Orvosi Hetilap, 1867. február (11. évfolyam, 5-8. szám)
1867-02-03 / 5. szám
— melyek következtében a halál is beállhat. Egy ily eset bonczleletét a „Wiener Medicinal Halle“ 1864-ik évi 38-ik számában közlöttem. Tanulságos ezen eset még azon tekintetből is, hogy a sok évig tartó fülbetegség szomorú kimenetele a 24 éves fiatalembernél a habarczok eltávolítására tett durva kísérlet következtében jöhetett létre. 77 Magán-gyakorlati naplómból. Hamadhy Dániel tudor. XI. Adalék a kórtüneménytanhoz és kórisméhez. A férfi, illetőleg férj, kihez 1864-dik évi October 17-kén hivattam, Tata-Tóvároson lakó szorgalmas lakatos mester Sz. S. felöltözve mezítláb járkált ide s tova fütött szobájában szomorkodó neje s egy-két kiváncsi és résztvevő látogató előtt, s beszéde miként az elmekórosoké mindig valamely rögeszme körül forgott, hol öszszefüggésben, hol látszólag összefüggés nélkül; majd a szoba bútorait rendre tapogatta, majd erőszakosan bolygatta, majd foglalatosságait emlegette s a teendőkre adta ki parancsait; a figyelmeztető szóra izgottan hajolni látszott, a legcsekélyebb érintés, mely reá észrevétlen történt, erősen megrezzentő; ágyba való lepihenést tanácsló szavaimra „majd“-dal felelt, s ha erőtetni akartuk, vagy épen erőtettük, mi javára leendett, dühös kifakadások és tettlegességeknek tettük ki magunkat. Ha magára hagytuk, az ablakhoz állt s azon folyton egy pontra szegzett szemekkel kibámult, majd értetlen beszédben tört ki, majd sürgető, hogy cselédei jól elkészítsenek minden reájuk bízott munkát. E változás anélkül, hogy távolabbi vagy közelebbi okról, vagy okokról egész határozottsággal szólhattak volna környezői, csak annyit mondhattak, hogy a tévengés ebéd után rögtön előjött s azóta, bár kissé csilapultabban, tart. Feje és bőre rendes hőmérsékűek voltak, érvelése rendes, egyenlő, lázas mozgalomra nem mutató. Nyelve kissé fehéren bevont volt, szomjúság semmi; szemei tiszták, belövelttségnek vagy látatágulatnak semmi nyoma. A kórnak ily tüneménynyel való kezdetén első tekintetre is azon gondolat villan meg bennünk, nem valamely heveny láb van-e itt keletkezőben az agyban, mely e tévengést okozza? Vagy nem szellemi okon alapszik-e a tévengés? Vagy végre nem valami méreg hatása szüli-e ? A lobot a vizsgálat után azonnal ki lehetett zárni, mert láz nem volt jelen, már pedig heveny agy- vagy agyhártyalobnál az ki nem maradhatna, sem a kevesebb fájdalom, valamint a szemgolyó közhártyáján is külekeznének az agybeli láb jelei, hol azonban mit sem vehettem észre, — de még ha láz lett volna is jelen, azt lobláznak nem tarthattam volna, mert a loblázak déltájban nem is kezdődnek, azok alkonyat felé lepik meg a betegeket. Szellemi okokból eredetinek inkább lehetett volna gyanítani, de ismerve az illető egyénnek testi lelki állapotát, házi és családi viszonyait, ezen föltevést sem tudom elfogadni. Legvalószínűbbnek tetszett a mérgezés, de a figyelmes kérdezősködés ez irányban szinte megnyugtatott, sőt némi indignatióval utasíttatott vissza ebbeli gyanakodásom, vélvén az illetők, hogy ha e véleményem a világ szájára jut, ők maguk lennének gyanúsítva, valamint megnyugtatott a nyelv színezete is, átalában a száj belseje, a gyomortáj fájdalmatlansága stb. Kórhatározatról tehát ez idő szerint még szó nem lehetett. De tenni kellett! Minthogy a leendő kórképnek e tüneményből még csak homályos körvonalait sem képzelhettem, a gyógytervet is akként állítom fel, várván a betegség folyamát. Beadandó