Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)

1867-04-07 / 14. szám

fi­ -H- SK« Tartalom: Czifra Ferenc­z tnr. A műtő­sebészet körébe eső nevezetesebb literek rendellenes viszonyai sebészboncztani szempontból. A karnitér. — Az aranyér gyógykezelése. Gosselin tnr. után Koller Gy. tr. — Könyvismertetés. Die Balneotherapie­­ der chronischen Krankheiten. Von Dr. E. H. Kisch. I­ste Abtheilung. — Lapszemle. A kénsavas kinal hatás­­ az idegrendszerre. A cholerásak hő­­mérséke. A kénsavas kinal bőr alá fecskendése. Az egyszerű hugyárról. Világra hozott ütéri visszértágulatok Th­eia. L­engyel Endre tr: Az orvosü agy rendezéséhez. II. III. — Fővárosunk építkezése tárgyában. — K. m. természettudományi társulat. — Vegyesek. Pest, 1867. Április 6. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr.; vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir postahivatalnál, a szerkeszti­­ségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedések 5. viczi utca* Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és köryuvállat közlönye. TiBeise^e redünk; évf'oly'a-M». Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A sű­rító-sebészet körébe eső nevezetesebb literek rendellenes viszonyai és változatai sebész-doncttani szempontból. *) (Folyt.) Czifra Ferencz ny. r. tanártól Kolozsvárott. A Icar-iitér rendellenes viszonyai és változatai. A mintegy 5­0 mm.-nyi vastagságú iitér rendes lefu­tási pályája irányát azon vonal jelöli ki, mely a hónalj-ár mellső harmadától a könyökredő közepéig lefelé huzatik. Ezen iitér közvetlenül a hónalj- és közvetve a kulcsak­­ütér osztat­lan végága gyanánt tekintendő. A karatér a közepetti ideg­gel és a két mély kar-visszerekkel együtt a kétfejű­ kar-izom belső izom barázdájába van beágyalva. Az említett képleteken kívül azonban ugyan csak e helyen találhatók meg a singi bőr-visszér, a singideg és a belső nagyobb bőrideg, ez utóbbiak a czombon lefelé vonulá­suk közben mind jobban és jobban eltávoznak, úgy az ütér­­től mint a kétfejű karizomtól, oly módon, hogy a singideg körülbelől a kar közepe alatt befelé, a belbütyök felé tart, míg az ideg és a visszér a ferde borító ragpontja felett, a pólyát átfúrva, további lefolyásukban felületesen helyeztet­nek. Az ütér maga a belső könyök-barázdába (sulcus cubit.­­int.), mely a kétfejű karizom belső izomi barázdájának köz­vetlen folytatása (a könyök-árokba) érkezik, s itt a belkar­­izom alsó végén fekszik, a kétfejű karizom m­ától befelé ugyancsak a kétfejű karizom rostos folytatványa által (a ké­sőbb leírandó úgynevezett ferdény pólya (fascia trapezoides) fedezvén, s a singkoszorú nyujtványával, vagy az orsó nya­kával egyenlő ma­gasságban, tehát mindig az izületi vona­lon alól történ az ütér kettéágazása a szokott két főágra, azaz az orsó- és singüterekre. A kettéágazás előtt a felkaron futván le, közönségesen az apró izomágakon kívül a követ­kező nevezetesebb ágak indulnak ki tőle, u. m. a mély kar­­ütér s a két mellék ütér, még­pedig az orsói mellék ütér ugyancsak az orsóideget követve, a háromfejű karizmon át az orsói könyökbarázdába (sub­. cubit, radialis), a singi mellék ütér pedig a singideghez simulva, vele együtt a könyök hátsó részletén terül el, míg az alsó singi mellék ütér a külső könyökbarázda mélyében végződik. (Ezen emlí­tett könyökbarázdák a kétfejű karizom bel- és kül­barázdái­nak közvetlen folytatásai). Mielőtt a karatér rendellenes viszonyainak részletes tár­gyalására áttérnék, szükségesnek véltem, oly nevezetes és gyakorlati fontosságú képletről megemlékezni, mely a kar­­atérnek mind rendes, mind pedig rendellenes lefolyási viszo­nyait illetőleg lényegesen szerepel. Az említett képlet nem egyéb, mint azon nevezetes benyerészlet, mely a kétfejű kar­izom bel vagy singi szélétől az előkar pólyájához, mint erő­sítő rost­köteg (lacertus fibrosus) húzódik, s a szerzők által különböző elnevezés alatt említtetik, így pl. némelyek sze­rint egyszerűen mint „aponeurosis bicipitalis“ iratik le, vagy Pirogoff szerint: könyök kőnyének (Fascia cubiti) vagy ido­mánál fogva, minthogy ferdén fekvő négy keszeg-oldalt képez, ferdény pólyának, (Fascia trapezoides) is neveztetik. A kétfejű karizom inának ezen nevezetes böngés rész­lete, mintegy az izom második ina gyanánt tekintendő, az izom főina ugyanis belülről kifelé futván, nagyobbára a két­fejű karizom mindkét fejeinek izom kötegeit magában egye­sítve, a bel karizom vége felett a könyökárok mélyébe hatol, s köztudomásilag az orsó gumója hátsó részletéhez tapad. A ferdény bőnye ellenben mint másodlagos­an kívülről befelé irányulva a karatér előtt, és a könyökárok felett boltozatot képez, s részben a fémn felületes rétegének, részben a kis izom főizomkötegeit egyesítve, a görgeteg, v. ferde boritó izom felett, ferdén és befelé vonulva, az előkar pólyájával szövődik össze, s a kétfejű karizom ina előtt terülvén el, fel­felé egy homorú éles széllel határolva, sarlóalakban a hosszú hanyintó izomra tör át. Ezen említett bőnye nem ritkán ala­kilag is változik, mennyiben néha „félhold“, gyakrabban „legyező“, leggyakrabban pedig ferdény (trapezoid) alakban jelentkezik, minélfogva legczélszerűbbnek vélem ez utóbbi elnevezést használni. A leírt kenyét Pirogofi­ tüzetesebb vizs­gálat tárgyául vévén, egyszersmind ő is volt az első, ki annak gyakorlati fontosságát is nyomatékosan kiemelte. Szerinte a kétfejű karizom fő és mellékina által a könyökárok felső és alsó részletre oszlik fel. A felső részlet a bel bütyökkel egyenlő felszínen lévén, a ferdény és a kar bőnye folytatása között a kar pólyának csak vékony lemeze által fedezik. A karatét tehát itt legfelületesebben helyeztetik, csak is az em­litett vékony lemez által választatván el a közepetti visszér­ *) Lásd lapunk 1866-ik évi folyama 39, 40, 41 és 42 számát.

Next