Orvosi Hetilap, 1866. augusztus (10. évfolyam, 31-34. szám)
1866-08-05 / 31. szám
551 godtan maradást ajánlottam és meghagytam, hogy ha netalán komoly vajúdások és ezekkel együtt a szülés beállana, engem elhivattasson. Április 24-én hajnali 11 órakor csakugyan felkeltettem és betegemhez, kinél mint hallám, a szülésznő már estvéli 11 óra óta időzik, hivattam. Azonnal elmenvén, Fr. asszony beszéli, hogy már esti 9 órakor, tehát 5 órával az alkalmazott szálacs után, fájdalmakat érzett, melyek mindig nagyobodván a szülésznőt 11 órakor elhivatta, ki is a beteget rendes vajúdások közt, a méhszájt két hüvelyknyi szélességre kitágulva, a magzathólyagot megfeszülve, a bevezetett szalacsot még a szülőutakban, találta. Ez, a fájdalmak rendesen és hathatósan működvén nemsokára kiesett; a hólyag feszülése és utóbb repedése a méhszáj további kitágulása és a méh összehúzódásai folytonosan rendesen működvén , a szülésznő csak 1 órakor küldött érettem , mikor a vajúdások fájdalmasabbak és még sem annyira hathatósak voltak mint előbb, a beteg pedig türelmetlen kezdett lenni. Megvizsgálván , és sem a gyermek fekvése, sem az anya mintléte, sem a vajúdások minősége tekintetében semmi rendellenességet nem találván, a beteget ez értelemben vigasztalom és egy kis türelemre intem, megígérvén, hogy észlelés végett kis ideig nála maradok. Ottlétem idejének első órája alatt fájdalmai rendes időközökben jelentkeztek ugyan, elég erősen, de kevés sikerrel, úgy hogy e szerint ítélve, a szülés végét csak reggeli 8 — 9 órára gondoltuk várandónak. De csakhamar és kellemesen lepettünk meg mindnyájan, midőn a most következő méhösszehúzódások oly sikerrel nyomták a gyermek fejét, a medencze be- és kimenetébe, hogy a fej, és utána a rendesen kifejlődött, erős és jól táplált figyelmek ottlétem második órája alatt, 31/* órakor szerencsésen megszületett. Alig múlt el 10 perc és a lepény, a méh egy-két összehúzódása által, részünkről, minden hozzájárulás nélkül, még a Credé-féle kézfogást is ide értve, szinte szerencsésen a hüvelybe nyomult elé, honnan egyszerűen eltávolíttatott. A szültevékenységben némileg kifáradt gyermekágyasnak, az itt helyben bevett szokás szerint, pohár langyos tejet rendelvén és nyugodt magaviseletét és fekvést ajánlván, minthogy sem nagyobb vérfolyás, sem ájulások, sem más bárminemű rendellenesség nem mutatkozott, betegemet, a szülésznőt még néhány órai gondviselésre felkérvén, elhagytam. Ugyanaznap, azaz április 24-én reggel 9 órakor az anyát és gyermekét a körülményekhez képest jól találtam. A boldog anya a szoptatási engedély után kérdezősködött, amit én, a szerves szívbajban magában, elegendő okot annak eltiltására nem találván, az anya legnagyobb örömére meg is engedtem,másnapra halasztván különben annak foganatosítását. Április 25-én ismét láttam a beteget, a szoptatást már elkezdette volt, magát jól érezte , csak fájdalmas utóvajudásokról panaszkodott, mikben azonban Fr. asszony már első gyermekágya alkalmával is szenvedett. Ezeknek csilapitására Ag. Lauroceras. rendeltem 20 cseppet egyszerre, 3—4-szer naponta egy kevés sziklaforrázatba. Ezt betegünk rendesen bevévén, emlitett fájdalmai csilapultak, úgy hogy április 26-án, 27-én és 28-án ötöt naponta meglátogatván, ez utolsó nap fájdalmai már annyira gyengék voltak , hogy a cseppeket abba is hagyhattuk ; e napok alatt gyenge lázas izgatottságot 28-án kivéve, a gyermekágyas különben magát jól érezte, rendesen szoptatott, gyermeke is jól fejlődött, heti folyása azonban kevés volt. Arra a gondolatra jutván, váljon nem a műtétnek tulajdonítandó-e ezek kevés mértékben a heti folyása, amennyiben a műszer által talán előidézett nagyobbfokú méhösszehúzódások a bővebb hetifolyást gátolták, kérdezősködtem a betegnél, hogy e tekintetben az első gyermekágyában , milyen volt az; ezen kérdésre azon