Orvosi Hetilap, 1866. április (10. évfolyam, 13-17. szám)

1866-04-08 / 14. szám

237 nyalat bekövetkezése rögtönözhető­, még pedig sokkal nagyobb fokban, égvények hozzáadása által, úgy hogy ammóniák, kali- vagy natron­nak a tiszta sárga húgy­­hoz való öntése által ez rögtön bíboros színű lesz. Ezen színváltozás annál feltűnőbb, mivel közönségesen égvények által a húgy színe inkább világosabb és zöldbe játszó lesz. Továbbá kísérletek — melyeket különösen oly czélból tevék, hogy a vörös színt adó anyagot nagyobb mennyiségben nyerjem — mutat­ták, miszerint mész, súlyéleg és eczetsavas elomileg ma­gukkal rántják a keresett anyagot, hogy ez eczetsavas oldatokban színtelenül oldva van és égvények által ezen savanyu oldatból pirosan kiejthető. Ezen tapasz­talatokból kiindulva kétfelé osztottam a birtokomban lévő h­úgymennyiséget, külön kezelésnek szánva a két felet. Az első felet mésztejjel keverve, leszűrtem. A szűrőn maradt csapadékot hígított eczetsavban felol­dottam és ezen oldatból a meszet sóskasav által eltá­volítottam. Ismét leszűrvén a folyadékot a sóskasavas liteszről a szüredékhez kalilúgot öntöttem, mire rögtön a leggyönyörűbb violaszínt ölte magára a folyadék és nemsokára egy az edény fenekére ülepedő violaszínű­ pelyhes csapadék támadt. Ettől ismét leszűrvén a folyadékot a szűrön maradt violaszínű anyagot Than tanár úr utasítása szerint következőképen kutattam tovább. Egy részét vízbe téve és lehetőleg oldva, ezen oldatba kénköneggázt vezettem, mire a folyadék viola­piros színe elmúlt és egy színtelen jegeczes csapadék képződött (murexan). Egy másik részét tömény sósav­val kezelék, mire az egész sárga színt öltött és lehűtés után sárga jegeczek váltak ki (murexan (?). Egy har­madik részét forró vízben oldva és kevés legénysa­­vat hozzáadva, az oldat rögtön elszíntelenedett és kihűtés után szintén kis jegeczek váltak ki (Liebig és Tr­ehler murexanja). A felsorolt vegyi tünemények mind megegyeznek a m­u­r­e­x i­d vegyi sajátságaival. A húgy másik felét vízfürdőn besűrítettem és miután ezt az egész mennyiség egy harmadáig foly­tattam, amoniakot öntöttem a besűrített folyadékhoz, mire rögtön a legpompásab­b murexidpróba állt be. Az általam vizsgált húgyban eszerint oly anyag volt jelen, mely ammoniakkali érintkezése által rögtön murexidet, kálival és nátronnal pedig a hasonló nitro­­vegyeket képező, mint azok purpursavas kali vagy nátron név alatt ismeretesek. A purpursav mint ilyen szabad állapotban még nem lévén kimutatva, nem is vehetjük fel, hogy ez a húgyban lett volna, ha pedig a többi légenytartalmú vegyeken végig megyünk, az alloxan azon test, melyről fel kell tennünk, hogy a húgyban készen jelen volt vagy mindenesetre oly vegy, mely csak az alloxanból képződhetett. E húgy tehát kétségtelenné teszi, hogy azon beteg veséiben — kitől származott — alloxan képződik, mely a jelen esetben egyszersmind kipótolni látszik a csekélyebb mennyiségben elválasztott húgyanyt. Az élenyülés a h­úgysavból t. i. nem terjed egészen a húgyanyig, hanem csak az alloxanig. 