szerekül javultnak tartottam ily körülmény közt az enyhébb elvezetőket a bélházamon keresztül, s következőket rendeltem : Bp. Aqu.lax. vindob. inc. tres. sulphat. potas. drachmam. Syr. Sennae cum manna unciam. MDS. Két óránként egy ötkanálnyit beadni, s amennyire lehetséges nyugalomra bírni a beteget a rendes hőmérsékű szobában, eledelül levest, italul fiús vizet. Következő napon derült nyugalomban leltem betegemet, azon jelentéstétellel, hogy lefekvén, jól kialudta magát, s most semmi különös baját nem érzi. Én a rendelt szert tovább bevenni s nyugalmas magatartást és mértékletes étkezést ajánlottam. Harmad napon déltájban ismét úgy viselé magát betegem, mint először, tévengése, izgatottsága mindenkit elrémített. Hőmérséke, érvelése stb. ugyan olyanok voltak mint először. Ekkor némi valószínűséggel váltólázas tüneménynek vettem e változást s minden habozás nélkül a legbiztosabb váltólázüzó szerhez, a kinal por alakú sósavas vegyületéhez nyúltam, melyből nyugalmas állapotában napközt két óránkint egy-egy szemért vetettem be s ebéd után jó erős fekete kávé ívást ajánlottam s csakugyan se a következő, se a harmadik napon a kinai só bevétele után nem mutatkozott az ijedelmet okozó tévengés. A beteg, de még inkább környezői mutatták ki megelégedésüket az elért siker felett. S ezúttal vége is szakadt további gyógytervemnek, mert bevenni többé nem akart az illető. Azonban ismét hivatnak, a tévengés ismét elővette a gyógyszert folytatni vonakodó! Ezúttal ismét a hathatós kínálsó adagolását kezdettem folyadék alakban, következő vény szerint: Itj. Aqu. meliss. citrat scrupulum. Aqu. d. s. unc. sex. Sulphat. quinae serupul. semis. Acid. sulph. dilut gtt. XX. Syr. acetositatis citr. unc. duas. MDS. óránkint egy étkanálnyit, tévengésmentes óráiban, napközt. Ezután való látogatásom alkalalmával a beteg ismét derült nyugodtsággal várt reám, de már más tüneményekről is tett említést, nevezetesen már hősége és fejfájása is volt, de szomja semmi. A szert folytatni tanácslám, harmad napra a tévengési tünemény elmaradt, de jött helyette ismét más, ugyanis kellemetlen savanyú íz támadt a nyelv gyökétől és szárazság érzete a nyelven, mérsékelt szomjúság és szemelsötétedés, melyet álmosság követett, anélkül, hogy aludni bitt volna. A kénsavas kínait folyadékban tovább adagoltatom, egy lázmentes nap után ismét tévengése következett, még pedig smét újabb tüneményekkel. A reggel előjövő kellemetlen savanyú ízhez, nyelvszáradáshoz, szemelsötétüléshez a két kéznek sajátságos feszülő érzete s kis fokbani megpöffedése társult, melyhez járult az álmosság s a legkisebb hangra vagy beszédre való kellemetlen megrezzenés. A kénsavas kinal adagát megnagyobbitottan adagoltatom. Harmad napra nem jött semmi tünemény, egy kis bágyadáson kívül s ugyanazon éjen jött alvás alatt tetemes izzadás. Míg a férj így küszködik a szokatlan kórtüneményekkel, melyeket váltólázas tüneményeknek tartunk most még inkább, az alatt a feleség is beteg lett, s betegsége első megjelenésekor következő tüneményeket tapasztalt: szokatlan szárazság lepé el különösen nyeldeklőjét s kellemetlen savanyú íz tolakodott szájába, orrczimpáját s egész mellét kínosan feszitő fájdalmas érzet fogta el s minduntalan égető vizeleti ösztön késztető, a nélkül hogy egykét gyüszünyi húgyon kívül többet bocsáthatott volna egy-egy ízben. Másnap ugyanazon időben, ugyanezen jelek, azon különbséggel már, hogy ő is mint férje tévengett beszédében s czéltalan - 78 -