éves leány fiatalabb éveiben az asztal örömeit igen kedvelvén, úgy ételben, mint italban a rendes mértéket nem egyszer túlha­ladta, s mig a befőtt czukros gyümölcs kedvencz ele­delei között foglalt helyet,­­nem egyszer szeszes ita­lokhoz is folyamodott, főkép midőn életében itt-ott fel­merülő bajok ellenében magát el akarta tompítani. Ily élet mellett étvágya lassan kint veszendőbe ment, s gyomra a benne levő anyagok irányában türelmet­lenné kezdett válni, mi hányásban nyilványult, ezt pe­dig közönségesen nyálfolyás és bűzös szájíz előzte meg, s evéskor gyomrában eléggé nagy fájdalmat ér­zett. A beteg bajáért nem egy orvos tanácsához folya­modott, s gyógyítása végett még Bécset is felkereste. Leginkább tejsavas keserényt, ezenfelül pedig még nadragulyakivonatot, gyökénkesavas horganyt és más hasonló szereket kapott, de minden gyógyszerelés, minden gond eredménytelen volt, minthogy a baj mind­inkább emelkedett, az evéskori gyomorfájás mindin­kább fokozódott, a hányás pedig mindinkább erősza­kosabban és gyakrabban történt. Hogy ez az előbb vi­rágzó külsejű beteg elsoványodása és összeaszásával volt egybekötve, igen természetes. Ily állapotban a szenvedő 1865-ik év tavaszának végén Nágel Emil ügyfelem kezelése alá került, ki részint az evéskori fájdalmak csilapitása, részint a hányás erőszakossága és szaporaságának csökkentése végett eczetsavas szu­nyáinak a bőr alá való fecskendését kísérlette meg, még pedig eléggé jó sikerrel, azonban kezelésének tartama alatt a szunyáiból mind nagyobb mennyiség szükségeltetett, hogy a kellő eredmény elérhető legyen. Ilyképen végül fél nehezén lepárolt vízre 10 szemet­­eczetsavas szunyáit használt, melyhez még néhány csepp eczetsav és barlang adatott, mindemellett azon­­ban az említett hatóanyag nagyobb része oldatlanul jutott a bőr alá. Egyszeri befecskendésre annyi hasz­náltatott,amennyit a Lier által készített Pravaz-féle fecskendő magában foglal. A befecskendés eredménye volt, hogy utána közvetlenül a beteg még egyszer hányt, de ennek megtörténtével eleinte 24, míg később 14—16, sőt végül csak 12 órára, úgy attól, valamint a gyomorfájás, bűzös szájíz és nyálfolyástól ment ma­radt. S mint említésre méltó, megjegyzendő, hogy az enyhülési tünetek a karon történt befecskendés után 5 — 7, míg a gyomortájon való alálövelés alkalmakor 2 — 3 perc­ múlva bekövetkeztek. Ezalatt a gyomornak az eledelek és italok irá­nyában való türelmetlensége annyira haladott, misze­rint a beteg legfeljebb c­ukros vizet nyelhetett le, még pedig ezt is csak cseppenkint, belőle összesen véve csak keveset, minthogy egyébként a szunyái befecskendése daczára erőszakos hányás következett. Ekként a beteg tartósan éhségben szenvedett, mi bőralatti zsírszöve­tének teljes elégésével, míg izomzatának tetemes sor­vadásával, így pedig igen nagy fokú elgyengüléssel járt. Közönségesen feküdt, vagy karos székben meg­támaszkodva ült, s ettől ágyáig csak segélylyel tánto­roghatott el. Végül részint bélizomzatának felvehető sorvadása, részint szunyái adagolása folytán állandóan székszorulásban szenvedett, min csak cserék által le­hetett segíteni. Nágel ügyfelem a betegnél tanácskozásra szólí­tott fel, mit július elsején meg is tartottunk, s a berit tünetcsoporthoz még hozzáadom, hogy a beteg hasfal-

Next