Orvosi Hetilap, 1866. április (10. évfolyam, 13-17. szám)
1866-04-01 / 13. szám
ORVOSI HETILAP. Pest, 1866. II. Április 1. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 10 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, 1.szér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében váczvitéz a Parkfrieder-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. Tixedsk & w f «»I . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Kramolini J. tr. Addison-kór egy esete. — Pesti sz. gyermekkórház Tordai. F tr . Meningitis basilaris. Hydrokephalus int. acutus. Carcinoma epith. cerebri, sat. Vége. — Könyvismertetés De Sarcine Door Dr. Suringar. — Lapszemle. Egy új barlangi zörejről. — Gombabujalkodás a külső füljáratban. — A gólyva oka. Rángógörcs a dobfeszitő izomban. Van-e a vérben ammóniák. — Ütértágulatok a Varoshidnál. — Apróbb szemelvények. T árg Z a : Hasenfeld M. tr. Az ásványvizek szerves alkatrészei. Vége — Budapesti k. orvosegylet. — Kir. m. természettudományi társulat. — Kimutatás az orvostanhallgatók segélyegyletének félévi működéséről. — Vegyesek. — Könyvészet. — Pályázatok. Az Addison-kór egy esete. Előadatott az illető beteg bemutatásával a győri orvos-gyógyszerészegylet 1. év mártius 3-diki rendes gyűlésében Kramplini István tr. által. Bocsánat uraim! hogy a kitűzött napirendtől eltérve oly betegségről fogok szólni, melynek ügyiratai Niemeyer szerint még nincsenek befejezve t. i. az Addison-kórról (bronzed skin, Bronz-Krankkeit), de épen most, lévén orvosi kezelésem alatt ily beteg, nem mulaszthattam el őt, ha kórrajzával együtt, a tisztelt egyletnek bemutatni, s egyúttal lehetőleg röviden fölemlíteni mindazon nézeteket, melyek ezen betegségről az orvosi irodalomat tudomásom szerint följegyezvék. * * * Udvardy Péter, győrszigeti csizmadia mester, született Nagy-Elsen 1820-ban egészséges szülőktől, kik nagy kort értek ; gyermekkorában rendesen beoltva sokat szenvedett ótvarban, később azonban mindig jó egészséggel birt, bujakóros soha sem volt; — 1847-ben 18 hétig tartó hagymázban sinlődött. — 1864-ben baloldali tüdőlábbal feküdt kórházamban, 1865-ben pedig mint járó beteg jelentkezett nálam homlokának s arezbőrének kiállhatatlan viszketegsége miatt. A rendes színű arezbőrön semmi keteg sem lévén látható, ezen túlérzékenység ellen kenéseket rendeltem hangyhólyagból s beléndek-olajból, melyek után a viszketés megszűnt ugyan, hanem az előbb viszkető arezből napról-napra fölöttébb barna színt kezdett ölteni, miért is betegem azt hivé, hogy a kenés eredménye, s azt gyakori mosás által igyekezett elivolitani, de hasztalan. Azonban f. é. január hóban ezen mindenkinek, de különösen ismerőseinek feltűnt sötét arezszinhez kínos gyomor- s bal vese-táji fájások csatlakoztak, makacs székrekedés-, rendkívüli elgyöngülés-, elsoványodás- és fárasztó köhögéssel, minek okáért behozatá magát kórházamba, hol f. év február 5-én köv. kórállapotot küldt. A középtermetű, fekete hajú, beesett arcú, hegyes orrú, igen elsoványodott betegen feltűnt mindenekelőtt rendkívüli sötét szürkés barna, mulatt-féle arczszine annál inkább, mert én, szintúgy a kórházamban lévő betegápoló izgalmas nénikék a beteget világos arezszinűnek ismertük. Ezen az egész arezon elterült bronzszin legsötétebb a beteg homlokán s arczának jobb oldalán, hol is több helyen fekete pontokkal van behintve, mintha lőporszemek volnának a bőrbe ékelve, melyek azonban órakulcs által ki nem szoríthatók, mint a bőratkák (comedones); a nyaktájon a sötét szín átmegy a rendes bőszínbe, szintúgy a füleknél; a test többi részein a bőr színezete rendes, kivéve egy mustárpép által okozott tenyérnyi sötétebb foltot a mellkas bal oldalán; a szem tülkhártyája fehér, nem sárgás, az ajkak, nyelv, s szájürakhártyája rendes piros, kézkörmei gyöngyház-fehérek, míg lábkörmei rendes színűek; — nyaki, hónalji s egyéb nyirkmirigyei nem duzzadtak, hátrétege nincs, a bőr hőmérséklete rendes, azérverés perczenkint 82, légzés 23—24, a mellkas alkata rendes, a bordák légzési mozgásai mindkét oldalon a rendesnél csekélyebbek, de egyenletesek, kopogatási hang mindkét oldalon a 3-ik bordáig tompa, majdnem üres, szintúgy hátul, egész az ötödik bordáig ; hallgatódzásnál határozatlan belégzést s vontatott kilégzést, itt-ott nyálkabuborékokkal hallhatni; szívverés csekély, a szivhangok tiszták, de gyöngék, a betegnek fárasztó köhögése s gyakori nyákos-genyes kiköpései vannak; a gyomortájon nyilaló fájdalmakat érez, melyek balra, a lép, s hátra a balvese felé terjednek s nyomásra fokozódnak ; a máj szép rendes nagyságúak; a bal vesetáj fölött a kopogatás, sőt minden csekély érintés is a betegnek éles fájdalmakat okoz s hüvelyknyi hosszabb kiterjedésben ad tompa hangot, mint a jobb oldali vesetáj ; a beteg rendkívül elgyöngült, alig tud megmozdulni, de láz nélküli, étvágy- álomhiányban , makacs székrekedésekben szenved; vizelete elegendő, halvány sárga, fehérnyes czukortartalom nélkül, székürülései rendes barna szinűek, s a használt középsók után híg kásásak, csekély izzadása csak a fárasztó köhögés alkalmával mutatkozik a testen, de nem az arezon. Ezen kórtünetekből kórismém nem lehetett más, mint Addison-kór gümös lerakódással mindkét tüdő csúcsaiban, s valószínűleg a bal mellékvesében. Az Addison-kórt, mint új kóralakot, legelőször Addison nevű angol orvos ismertette 1855. évben, 11 esetből merítvén tapasztalatait, s a mellék vesék elfajulásából származtatván ezen kór lényegét. Az angol s franczia orvosok által hamar be len igtatva ezen új kóralak a kórlajstromba, nem úgy Németországban, hol Virchow némi kétségeket támasztott Addison észleleteinek szabatossága fölött, azonban újabb időben annyira szaporodtak a kórodailag is pontosan megfigyelt esetek, hogy a legkitűnőbb német orvosi tekintélyek, mint Wintrich, Kussmaul, Niemeyer, Oppolzer, Romberg, Hartung, Bamberger, Griesinger, sőt legújabban Virchow is elismerték ezen külön kóralak létezését. 13 * * *