Orvosi Hetilap, 1867. február (11. évfolyam, 5-8. szám)

1867-02-03 / 5. szám

— melyek következtében a halál is beállhat. Egy ily eset boncz­­leletét a „Wiener Medicinal Halle“ 1864-ik évi 38-ik szá­mában közlöttem. Tanulságos ezen eset még azon tekintet­ből is, hogy a sok évig tartó fülbetegség szomorú kimenetele a 24 éves fiatal­embernél a habarczok eltávolítására tett durva kísérlet következtében jöhetett létre. 77­­ Magán-gyakorlati naplómból. Hamadhy Dániel tudor. XI. Adalék a kórtüneménytanhoz és kórisméhez. A férfi, illetőleg férj, kihez 1864-dik évi October 17-kén hivattam, Tata-Tóvároson lakó szorgalmas lakatos mester Sz. S. felöltözve mezítláb járkált ide s tova fütött szobájában szomorkodó neje s egy-két kiváncsi és résztvevő látogató előtt, s beszéde miként az elmekórosoké mindig valamely rögeszme körül forgott, hol ösz­­szefü­ggésben, hol látszólag összefüggés nélkül; majd a szoba búto­­rait rendre tapogatta, majd erőszakosan bolygatta, majd foglalatos­ságait emlegette s a teendőkre adta ki parancsait; a figyelmeztető szóra izgottan hajolni látszott, a legcsekélyebb érintés, mely reá észrevétlen történt, erősen megrezzentő; ágyba való lepih­enést tanácsló szavaimra „majd“-dal felelt, s ha erőtetni akartuk, vagy épen erőtettük, mi javára leendett, dühös kifakadások és tettleges­­ségeknek tettük ki magunkat. Ha magára hagytuk, az ablakhoz állt s azon folyton egy pontra szegzett szemekkel kibámult, majd értetlen beszédben tört ki, majd sürgető, hogy cselédei jól elké­szítsenek minden reájuk bízott munkát. E változás a­nélkül, hogy távolabbi vagy közelebbi okról, vagy okokról egész határozottsággal szólhattak volna környezői, csak annyit mondhattak, hogy a tévengés ebéd után rögtön előjött s azóta, bár kissé csilapultabban, tart. Feje és bőre rendes hőmérsékűek voltak, érvelése rendes, egyenlő, lázas mozgalomra nem mutató. Nyelve kissé fehéren be­vont volt, szomjúság semmi; szemei tiszták, belövelttségnek vagy látatágulatnak semmi nyoma. A kórnak ily tüneménynyel való kezdetén első tekintetre is azon gondolat villan meg bennünk, nem valamely heveny láb van-e itt keletkezőben az agyban, mely e tévengést okozza? Vagy nem szellemi okon alapszik-e a tévengés? Vagy végre nem valami mé­reg hatása szüli-e ? A lobot a vizsgálat után azonnal ki lehetett zárni, mert láz nem volt jelen, már pedig heveny agy- vagy agyhártyalobnál az ki nem maradhatna, sem a kevesebb fájdalom, valamint a szemgolyó közhártyáján is külekeznének az agybeli láb jelei, hol azonban mit sem vehettem észre, — de még ha láz lett volna is jelen, azt lob­láznak nem tarthattam volna, mert a loblázak déltájban nem is kezdődnek, azok alkonyat felé lepik meg a betegeket. Szellemi okokból eredetinek inkább lehetett volna gyanítani, de ismerve az illető egyénnek testi lelki állapotát, házi és családi viszonyait, ezen föltevést sem tudom­ elfogadni. Legvalószínűbbnek tetszett a mérgezés, de a figyelmes kérde­­zősködés ez irányban szinte megnyugtatott, sőt némi indignatióval utasíttatott vissza ebbeli gyanakodásom, vélvén az illetők, hogy ha e véleményem a világ szájára jut, ők maguk lennének gyanúsítva, valamint megnyugtatott a nyelv színezete is, átalában a száj bel­seje, a gyomortáj fájdalmatlansága stb. Kórhatározatról tehát ez idő szerint még szó nem lehetett. De tenni kellett! Minthogy a leendő kórképnek e tüneményből még csak ho­mályos körvonalait sem képzelhettem, a gyógytervet is akként állítom fel, várván a betegség folyamát. Beadandó szerekül javultnak tartottam ily körülmény közt az enyhébb elvezetőket a bélházamon keresztül, s következőket ren­deltem : Bp. Aqu.