Orvosi Hetilap, 1867. május (11. évfolyam, 18-21. szám)
1867-05-05 / 18. szám
elején fuldoklási rohamok is állottak be, amelyeket különösen a sebesebb mozgás vagy lépcsőmászás idézett elő. A betegség ezen sajnos fordulatának okát ezen időben a gége szövetének kóros elváltozásában találjuk föl. Navratil m. tanár gégetükrözési vizsgálata ugyanis azt mutatta, hogy a gége lakhártyája vérdús s rendkívül megduzzadt, mind a két hangszalag annyira megvastagodva, hogy hangszalag küllemüket elvesztették, s mozgásukban is lomhábbak lettek. A jobb valódi hangszalag alatt s azzal parallel kötszöveti ujképlet mutatkozott. A betegség ezen fejlődési időszakában került a beteg 1866-év elején Bécsben Störk m. tanár gyógykezelése alá. Störk is a hangszalag alatti ujképletet közszöveti sarjadzásnak, az idült hurut terményének tartja; hozzám intézett soraiban a többek közt következőleg nyilatkozik: Die lanyngoscopische Untersuchung ergabalten chronischen Katarrh des Laryngs, Röthe, Schwellung und Auflockerung trifft alle Theile gleich, unter dem rechten Stimmbande sind es Granulationswucherungen, wie ich selbe bei jahrelangen Katarrhen oft getroffen habe. Störk br. gyógyeljárásának alapját az edzés teszi — a kezdetben gyöngén s csak időszakonként ismételt legenysavas ezüsteli edzésekkel semmi vagy igen csekély sikert aratván, a túlmerész gégesebész rendkívüli erélyes behatásokhoz nyúlt; az ily erélyes behatásokat mindannyiszor aggályos visszahatási tünemények követték: órákig tartó fuldoklás, s hetekig kínzó nyelési nehézségek. Ezen majd 8 hónapig következetesen folytatott külszerelés által a gége felső részében létező s a gégetükörben is látható úrképlet eltávolíttatott, melynek részletes eredményét azon javulás mutatta, hogy a nehéz légzés némileg javult, a légzési zörejesség alább hagyott, s a fuldoklási rohamok megszűntek; de ezek helyett más s kevésbé aggályos kórtünetek egész serege merült föl, mert ezen időben ment át a gégebántalom utolsó, vagyis a fekélyes roncsolás stádiumába; a betegség eddigi tartama alatt érintetlenül maradt általános egészségi állapot is szenvedni kezdett ; az étvágyhiány s az álmatlanság a táplálkozást tetemesen csökkentették. A lappangó láz, a nyelési nehézségek, az igen bő bűzös genynyel s vérrel vegyített kiköpés a gégeszövetbántalom végstádiumát, a fekélyes roncsolást jelzették. Ily állapotban találtam betegemet, midőn múlt év October hó végén Bécsbe fölhivattam Pitha és Türk tanárokkali tanácskozás végett. Az ekkor tett gégetükrözési vizsgálat a hangszalagok elpusztulását mutatta, a baloldali álhangszalag helyén egy kis conicus alakú újképlet s a hangszalagok mellső egyesülési szögletén duzzadt szélű szafatos folytonossági hiány látszott. A gégebemenet annyira ugyan elég tág volt, hogy légzési nehézséget ne okozzon, de nem elég tág, hogy a gégeűrbeni mélyebb betekintést megengedte volna. Újképlet, a fentebb említett kisebbszerűt kivéve, a tükörben ugyan nem volt látható, de annak jelenlétét kétségkívülivé tette a sajátságos ventilszerű légzés s a beteg azon érzése, mintha a beszítt lég többrendű retortán keresztül szűrődnék. — A bécsi tanácskozás eredménye az jön, hogy az eddig követett gégesebészeti behatások megszüntettessenek, mert azoktól többé sikert várni nem lehet — minthogy pedig nagyobbfokú légzési nehézségek nem voltak jelen. Puha tanár az