választ kaptam, hogy Csak úgy mint most. Ezután még minden másod és harmad naplátogattam betegemet, két hétig legalább figyelemmel akarván őt kísérni, és midőn két hét lefolyása múlva sem gyermekének, sem magának semmiféle baját nem tapasztaltam, sőt légzési tekintetben is elég nyugodtnak találtam, látogatásaimat megszüntettem. Azóta azonban még két ízben volt alkalmam őt látni; egyszer egy kis ujóbbi légzési nedély miatt kérte ki orvosi tanácsomat, a midőn a már egyszer jó sikerrel rendelt tejsavas vaséreget, egy fél szemért 3-szor napjában véve, újra ajánlottam ; és több nap múlva ismét, midőn őt légzési nehézségétől menten és különben is jó karban találtam. Ezen jólét még ma is, midőn e sorokat irom és lebetegedése napja óta már 8 hét folyt le, a gyermekágyi idő tehát már tökéletesen elmúlt, folytonosan tart anélkül, hogy akár a szülésére, akár a gyermekágyára vonatkozható legkisebb baját lehetett volna tapasztalni; sőt szívbaját illetőleg is, — melyre nézve ugyan hosszú időre terjedő kedvező jóslatot nem állíthatunk, — a lebetegedés után várt viszonylagos könnyebbedés csakugyan beállott, és a betegtől szigorúan és pontosan megtartatni szokott étrend melletti remélhető, hogy az még jó ideig meglesz férje és gyermeke körül. A szerves szívbaj következtében fejlett vérkeringési akadály, mely a terhesség által ismételt életveszélyességre látszott fokozódni , szolgáltatta tehát ez esetben a javalatot a koraszülés műleges előidézésére, hogy így legalább az egyik szabad vérkeringési akadály — a terhesség — mielőbbi czélirányos megszüntetésével az életveszély is, ha lehet, elháríttassék. A siker tökéletesen megfelelt a műtétbe helyzeti bizodalomnak. 552 A posvér (Septicaemie) lőtt sebeknél. Előleges tételek W. Roser tanártól. 1) A legtöbb tábori sebészeti műtétel, a golyók kihúzása , a tágító és ellennyitások , az ízületi metszések, a csonkolások és csonkítások főképen a posvér végett történnek. 2) Ezen műtételek részint esetleg tétettek meg, hogy a heveny posvérnek eleje vétessék, részint másod-ag, hogy az idült posvérnek (meg a nedvveszteségnek) vége vettessék, részint közben, hogy a haladó posvérnek a forrása elmetszessék. 3) A golyó elsőd kihúzása különösen akkor sürgősen szükséges, midőn az által az izzadmány felbontása vagy bomlott izzadmány képződése elkerülhető vagy korlátolható, vagy midőn az ily izzadmány kiürítését elősegíti. 4) A golyó kihúzása a közbeneső időszakban is, midőn a bomlás már megkezdődött, gyakran helyén van. 5) Óvakodnunk kell, nehogy elhirtelenkedett kihúzási kísérletekkel vagy más e felével a levegő oda jutásának, az izzadmánynak, a genyképződésnek szaporodását elősegítsük s ez által a bomlási feltételek számát növeljük. 6) A csontszálkák kivétele különösen akkor van javulva, midőn jelenlétük a bomlásra ad alkalmat vagy azt fenntartja. 7) A csontszálkák erőszakos és vigyázatlan, de kivált kora eltávolítása a helybeli bomlást, s annálfogva a posvért is sokkal inkább képes elősegíteni, mint annak elkerülését és csökkentését eszközölni. 8) A lőcsatornák tágítása a könyékben szükségessé válhatik, részint a könyékbe nyomás, részint a bomlott váladék visszatartása miatt. A bőnyén belüli nyomás is kedvezhet a posvér fejlődésének, miután a keringést akadályozza. 9) A helyttartó kötés (Contentiv-Verband) is kedvezhet a septicaemiának , hogy ha a keringést nehezíti és ez által a nedvek pangását és bomlását előidézi. 10) Az ízületmetszések nem használnak annyira a feszülés megszüntetése, mint inkább a felbomlott izzadmány szabad kiüríttetése által. 11) Az ízület kora csonkolása (lefürészelése) mellett leginkább azon körülmény szól, hogy általa az ízület elevesedésének lehetőleg eleje vézetik s a képződő év a legrövidebb úton szabadon kiürittetik . 12) A késői csonkolások is nagyrészt a genybomlás által javulvak. 31*