Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)

1867-04-07 / 14. szám

mediana superficialis“. Ez Gruber szerint azon kis üterecske lenne, mely a karatér főoszlása felett mintegy 9 — 10'' távol­ságra ered, mindig állandó, s a ferdény­ bőnye alatt a balbü­työktől eredő izomtömegen vonulván át, a közepetti ideggel keresztedzik. Szerinte a könyökárok felületes ütere is any­­nyiban érdekes, mennyiben rendellenes kifejlődés alkalmával vagy mint felületes közepetti ütér (median, superf.), vagy pedig mint felületes singütér (ulnaris superf.) jelentkezik. (Folyt. köv.) Az aranyér gyógykezelése. Gosselin tudor után közli Koller Gyula tudor. „Kell-e műteni az aranyeres csomókat?“ E lényeges kérdés fejtegetésével kezdjük czikkünket. — Épen úgy ma, mint az elmúlt korban két homlokegyenest ellentétes vélemény uralkodik e tekintetben az orvosok közt. Az egyik nézet emberei előtt az arany­eres bántalom csak kóros befolyással lehet a szervezetre s ennél­fogva mielőbb eltávolitandók a csomók. A másik párt az aranyeret s különösen a vele járó vérzést helyettesitő működés gyanánt tekinti, s mintegy a természet által fölállított biztonsági szelepnek tartja, mely a változó egyensúly fentartására szükséges, s azért is azt bántatlanul hagyni kívánja. A aranyeres csomók a sebészet által eltávolítandók, mondják az előbbiek; a sebészetnek soha sem szabad az aranyér gyógykezelésénél beavatkozni, mondják az utóbbiak. Igen kívánatos tehát, hogy e fontos tárgy tisztába hozassák, s hogy a gyakorló orvos e tekintetben világosan megala­pított és formulázott szabályok szerint járhasson el. Az igazság, mint mindenben, a középúton rejlik. Valamint nem lesz bölcs tanács mindig és minden körülmények közt műteni az aranyért, és oly fonák nézetben volna az, ki a műtétet minden esetben rendszeresen visszautasítja. Könnyű belátni, hogy a verőczéri rendszerrel összefüggő vég­­bélviszerek kitágulása a nevezett módszer bántalmával lehet kap­csolatban, s hogy ily esetben az aranyeres vérfolyás igen jótékony elvezetést képezhet. Ilyenkor azt nem kell elállítani, de azon egy föltétel alatt, ha bizonytalan és csak lehetséges, de más után is hozzáférhető eshetőségek elkerülése czéljából a beteget nem hagy­juk gyötörtetni oly fájdalmak által, melyek éltét kiállhatatlanná teszik. Nem szenved kétséget, hogy számos aranyeres csomóhoz nem szabad nyúlni, mert az elnyomatás veszélyeihez a műtét veszélye is járul, már­pedig a gyógyszernek soha sem szabad rosz­­szabbnak lenni a bajnál , de csak az, ki soha nem látott betegeket iszonyú nagyságú belső kis­ekélyesedett és rongált csomókkal, fog elméletileg minden sebészi eljárástól visszairtózni, mert ha az aranyér néha jótékony mentő eszköz, ily esetekben ellenkezőleg a kimerülés és halál okává lehet. Ha oly beteg, ki szokványosan vagy gyakran aranyeres vérzésben szenved, a vérhiány semmi tüne­teit nem mutatja és végbélsérülése folytán fájdalmakban nem szen­ved, bizonyára senkinek sem fog eszébe jutni, őt megszabadítani azon vérzéstől, mely egészségén semmi csorbát nem ejt; de ha az ilyetén beteg a vérhiány világos jeleit árulja el, minek tartanak fenn, hypotheticus jótékony hatás ürügye alatt azon bajt, mely egészségét kétségenkivül megzavarja és ha soká tart, hosszú szen­vedés, sőt halálos kimenet okává fajulhat ? Ennélfogva nem kell műteni az oly aranyeres csomókat, me­lyek veszélyes eshetőségekre alkalmat nem adnak ; ellenben eré­lyesen föl kell lépni ellenök mindannyiszor, hol a betegre nézve hosszú szenvedés és nyomor kutforrásává válnak. Gosselin részletekig tanulmányozta azon gyógyeljárást, mely az aranyér különböző nemeinél czélhoz vezet; legelőször fő különb­séget tesz a külső és belső aranyeres csomók között, az utób­biak révén azok, melyek majdnem kizárólag sebészi közbenjárást igényelnek. A külső csomókra nézve következők a gyógyeljárási szabályok: 1. A petyhüdt, puha és indolens csomóknál egyátalában mit sem kell tenni. 