238 Atropin bőraláfecskendése görcsös szülfáj­dalmaknál. Közli Beszedits Ede tr. gyakorló orvos Tapolczán. E napokban alkalmam lévén Breslau zürichi tanár által ajánlott, még meglehetősen új eljárást, t. i. atropinnak bőralá­­fecskendését a szülést fölötte megnehezítő s késedelmeztető görcsös szülfájdalmak szüntetésére megkísérlem, s meggyő­ződvén a nevezett módszer kitűnő használhatóságáról, nem tartom érdektelennek esetemet­­. ügyfeleimmel közleni. F. h. 20-dikán éjfél után szülő nőhöz hívtak, ki állítólag már 12 óra óta vajúdott, a­nélkül hogy mindeddig a magzat expulsatiójában nevezetes előmenetelt tett volna. Megvizsgálván a szenvedőt, rendes occipital helyzetet találtam; a magzatvíz, mint mondák, már délutáni 3 órakor elfolyt, s a méhszáj még csak garasnyi nagyságban volt tá­gulva, a hüvelyrész nem csak egészen el nem simulva, de mellső és hátsó részében feltűnően duzzadt. A has nem egyenletesen domborodott, gömbölyded, hanem egyenetlenül dudorodott, erősen feszült. Szívhangokat a legfigyelmes­ hallgatózás mel­lett sem sikerült fölfedeznem. Sem helyzeti rendellenességet, sem valamely szembeötlő szülésakadályt (a medenc­e elég tág, az asszony immár har­madszor szülő volt,­ nem találván, egy kis türelemre s vára­kozásra hívtam föl a szenvedőt és környezetét, s egy időre magam verem át a bába tisztét. Ekkor észleltem, hogy a méh összehúzódásai nem történ­nek azon szabályos rythmusban , mely az úgynevezett j­ó szál­­fájdalmakat jellegzi, hanem a méh izomrostjaiban rend- és czélellenes összehúzódások váltják fel egymást, melyek épen nem alkalmasak a magzat kiküszöböltetését előmozdítani, s így daczára hogy a nő erős fájdalmakat szenvedett, különösen c­ombjaiba sugárzó kínzó görcsről panaszkodott, a magzatfej csak igen lassan s igen jelentéktelenül hatolt előbbre ;a méh megfeszített működése, s a magzat előbbre tolatása közt semmi arány sem volt. Óra óra után múlt, én kimerítem a görcsellenes szerek tárházát, kezdve a meleg borogatásoktól és belladonakenőcs­től egészen a meleg fürdőig,­­ mind hasztalan. A nő már-már szenvedhetlen kínokról panaszkodott, teste hőmérséke lázas fokra szállt, érverése 100-ra szaporodott, majd félrebeszélt s az ágyból felugrani akart. Délutáni egy órakor, tehát több mint 24 órai vajúdás után a magzatfej még mindig a fancsontiv mögött késedelme­­zett s melléje hatolni ujjhegygyel sem lehete ; a beteg már ki­merülni kezdett, s még mindig nem volt kilátás, hogy a szülés egyhamar végét érje. Környezete, mely már előbb hallá tőlem, hogy igen valószínűen holt magzatot kapunk, műtétet sürge­tett, s a kínlódó nő ismételve kívánta gyermekének bármikénti eltávolítását. A görcs, melylyel itt dolgunk volt, bármi műtétet ha nem is lehetlenné, de bizonyára fölötte nehézzé tett volna, s így meg­vallom, helyzetem kezdett válságos lenni, midőn mentő gondo­latként Breslau t­r. eljárása, ki ily esetekben kénsavas atro­pint inficialahas bőre alá, ötlött es­zembe. E kis műtétre azon­nal elhatározom magam, s Breslau utasítása szerint (1. Wie­ner med. Presse VII. 3.) haladéktalanul szemernyi atropint fecskendeztem az alhastáj bőre alatti kötszövetbe a Pravaz­­féle eszközzel. Némi kedvező eredmény már az első befecsken­­dezés után mutatkozott, de midőn azt egy óra lefolyta után ugyanazon adagban ismételem, valóban meglepő volt a tünetek gyors megváltozása. A kínzó görcsök mintegy varázsütésre megszűntek, s helyettük hosszabb időközökben rendes és czél­­hoz vezető méhösszehúzódások állottak be, melyek eredménye­­zék, hogy már egy órával a második befecskendezés után, a méh terhétől megmenekült. Az előbb folytonosan jajveszéklő nő már az első injectió után láthatólag megkönnyebbült. A gör­csök szüntével az átalános tünetek is alábbhagytak, a test hőmérséke csilapult, az érülések elveszték lázas szaporaságu­­kat, s a nő saját állítása szerint, a szülés végszakában keve­sebb fájdalmat szenvedett, mint a méhszájnyílás súlyos időpont­jában. Egy órával a szülés után a méhlepény is könnyen min­den segítség nélkül távozott.

Next