Orvosi Hetilap, 1866. április (10. évfolyam, 13-17. szám)
1866-04-08 / 14. szám
237 nyalat bekövetkezése rögtönözhető, még pedig sokkal nagyobb fokban, égvények hozzáadása által, úgy hogy ammóniák, kali- vagy natronnak a tiszta sárga húgyhoz való öntése által ez rögtön bíboros színű lesz. Ezen színváltozás annál feltűnőbb, mivel közönségesen égvények által a húgy színe inkább világosabb és zöldbe játszó lesz. Továbbá kísérletek — melyeket különösen oly czélból tevék, hogy a vörös színt adó anyagot nagyobb mennyiségben nyerjem — mutatták, miszerint mész, súlyéleg és eczetsavas elomileg magukkal rántják a keresett anyagot, hogy ez eczetsavas oldatokban színtelenül oldva van és égvények által ezen savanyu oldatból pirosan kiejthető. Ezen tapasztalatokból kiindulva kétfelé osztottam a birtokomban lévő húgymennyiséget, külön kezelésnek szánva a két felet. Az első felet mésztejjel keverve, leszűrtem. A szűrőn maradt csapadékot hígított eczetsavban feloldottam és ezen oldatból a meszet sóskasav által eltávolítottam. Ismét leszűrvén a folyadékot a sóskasavas liteszről a szüredékhez kalilúgot öntöttem, mire rögtön a leggyönyörűbb violaszínt ölte magára a folyadék és nemsokára egy az edény fenekére ülepedő violaszínű pelyhes csapadék támadt. Ettől ismét leszűrvén a folyadékot a szűrön maradt violaszínű anyagot Than tanár úr utasítása szerint következőképen kutattam tovább. Egy részét vízbe téve és lehetőleg oldva, ezen oldatba kénköneggázt vezettem, mire a folyadék violapiros színe elmúlt és egy színtelen jegeczes csapadék képződött (murexan). Egy másik részét tömény sósavval kezelék, mire az egész sárga színt öltött és lehűtés után sárga jegeczek váltak ki (murexan (?). Egy harmadik részét forró vízben oldva és kevés legénysavat hozzáadva, az oldat rögtön elszíntelenedett és kihűtés után szintén kis jegeczek váltak ki (Liebig és Trehler murexanja). A felsorolt vegyi tünemények mind megegyeznek a murex id vegyi sajátságaival. A húgy másik felét vízfürdőn besűrítettem és miután ezt az egész mennyiség egy harmadáig folytattam, amoniakot öntöttem a besűrített folyadékhoz, mire rögtön a legpompásabb murexidpróba állt be. Az általam vizsgált húgyban eszerint oly anyag volt jelen, mely ammoniakkali érintkezése által rögtön murexidet, kálival és nátronnal pedig a hasonló nitrovegyeket képező, mint azok purpursavas kali vagy nátron név alatt ismeretesek. A purpursav mint ilyen szabad állapotban még nem lévén kimutatva, nem is vehetjük fel, hogy ez a húgyban lett volna, ha pedig a többi légenytartalmú vegyeken végig megyünk, az alloxan azon test, melyről fel kell tennünk, hogy a húgyban készen jelen volt vagy mindenesetre oly vegy, mely csak az alloxanból képződhetett. E húgy tehát kétségtelenné teszi, hogy azon beteg veséiben — kitől származott — alloxan képződik, mely a jelen esetben egyszersmind kipótolni látszik a csekélyebb mennyiségben elválasztott húgyanyt. Az élenyülés a húgysavból t. i. nem terjed egészen a húgyanyig, hanem csak az alloxanig. 