2. A könnyedén duzzadt, de fájdalom nélküli csomóknál hideg borogatások használandók. 3. Ha a külső csomók oly mérvben duzzadnak, hogy azt heveny lábnak lehet tulajdonítani, czélszerű a nyugalom, hideg borogatások, hideg vagy langyos ülőfürdők és ha az egyén erős, néhány nadály alkalmazása; e mellett hashajtó adagolandó minden nap, kivéve ha a székürítés igen fájdalmas és a végbél görcsös összehúzódásával párosul, mely esetben a hashajtó csak 4—5 naponként alkalmazódó, azonkívül bizonyos kenőcsök is használha­tók, u. m. a cold-cream , a cacao-vaj, a közönséges zsír­ratancia­­vonattal (4 rész 30 részre) stb. Mind­ezen szerek könnyítik a beteg állapotát, valószínűleg a beteg tájnak momentán lehűtése folytán. Gosselin a külbőrön székelő csomóknál mindég csak az emlí­tett szerekre szorítkozik s azoknál műtétet soha sem visz végbe. A külső csomók néha keményedésbe mennek át, azaz a visszeres elem a sejtszövetbe történő plasticus izzadmány nyomása folytán elenyé­szik; ha ilyen kis daganat fájdalmat okoz, azt minden akadály nél­kül ki lehet vágni. A sebészi közbenjárás igen ritkán üdvös a külső aranyérnél, de nem úgy áll a dolog a belső aranyérrel. Itt Gosselin szerint kö­vetkező esetek lehetnek jelen: 1. A ki nem lépő, nem fájdalmas és minden székelésnél, de nem nagy mértékben vérző csomóknál mit sem kell tenni, azon egyszerű okból, mert a betegek nem panaszkodnak és nem is kér­nek tanácsot az orvostól. 2. A kilépő, de könnyen és tökéletesen visszahelyezhető cso­móknál a betegeket a kellő étrend és hashajtók mellett a mind­annyiszor eszközlendő visszahelyezésre kell inteni, nehogy a­dagok növekedtével a visszahelyezés lehetetlenné váljék. 3. A könnyen visszahelyezhető, de gyakran és bőven vérző­ és más vérhiányt előidézett aranyérnél, továbbá a kilépő és föler­­nyedés folytán igen fájdalmas, továbbá a csak nehezen és lassan visszahelyezhető és e vissza nem helyezhető aranyeres csomóknál a palliatív eljárással többé nem boldogulunk. Ily esetekben kétféle módon jártak el eddig a sebészek, vagy kimetszették a cso­mókat, vagy edzés által igyekeztek azokat kiirtani. Mint minden alkalommal, úgy ott is, ha valamely műtői eljárás választásáról van szó, mérlegbe kell venni azon elsőleges és utólagos eshetőségeket, s a további eredményeket, melyek azokra következhetnek. Az aranyeres csomók szövezeti szerkezeténél fogva leginkább két elsőleges bajtól lehet félni t. i. vérzéstől és genyvértől. Az utólagos eshetőségek közül pedig különösen a végbélszer az, mely gyakrabban tapasztaltatok. Bíráljuk meg ennek szemmeltartásával a műtői eljárásokat. Világos, hogy a kusztorávali kimetszés, mint azt még Boyer és Dupuytren is tették, kiválóan vérzésre adhat alkalmat, hogy annál továbbá a számos visszerek tátongó nyílásai mellett a geny legkönnyebben juthat a sebbe és a vérbe ; a kimet­szés tehát a legtöbb veszélylyel jár és egészen abba­hagyandó. Használták továbbá a lekötést, vagy a lassú lekötést közönség

Next