Orvosi Hetilap, 1867. március (11. évfolyam, 9-13. szám)
1867-03-31 / 13. szám
Tartalom: Wilhelm H. tr.: Az inger visszahatása által előidézett mozgásról (Reflexbewegung). — Ambró János tr. A cselekvő búskomorság. Mákony nagy adagban. Vége. — Könyvismertetés: Medizinische Klinik des Hotel-Dieu in Paris, von A. Troussau. Deutsch bearbeitet von Dr. L. Culmann. — Lapszemle. Czukros húgyárnál előjövő lobos üszkösödés esete. — Csontkifűrészelés csipőizületlábnál. — Méh körüli dagok kiirtása hasmetszés utján. — Betürődzött méh kiirtása. — Apróbb szemelvények. Tárcza: Lengyel Endre tr. Az orvosügy rendezéséhez. 1. — Budapesti k. orvosegylet. — Vegyesek. I •1. »2K® Pest, 1867. Martius 31. előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr. • vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések btármentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden cs. kir postahivatalnál, a szerkesztőségiül, fillér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ír. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Az inger visszahatása (átterjedése) által előidézett mozgásról (Reflexbewegung). Wilhelm Henrik tudortól, Pesten. Az állati szervezet rejtett és bonyolódott műhely, melynek kerékzete oly sokféleképen fog egymásba, hogy az avatott természetbúvárt is újra meg újra csodálattal tölti el A természetkutató megvigyázza ezen kerészet jelenségeit, azokat, melyek érzékeink által észrevehetők, hogy a belső műveletek nyomára jöjjön s azok alapján a tüneteket megfejthesse. Ezek közül a rendeseket a gépezet szabály szerinti működésének, a rendkívülieket a hiányos egymásrai hatásnak tulajdonítja. Az utóbbiakhoz tartoznak többi közt az úgynevezett visszahajlási (átterjedési) mozgások, melyekről ez alkalommal szólni szándékom. Visszahajlási mozgásoknak azon mozgásokat hívjuk, melyek az által idéztetnek elő, hogy azon ingerállapot, mely valamely érzidegrostra történt behatás folytán abban támadt, egy mozdidegre terjed át . Ellenben ha egyik mozdidegről egy más mozdidegre terjed át az inger, ezt együttmozgásnak (Mitbewegung), valamint ha egyik érzidegről a másikra hajlik az vissza, azt együttérzésnek (Mitempfindung) nevezzük. Visszahajlási mozgások oly gyakran jönnek elő, hogy nemcsak az orvos, hanem a laiás figyelmét sem kerülhetik ki, midőn az például a burnót szippantásánál a tüsszenésnek, vagy a gége izgatásánál a köhögésnek okát kérdezi. Minthogy a visszahajlási mozgások létrejövetelét lehetségesnek csak akkor képzelhetjük, midőn az akarat nem működik, a kóros állapotból származó önkénytelen mozgásokat is ide kell számítanunk. Ilyenek a nehézkóros és indatánczféle mozgások, sőt a vallásos tánczdüh is ide tartozik, mely a 16-ik században Olasz- és Németországban járványképen uralgott, mert habár az akaratot nem mondhatjuk tökéletesen elenyészettnek e betegeknél, a történelmi adatok nyomán mégis azt kell hinnünk, hogy az a tánczroham közben épen oly kevéssé működött, mint hasonló körülmények közt Mohamed ulemáinál. Azon nehézkóros mozgásokra nézve, melyek visszahajlási mozgások gyanánt tűnnek fel, csak Brown-Seguard állatokon tett kísérleteire kell utalnom, hogy azoknak valóságáról meggyőződjünk. Ezen kísérletek alapján ő a következő folyományokat állítja fel: 1) A gerinczagy állatoknál széke lehet nehézkóros a bántalomnak. 2) A gerinczagy és a távol részek, valamint az arcz idegei közt még mindig valami rejtélyes viszony létezik. 3) Az epilepticus rángások állandó következményei bizonyos izgatásoknak. 4) Az idegtörzs nem hozhat mindenkor létre nehézkóros rángásokat, holott a bőrelágadzások arra állandóan képesek. 5) Habár azt idegközpontok is székei a nehézkóros bántalomnak, azon idegágak, melyek a sértett idegközpontokkal egyenes összeköttetésben nem állanak, mégis epileptikus rángásokat előidézhetnek, holott más, a beteg központokkal egyenesen összefüggő idegek arra nem képesek. A visszahajlási mozgások iránt az élettan soha nem volttisztában, újabb időben azonban különösen Marshall Hall állatokon tett kísérletei s még újabban és határozottabban is Pflüger által minden kétség ellen azok felett oszlatva. Hogy az akaratnak reájuk befolyása nincs, azt a hódított vagy hüdött embereken tett észleletek bizonyítják. Marshall Hall egy esetet említ, hol a gerinczagy nyaki sértése folytán a test alsó része és az alsó végtagok hüdöttek és érzéstelenek voltak, s hol daczára a tökéletes anaesthesiának s az önkényes mozgás teljes tehetetlenségének, mozogtak az alvégtagok , ha azokat tűvel szúrták, hideg vízzel lefecskendezték vagy a talp csiklandoztatott, természetesen anélkül, hogy a beteg a szúrást, leöntést vagy csiklandást érezte és anélkül, hogy ezen ingerek folytán létrejött mozgásokról valamit tudott volna. A visszahajlási mozgások közvetítői a duezok. Az ideszóló kísérleteket akárhányszor tehetni a betegek villamossággali gyógykezelésénél. A ganglion cervicale supremum ingerlésénél a horganysarkkal az illető felső végtagok izmai zárási és nyitási rángásokat különek. Ugyanez történik, az alsó végtagokon, ha a csigolya közti duezok, kivált az ágyéktájon izgattatnak. Ezen kísérleteket úgy a bevezetett, mint az állandó árammal létrehozhatni. Ha a galván telep positív sarkát hirtelen a duezra alkalmazzuk, a mozgások feltűnően gyorsak, s a zárási és nyitási rángásokhoz hasonlók, mert csak a sark feltevésénél nyilvánulnak, hosz-