általam szóba hozott laryngotomia javalatát még elegendően indokoltnak nem találta. A beteg majd 8 havi Bécsben tartózkodása után múlt év October hó végén az előbb leírt állapotban hazatért; itten mellőzve minden külső szerelést, zsongitó, gyógyeljárás kínál s tokaji bor adagolása alatt állapota javulni látszott, étvágya emelkedett, hónapokon át álmatlanul töltött kínos éjjelei tűrhetőbbek lettek, a táplálkozás folytonos csökkenése is megállapodni látszott. November hó elején köhögési roham alatt mogyoró nagyságú szivacsos tapintatos tömött összeállású ujképlet köpetett ki. Ezen ujképlet a gégetükörben nem volt ugyan látható, hanem annak jelenlétét a betegnek azon alanyi érzése, mintha a gégében egy lebeny alá s föl mozogna, legbiztosabban árulta el, amely sajátságos érzés a beteg nagy könnyebbülésére az ujképlet kilökése után megszűnt. Január hó közepén, tehát harmadfél hónap után egy másik az előbbinél jóval nagyobb tojásdad alakú, hosszában 2 % harántban 1/2 centit. mérő egyenetlen felületű tömött összeállású újképlet szintén egy erősebb köhögési roham alatt köpetett ki — mint nevezetes tünemény megjegyzendő, a mely valószínűleg nem rögtön, hanem lassan kint az alapjától elvált, semmi légzési nehézséget nem okozott. Ezen kiköpött ujképlet darabok Láng Gusztáv m. tanár által megvizsgáltattak s sarkoma szerkezetűeknek határoztattak. Az említett neoplasmák természetszerű necrotizálás következtében történt elválása s kiküszöbölése után a beteg állapotában lényeges fordulat s javulás látszott beállni, mert minden légzési zavar teljesen megszűnt, a légzés még a sebesebb mozgásnál s lépcső mászásnál is mentett a másfél év óta csak időszakonkint alább hagyó ominosus zörejességtől. — Ezen látszólagos javulás azonban a beteg állapota feletti baljóslatomat nem változtatta meg, mert a nehéz légzés megszűnte után is voltak jelenségek, bárha azokat a gégetükör nem constatírozta, amelyek a gégének alsó részében folytonosan roncsoló fekélyesedési folyamatot, s gyanús indulatu képződmények jelenlétét kétségkivülivé tették; megmaradt ugyanis a nehéz légzés teljes javulása után is nyelési nehézség, igen bő bűzös genynyel s vérrel vegyített nyákos váladék, amely az igen gyakori köhögési s köpési inger által nagy mennyiségben üríttetett ki, közben pedig a gégefekélyekből vérzések is mutatkoztak. Baljóslatom nem sokára valósult, február hó 18-án az előbbieknél tetemesen erősebb vérköpés lepte meg a beteget, ezután pedig a majd két hónapig szünetelő rémes légzési zörej a többi nehéz légzési tüneményekkel együtt beálltak s napról napra növekedtek. Ezen végveszélylyel fenyegető állapotban reményünket még azon körülménybe helyeztük, miszerint a necrotisált képződmények kikopása által, amit a betegség folyama alatt már kétszer tapasztaltunk, a fenyegető megfulási veszély újra elhárittathatik; reményünkben azonban csalódtunk, mert a fuldoklás óráról órára fokozódott, a gégebemenet szűkebb lett. — Balassa tanár s Navratil m. tr. urakkal tartott tanácskozmányban a gégének műleges megnyitása mint az egyedüli élet mentőszer elhatároztatott, és mart. 1-én Balassa tr. által véghez vitetett oly időpontban, midőn mind maga a fuldoklással küzdő beteg, mind pedig annak megrémült környezete meggyőződött a felől, miszerint a beteg, ha a műtétet még tovább halasztjuk, a megfúlási halálnak áldozatává lesz.