Orvosi Hetilap, 1866. június (10. évfolyam, 22-25. szám)
1866-06-03 / 22. szám
alatt a foltok még aznap tökéletesen eltűntek, úgy hogy a délutáni órákban már azok nyomait sem találtam. Különben ezen tökéletes gyors eltűnés csak ritkán jön elő, s a foltok nyomait sokszor napok után is láthattam még magasabb fokú szövődéseknél is. Megjjegyzem egyszersmind, hogy a küteg idő előtti rendellenes elhalványulása vagy gyors eltűnése mindenkor csak a szövődés fellépése után észleltetett, de sohasem előtte; a kütegnek úgynevezett visszalépése tehát mindig a fejlődött veszélyes szövődés jelenlétéből magyarázható, nem pedig ellenkezőleg, mint az még ma is sokszor hibásan történik. Az általam észlelt utóbántál mák eddig többnyire olyanok voltak, melyek a szövődésekből származtak; ezek közül leginkább találkoztam hörghurutokkal, melyekből egyesek hökhuruttá váltak; némely esetben párosult a hörghurut gégehuruttal. Roncsoló szájlob szintén fordult elő utóbántalom gyanánt, de vízrákot — nomát — és roncsoló szeméremajklobot a mostani járvány alatt még nem láttam. Tiszta crouposus gégelobot e napokban egy 3 éves fiúcskánál a kanyaró lehámlási szakában találtam. Tüdőgümőkór fejlődése, utóbántalom gyanánt, már több esetben bizonyult be, s valószínűleg ezentúl még számosban fog előfordulni. Vízkór eddig egyetlen egy esetben sem tapasztaltatott, mi azon körülménynyel, hogy fehérnyét a húgyban nem találtam, összhangzásban áll. Görvélyes gyermekeknél többször kelevények (furunculi) fejlődtek a kanyaró után, angolkórosoknál makacs hörghurutok, gümőkórosoknál bujasenyveseknél sorvadás, ha a betegek a keteg tartama alatt a szövődéseknek — melyekre ezen senyvek kiváló hajlamot szolgáltattak — áldozatul nem estek. Egy 5 éves fiúcskánál a kanyaró rendes lefolyása után erős váltólázas rohamok jelenkeztek; néhánynál ezen rohamok kevésbé tiszták voltak, de kínaira szűntek. A felemlített szövődések és utóbetegségek, tapasztalataim szerint, nem annyira külső káros hatányok folytán fejlődtek, mint inkább azon különös egyéni hajlamnál fogva, melyet a gyermek kora, alkata, szervezetének gyöngesége egyik vagy a másik bántalom iránt mutatott. Mert láttam, hogy számtalan gyermeknél még a legegyszerűbb hygienicus rendszabályok sem vétettek figyelembe, — s a kanyaró lefolyása nem zavartatott; láttam, hogy gyermekek a virágzó kitteggel zordonabb időben is az udvarban játszottak, az utczán kóborogtak s mint kóborlók a gyermekkórházba hozattak, a nélkül, hogy szövődések vagy utóbántalmak fejlődtek volna. Ily tapasztalatok — úgy hiszem — a szövődések iránt eddig táplált megrögzött ferde nézetek módosítására befolyással leendnek. A kóroktant illetőleg a kanyarónak ragályzás általi továbbterjedése a legtöbb esetben kimutatható valaha egy családban valamelyik tag a kütegtől meglepetett, az rendesen rövidebb-hosszabb idő alatt több gyermeknél, néha felnőtteknél is kifejlődött. A mély házban a kanyaró egyszer fellépett, annak mindig több lakóját látogatta. Felmentve maradtak a családokban azon gyermekek, kikről bebizonyult, hogy más alkalommal már a kanyarón át estek. Arra nézve, váljon fejlődhetik-e kanyaró ugyanazon egy egyénben kétszer, tapasztalataimból mentett tényekkel egyelőre igenlőleg nem felelhetek, mert azon eseteimben, melyekben én a köteget már máskor észleltem volt, eddig nem tapasztaltam, hogy az másodszor is fejlődött volna. Orvosok és szülők által említtetnek ily esetek , de kérdés nem csalódtak-e első vagy második ízben ? Így egy tapasztalt tábori orvostársam, kinek két gyermeke jelenleg kanyaróban szenvedett, állítja, hogy gyermekei három év előtt egy vidéki városban már ezen betegen átestek volt; hasonlót más orvostársaim is állítanak. Hogy fölcserélések néha könynyen történhetnek, ezt egyszer-másszor mindnyájan tapasztaltuk. Az elkülönzés elégtelennek bizonyult, ha a gyermekek a kezdeti időszakban együtt voltak, s határozottan állíthatom, hogy a kanyaró már ezen szakában is ragályos természettel bír; cáfolhatlan tapasztalataim tanúskodnak állításom mellett. A gyermek különböző korában átalában egy iránt bír ugyan hajlammal a kanyaró-ragály fogamzására, de tagadni nem lehet, hogy a csecsemőkor első fele aránylag csak kis részlet által van képviselve a mostani járványban. A kóralakok közül leginkább a légzési szervek bántalmai növelték a hajlamot kanyaró iránt, s én hajlandó vagyok a járvány gyors és nagy kiterjedését épen ama körülménynek tulajdonítani, hogy a járvány kezdete idején a légzési szervek hurutos lábjai kiválóan uralkodtak. Gyógyeljárásom az esetek egy részénél szigorú étrend mellett beváró volt, másoknál a tünetek súlyosbulása szerint választottam meg a szereket és rendeltem nagy fokú láz mellett légsavas szikéleget (natrum nitricum) vagy magában, vagy ha tüdőlobos tünetek fenyegettek, gyüszünke-forrázatban; a hánytató borkövet kerültem, azon kedvezőtlen mellékhatása miatt, melyet gyakran a bélhuzamra gyakorol; agyi tünetek fellépésénél hideg borogatásokhoz nyúltam s két esetben nadályokat is alkalmaztattam; fenyegető gégeloboknál hánytatókat adtam, s ezek hatása után savas szénsavas szikéleget (bicarbonas sodae) vagy szénsavas haméreget (kali carbonicum) rendeltem, de ilyenkor mindig nagy adagban (1 — 2 terecs 2—3 obion vízre). A hörgöcslobnál sokszor, a hurutos tüdőlobnál néha adtam hánytatót, többnyire hánytatógyökérből, utána vagy gyönge hánytatógyökér- vagy senega-forrázatot liquor ammonii anisatussal. (Dec. senegae ex scrup. 1. unc. duas; Lig. ammon. anisati gutt. octo; Syr. simpl. unc. semis. Óránkint gyermekkanállal, vagy a körülmények szerint szénsavas szikéreggel. Bódító szereket, nevezetesen mákonyt — Doverport, mákony-festenyt — elég gyakran használtam részint hörg-tüdő-bántalmaknál, részint hasmenéseknél, utóbbi esetekben sokszor csersavval kapcsolatban. Roncsoló szájlok ellen a halsavas haméreget (kali chloricum) belsőleg-külsőleg használtam, ezenkívül többször belsőleg kínált, külsőleg pokolkövet. Italos betegeimnek vizet nyújtottam, felmentvén 22*