238 Atropin bőraláfecskendése görcsös szülfájdalmaknál. Közli Beszedits Ede tr. gyakorló orvos Tapolczán. E napokban alkalmam lévén Breslau zürichi tanár által ajánlott, még meglehetősen új eljárást, t. i. atropinnak bőraláfecskendését a szülést fölötte megnehezítő s késedelmeztető görcsös szülfájdalmak szüntetésére megkísérlem, s meggyőződvén a nevezett módszer kitűnő használhatóságáról, nem tartom érdektelennek esetemet. ügyfeleimmel közleni. F. h. 20-dikán éjfél után szülő nőhöz hívtak, ki állítólag már 12 óra óta vajúdott, anélkül hogy mindeddig a magzat expulsatiójában nevezetes előmenetelt tett volna. Megvizsgálván a szenvedőt, rendes occipital helyzetet találtam; a magzatvíz, mint mondák, már délutáni 3 órakor elfolyt, s a méhszáj még csak garasnyi nagyságban volt tágulva, a hüvelyrész nem csak egészen el nem simulva, de mellső és hátsó részében feltűnően duzzadt. A has nem egyenletesen domborodott, gömbölyded, hanem egyenetlenül dudorodott, erősen feszült. Szívhangokat a legfigyelmes hallgatózás mellett sem sikerült fölfedeznem. Sem helyzeti rendellenességet, sem valamely szembeötlő szülésakadályt (a medence elég tág, az asszony immár harmadszor szülő volt, nem találván, egy kis türelemre s várakozásra hívtam föl a szenvedőt és környezetét, s egy időre magam verem át a bába tisztét. Ekkor észleltem, hogy a méh összehúzódásai nem történnek azon szabályos rythmusban , mely az úgynevezett jó szálfájdalmakat jellegzi, hanem a méh izomrostjaiban rend- és czélellenes összehúzódások váltják fel egymást, melyek épen nem alkalmasak a magzat kiküszöböltetését előmozdítani, s így daczára hogy a nő erős fájdalmakat szenvedett, különösen combjaiba sugárzó kínzó görcsről panaszkodott, a magzatfej csak igen lassan s igen jelentéktelenül hatolt előbbre ;a méh megfeszített működése, s a magzat előbbre tolatása közt semmi arány sem volt. Óra óra után múlt, én kimerítem a görcsellenes szerek tárházát, kezdve a meleg borogatásoktól és belladonakenőcstől egészen a meleg fürdőig, mind hasztalan. A nő már-már szenvedhetlen kínokról panaszkodott, teste hőmérséke lázas fokra szállt, érverése 100-ra szaporodott, majd félrebeszélt s az ágyból felugrani akart. Délutáni egy órakor, tehát több mint 24 órai vajúdás után a magzatfej még mindig a fancsontiv mögött késedelmezett s melléje hatolni ujjhegygyel sem lehete ; a beteg már kimerülni kezdett, s még mindig nem volt kilátás, hogy a szülés egyhamar végét érje. Környezete, mely már előbb hallá tőlem, hogy igen valószínűen holt magzatot kapunk, műtétet sürgetett, s a kínlódó nő ismételve kívánta gyermekének bármikénti eltávolítását. A görcs, melylyel itt dolgunk volt, bármi műtétet ha nem is lehetlenné, de bizonyára fölötte nehézzé tett volna, s így megvallom, helyzetem kezdett válságos lenni, midőn mentő gondolatként Breslau tr. eljárása, ki ily esetekben kénsavas atropint inficialahas bőre alá, ötlött eszembe. E kis műtétre azonnal elhatározom magam, s Breslau utasítása szerint (1. Wiener med. Presse VII. 3.) haladéktalanul szemernyi atropint fecskendeztem az alhastáj bőre alatti kötszövetbe a Pravazféle eszközzel. Némi kedvező eredmény már az első befecskendezés után mutatkozott, de midőn azt egy óra lefolyta után ugyanazon adagban ismételem, valóban meglepő volt a tünetek gyors megváltozása. A kínzó görcsök mintegy varázsütésre megszűntek, s helyettük hosszabb időközökben rendes és czélhoz vezető méhösszehúzódások állottak be, melyek eredményezék, hogy már egy órával a második befecskendezés után, a méh terhétől megmenekült. Az előbb folytonosan jajveszéklő nő már az első injectió után láthatólag megkönnyebbült. A görcsök szüntével az átalános tünetek is alábbhagytak, a test hőmérséke csilapult, az érülések elveszték lázas szaporaságukat, s a nő saját állítása szerint, a szülés végszakában kevesebb fájdalmat szenvedett, mint a méhszájnyílás súlyos időpontjában. Egy órával a szülés után a méhlepény is könnyen minden segítség nélkül távozott.