Orvosi Hetilap, 1866. október (10. évfolyam, 40-43. szám)
1866-10-14 / 41. szám
717 718 A genyes dobüzláb nagyobb részt már nem ezen időszakban kerül észlelés és gyógykezelés alá, hanem a betegek többnyire hetek, hónapok, sőt évek múltával fordulnak orvosi segélyhez, midőn t. i. a genyedés következtében mélyebb roncsolások és kóros változatok állottak be, így nem ritkán a dobürláb a csecsnyujtvány üregeire is kiterjedvén az csontszuvasodást és annak burkolatján tályogszerű elfajulást hozhat létre ; továbbá többnyire a hosszabb ideig tartó láb következtében a dobüz lakhártyája annyira elfajul, hogy habarczos kinövések támadnak, melyek a külhangvezeték felé kiterjeszkednek és azt egészen kitömik ; máskor a roncsolás következtében vérzések támadnak, sőt fordulnak elő oly esetek is, midőn a dobüzből és pedig annak tömkeleg falából szuros csontdarabok válnak el, ezek mind oly kórállapotok lévén, melyek az agynyomás tüneményeivel párosulnak, s a betegek fejfájdalomról, szédelgésről, látzavarról stb. panaszkodnak. Nehány idevágó esetet körülményesen leírni szándékom. * * * I. Tiroler K. 6 éves pesti leánykához 1864-iki augustus hóban Löwy Jr. úr ajánlata folytán hivattam ; a vézna sovány, halavány, szőke leányka épen nagy fokú vörhenyen ment keresztül s az ágyban alig képes felülni. Jobb füléből bűzös geny foly ki, mely folyást betegsége ideje alatt kapta, a bal fül tökéletesen ép; a genynek langyos vízzeli kifecskendezése után a következőket találtam: A külhangvezeték bőre piros, duzzadt, a dobhártya helyén többrendű lencse- és kölesmag-nagyságú húsos szemcsésedéseket lehetett látni, melyek tökéletesen lehetetlenné tevők abból valamit felismerni. A csecsnyújtvány feletti bőr duzzadt, piros, tésztaszerűen tapintható és fájdalmas. A hallástehetség ezen az oldalon tökéletesen megsemmisült. A gyógykezelés következőkből állott: a hangvezetéket a geny eltávolítása végett naponta 3-szor langyos vízzel kifecskendezni, minek megtörténte után eczetsavas ólomoldatból (gr. IV ad unc) mindannyiszor 10—15-öt felmelegítve becsepegtetni rendeltem, azonkívül pedig a csecsnyujtványra lenmaglisztből meleg pépeket alkalmaztattam. Három napi használat után a csecsnyujtvány fölötti daganat annyira hullámzó lett, hogy azt bátran fel lehetett metszeni. Wilde szerint a csecsnyújtvány és fülkagyló barázdán túl 3 vonalnyira hüvelyknyi hosszún fölülről lefelé irányozva mélyen bemetszettem, mire a sebből körülbelől 2 kanálnyi vérrel kevert bűzös geny ürült ki. A sebmetszés egészen a csontig történt, s a csont felületét minden irányban kutaszszal vizsgálván, ezt ki- és mellfelé a hangvezeték irányában majdnem fél hüvelyknyi mélységbe minden ellentállás nélkül vezethettem, itt azonban érdes csontfelületre akadtam, noha a metszés feneke sima ép csontot mutatott. A geny tehát, mely a csecsnyujtvány fölött tályogszerűen összegyűlt, útját a külhangvezeték, bőr- és csontfal közt találta, minélfogva nem a csecsnyujtvány csontfalának elszuvosodása után lépett a bőr alá. Bonczolásaimnál rendesen úgy találtam , hogy egész 12 éves egyéneknél a csecsnyujtvány sejtüregei még igen kicsinyek, sőt némelykor egészen hiányoznak , átalában a csecsnyujtvány csak későbben nyervén azon alakját, melyet leíró boncztani könyvekben olvashatni, s így mi felnőttek genyes dobozlábjánál nem ritkán előfordul, hogy t. i. a csecsnyujtvány üregeiben geny gyűlvén össze, annak külső falát is roncsolása körébe vonja, gyermekeknél boncztani lehetetlenség. Tröltsch tanácsát, az egészséges csontot is szúrcsappal átdofni, azon esetekben, hol tályog a csecsnyujtvány fölött képződik, semmiképen nem ajánlhatom, mert a várt genyet a csecsnyujtványban olykor hiában keresnék, a műtét pedig a betegre minden esetre nem közönyös dolog. Fentebbi esetemben a bemetszés után a sebbe tépetet tettem, melyet napjában 2-szer