Orvosi Hetilap, 1866. szeptember (10. évfolyam, 35-39. szám)

1866-09-02 / 35. szám

ZMAm iK. Pest, 1860. September 2. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden cg. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében váczi­­utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kólbuvárlat közlönye.­ ­ IdL «V^' n\* ■ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Balogh Kálmán tnr. Tanulmányok a bujakórtan köréből. I. A bujakóri növedékek. (Folytatás). — A choleránál használh­ató gyógyszerekre vonatkozó megjegyzések. — Könyvismertetés Oppolzer’s Vorlesungen über specielle Pathologie und Therapie. Von Dr. Emil Ritter von Stoffella. — Lapszemle A méh szétszakadásáról. — Apróbb szemelvények. Tárcsa:­­­ Enessei Dorner Mihály. — A cholera kiterjedése. — Vegyesek. — Pályázatok. Tanulmányok a bujakórtan köréből. Balogh Kálmán nyilv. r. tanártól Kolozsvárott. I. A bujakóri növedékek. (Folyt.) Az általam 1866-iki január 29-én bonczolt férfi­nál , ki­genyedésbe átment tüdőlobban halt meg, a makkon lapos heget, míg a szájpadvitorla baloldali felét nagy részben elroncsolódva és hegesen összezsu­gorodva, a gégefedőn és a nyelv tövén pedig köldök­­szerűen mélyen behúzódó hegeket találtam. Bujakóri növedékek voltak a szívbillentyűkben, a májban és a lépben. A másfélakkora, halaványabb, vékonyabb falú és szakadékonyabb izomzatú szív háromcsúcsú billen­tyűje rendes terjedelmű, szélein igen megvastagodott, míg a többi helyeken kevésbé áttetsző, átalában pe­dig a rendesnél sokkal szívósabb összetartásé volt, s szöveti szerkezete a 2-ik ábrában vázolthoz hasonlí­tott. A kétcsúcsú billentyű, tetemesen össze volt zsu­gorodva, mi mellett vastagsága másfél milliméternyi lehetett, s felülete igen egyenetlenen nézett ki Szélein, azután pedig pitvari felületén több helyen apró, de közepükön kevésbé kemény, míg a közönyben össze­zsugorodó és igen szívós összetartású kinövések talál­tattak. A középi részletben részint elzsirosodásban levő (7-ik ábra a és b), részint elzsirodás folytán szét­eső (c, c" és c') sejtcsoportok, részint zsírcseppeknek azokból keletkezett halmazai voltak szinte elzsirosodó közti anyagban, míg a környezetet valóságos hegszö­vetnek lehetett mondani, mely szerkezetére nézve a billentyű többi szövetével megegyezett. Itt oly mérv­ben, mint az újnövedék alakelemei elzsirosodás foly­tán szétestek és azután elégtek, hegszövet lépett he­lyükbe, mi az egész billentyűt összezsugorította. A főéri billentyűk egyenletesen megvastagodottak és rendes terjedelműek voltak, szerkezetükre nézve pedig a háromcsúcsú billentyűnek megfeleltek, míg a tüdő­­ütéri billentyűk nem szenvedtek. A valamivel nagyobb, világos­ barna, rendes ösz­­szetartású és vérszegény máj jobboldali lebenyének alsó-külső részletében mogyorónyi bujakóri növedék észleltetett, mely mindjárt a savóshártya alatt feküve, evvel össze volt nőve és azt erősen befelé húzta. Bemetszéskor igen tömött és szívós összetartásúnak találtam, szinét pedig vörösfehérnek lehetett mondani. Tőle a máj szövetébe mindenféle rostkötegek nyúltak, melyek részint annak kötszövetével, részint nála vala­mivel kisebb növedékkel függettek egybe, mely tőle befelé és mélyebben feküdt. Főleg a lebeny kék (acini) között fekvő kötszövetből indult ki, mint ezt a környe­zetnek átmenőben levő és osztódás által szaporodó kötszöveti sejtei mutatták; de egyszersmind hajszál­edényeinek (8-ik ábra a, a köv. oldalon) sejtei (b) is osztó­dásnak indultak (c), s az ekként támadott sejtek az edény­közökben levőktől, melyek itt csoportokká (d) halmo­zódtak és osztódtak (d­), miben sem különböztek, mint ezt egyébként a 3-ik ábrában is láthattuk. A kisebbik göcsöt ruganyosnak tapintottam, s bemetszetve, köze­pe a Wharton-féle kocsonyához hasonlónak látszott, míg a közöny felé mindinkább keményebb összetartá­súvá lett, legkülsőbb rétegét szívós hegszövet képez­vén, melynek rostjai befelé a nyálkaszövetbe, míg kifelé a máj kötszövetébe szakadatlanul átmentek. A göcs közepét tevő lágy anyag egyszerűen széteső sej­tek csoportjaiból és egészen egynemű, nyúlós közti anyagból állott, mely eczetsav hozzáadásakor megh­o­­mályosodott. Ezen esetben a bujakóri növedék nyálkás átváltozást szenvedett, mint ezt többször észlelhetjük, mint pedig a nyálkaszövet szétesés és elégésnek indult, (7-ik ábra). a

Next