­lax. vindob. inc. tres. sulphat. potas. drach­mam. Syr. Sennae cum manna unciam. MDS. Két óránként egy ötka­­nálnyit beadni, s a­mennyire lehetséges nyugalomra bírni a bete­get a rendes hőmérsékű szobában, eledelül levest, italul fiús vizet. Következő napon derült nyugalomban leltem betegemet, azon jelentéstétellel, hogy lefekvén, jól kialudta magát, s most semmi különös baját nem érzi. Én a rendelt szert tovább bevenni s nyugalmas magatartást és mértékletes étkezést ajánlottam. Harmad napon déltájban ismét úgy viselé magát betegem, mint először, tévengése, izgatottsága mindenkit elrémített. Hő­­mérséke, érvelése stb. ugyan olyanok voltak mint először. Ekkor némi valószínűséggel váltólázas tüneménynek vettem e változást s minden habozás nélkül a legbiztosabb váltólázüzó szerhez, a kinal por alakú sósavas vegyületéhez nyúltam, melyből nyugalmas állapotában napközt két óránkint egy-egy szemért ve­tettem be s ebéd után jó erős fekete kávé ívást ajánlottam s csak­ugyan se a következő, se a harmadik napon a kinai só bevétele után nem mutatkozott az ijedelmet okozó tévengés. A beteg, de még inkább környezői mutatták ki megelégedésüket az elért siker felett. S ezúttal vége is szakadt további gyógytervemnek, mert be­venni többé nem akart az illető. Azonban ismét hivatnak, a tévengés ismét elővette a gyógy­szert folytatni vonakodó! Ez­úttal ismét a hathatós kínálsó adago­lását kezdettem folyadék alakban, következő vény szerint: Itj­. Aqu. meliss. citrat scrupulum. Aqu. d. s. unc. sex. Sul­phat. quinae serupul. semis. Acid. sulph. dilut gtt. XX. Syr. acetosi­­tatis citr. unc. duas. MDS. óránkint egy étkanálnyit, tévengésmen­­tes óráiban, napközt. Ezután való látogatásom alkalalmával a beteg ismét derült nyugodtsággal várt reám, de már más tüneményekről is tett említést, nevezetesen már hősége és fejfájása is volt, de szomja semmi. A szert folytatni tanácslám, harmad napra a téven­­gési tünemény elmaradt, de jött helyette ismét más, ugyanis kel­lemetlen savanyú íz támadt a nyelv gyökétől és szárazság érzete a nyelven, mérsékelt szomjúság és szemelsötétedés, melyet álmosság követett, a­nélkül, hogy aludni bitt volna. A kénsavas kínait fo­lyadékban tovább adagoltatom, egy lázmentes nap után ismét tévengése következett, még pedig smét újabb tüneményekkel. A reggel előjövő kellemetlen savanyú ízhez, nyelvszáradáshoz, szem­­elsötétüléshez a két kéznek sajátságos feszülő érzete s kis fokbani megpöffedése társult, melyhez járult az álmosság s a legkisebb hangra vagy beszédre való kellemetlen megrezzenés. A kénsavas kinal adagát megnagyobbitottan adagoltatom. Harmad napra nem jött semmi tünemény, egy kis bágyadáson kívül s ugyanazon éjen jött alvás alatt tetemes izzadás. Míg a férj így küszködik a szokatlan kórtüneményekkel, me­lyeket váltólázas tüneményeknek tartunk most még inkább, az alatt a feleség is beteg lett, s betegsége első megjelenésekor kö­vetkező tüneményeket tapasztalt: szokatlan szárazság lepé el külö­nösen nyeldeklőjét s kellemetlen savanyú íz tolakodott szájába, orrczimpáját s egész mellét kínosan feszitő fájdalmas érzet fogta el s minduntalan égető vizeleti ösztön késztető, a nélkül hogy egy­két gyüszünyi húgyon kívül többet bocsáthatott volna egy-egy ízben. Másnap ugyanazon időben, ugyanezen jelek, azon különb­séggel már, hogy ő is mint férje tévengett beszédében s czéltalan - 78 -

Next