megújítottam. A hülhangvezetékből a genyfolyás csökkent, de annál több ürült ki a csecsnyujtvány fölötti sebhelyből, mindazonáltal a külhangvezeték még ezentúl is napjában 3-szor kitisztittatott s beléje a fentebbi oldat helyett kénsavas horganyéleg oldatból (gr. sex ad inc. duas) csepegtettem , a tépetet pedig 4 nap után, kénsavas rézéleg oldatba (gr. decem ad inc. duas') mártva helyeztem a sebhelyre. A húsos szemcsésedések, melyek a külhangvezeték fenekén találtattak, haloványodni és összezsugorodni látszottak, mindazonáltal a dobhártyának még nyoma sem találtatott. Ilyen esetekben, midőn a dobhártya helyét húsos szemcsésedések foglalják el, s midőn arról biztosak akarunk lenni, váljon annak felületéről vagy pedig a dobüzból származnak-e, igen sok esetben az által nyerünk felvilágosítást, ha az Eustach-kürtöt megcsapoljuk és a dobürbe levegőt fúvunk; feltéve, hogy az Eustach-kürt áthatolható, a légáram a dobhártyán levő likon sípolással kitolul, mit szabad füllel vagy otoscoppal csalódás nélkül hallhatunk, sőt némelykor a beteg is állítja, hogy ha orrát fújja, füle sípol; ellenben ha a dobhártyát anyagveszteség nem érte, a levegőt, mely a dobürbe tolúl, csak távolról halljuk, s ha az Eustach-kürt betömült, azt vagy épen nem, vagy igen vékony áramban halljuk a dobürbe tolálni. Ilyen esetekben azonkívül még a kutaszt is lehet alkalmazni , miáltal felvilágosítást nyerhetünk az iránt, váljon a szemcsésedések telepe ruganyos-e, mint a dobhártya, vagy csontkemény mint a tömkelegi csont fajzata, ezen utóbbi eljárás azonban a vizsgálót igen gyakran mégis bizonytalanságban hagyja, mert megtörténhetik, hogy épen a dohártyát érintjük és mégis a buján növő szemcsésedés fel nem talált likon át hatolt a dobhártya külső felületére és azt egészen befedi. Ezen utóbbi lehetőség létezett kis betegemnél, de magamnak arról biztosságot csak később szerezhettem, mert eleintén a leányka oly gyenge és megfogyott volt, hogy kutaszolást vagy csapolást megkísérteni sem mertem ; négy hét után a a fentebbi gyógyszerelés mellett azonban a habarczos kinövés mindinkább zsugorodott, olyannyira, hogy a dobhártyának egész hátsó felét és a kalapácsmarkolatot láthattam, színben kórosan átváltozva, sötétszürkén, néhány vértelt edénynyel ; a dobhártya mellső felén azonban a szemcsésedések még mindig jelen voltak. A fent érintett idő alatt a csecsnyújtvány feletti sebből nagy mennyiségben geny ürült ki, sőt egy ízben babnagyságú szúvas sejtes csontdarabot is távolítottam el, kutaszszal azonban most még inkább érinthettem a szuvas csontfelületet, mely a külhangvezeték felé, annak hátsó fala mögött volt; a seb tisztítása alkalmával az abba fecskendezett víz a külhangvezetéken át véve útját kifelé és pedig a dobhártya mellső felén levő anyagveszteségen át, melyen a többször említett szemcsésedések is a külhangvezeték felé tolultak. Megemlítendő e helyen a külhangvezeték hátsó bőr falzata, mely eleinte piros és duzzadtnak mutatkozott, az említett bab nagyságú szuvas csontdarab eltávolítása után pedig 4 napra még inkább dagadttá és fájdalmassá lett; a geny ezen idő alatt gyérebben folyt a sebből, s vizsgálatnál azon tájékon, mely a külhangvezeték nyilasától a dobhártyáig a közepet képező, vadhús-féle szemcsésedések valának észrevehetők, melyek oly buján nagyobbodtak, hogy már 2 nap elmúltával annyira elzárták a külhangvezeték űrét, miszerint a dobhártyát ismét nem láthattam; a seb kifecskendezésénél a víz ismét a külhangvezetéken ürült ki, de most szemlátomást az érintett kinövések fenekén át. Kis betegem azonban üdülni kezdett és már az ágyból felkelt, étvágya visszatért és erejében gyarapodott, mindazonáltal el nem mulasztom maláta fürdőket és belsőleg a vas különféle alakjait foganatosíttatni. A külhangvezetékben mutatkozó kinövéseket pokolkővel minden nap érintem, de sarjad-