Orvosi Hetilap, 1867. május (11. évfolyam, 18-21. szám)

1867-05-05 / 18. szám

elején fuldoklási rohamok is állottak be, a­melyeket különö­sen a sebesebb mozgás vagy lépcsőmászás idézett elő. A betegség ezen sajnos fordulatának okát ezen időben a gége szövetének kóros elváltozásában találjuk föl. Navratil m. tanár gégetükrözési vizsgálata ugyan­is azt mutatta, hogy a gége lakhártyája vérdús s rendkívül megduzzadt, mind a két hangszalag annyira megvastagodva, hogy hang­­szalag küllemüket elvesztették, s mozgásukban is lomhábbak lettek. A jobb valódi hangszalag alatt s azzal parallel köt­­szöveti ujképlet mutatkozott. A betegség ezen fejlődési időszakában került a beteg 1866-év elején Bécsben Störk m. tanár gyógykezelése alá. Störk is a hangszalag alatti ujképletet közszöveti sar­­jadzásnak, az idült hurut terményének tartja; hozzám inté­zett soraiban a többek közt következőleg nyilatkozik: Die lanyngoscopische Untersuchung ergab­alten chronischen Ka­tarrh des Laryngs, Röthe, Schwellung und Auflockerung trifft alle Theile gleich, unter dem rechten Stimmbande sind es Granulationswucherungen, wie ich selbe bei jahrelangen Katarrhen oft getroffen habe. Störk b­r. gyógyeljárásának alapját az edzés teszi — a kezdetben gyöngén s csak időszakonként ismételt legenysa­­vas ezüsteli edzésekkel semmi vagy igen csekély sikert arat­ván, a túlmerész gégesebész rendkívüli erélyes behatásokhoz nyúlt; az ily erélyes behatásokat mindannyiszor aggályos visszahatási tünemények követték: órákig tartó fuldoklás, s hetekig kínzó nyelési nehézségek. Ezen majd 8 hónapig kö­vetkezetesen folytatott külszerelés által a gége felső részé­ben létező s a gégetükörben is látható úrképlet eltávolítta­tott, melynek részletes eredményét azon javulás mutatta, hogy a nehéz légzés némileg javult, a légzési zörejesség alább hagyott, s a fuldoklási rohamok megszűntek; de ezek helyett más s kevésbé aggályos kórtünetek egész serege merült föl, mert ezen időben ment át a gégebántalom utolsó, vagy­is a fekélyes roncsolás stádiumába; a betegség eddigi tartama alatt érintetlenül maradt általános egészségi állapot is szen­vedni kezdett ; az étvágyhiány s az álmatlanság a táplál­kozást tetemesen csökkentették. A lappangó láz, a nyelési nehézségek, az igen bő bűzös genynyel s vérrel vegyített ki­köpés a gégeszövetbántalom végstádiumát, a fekélyes ron­csolást jelzették. Ily állapotban találtam betegemet, midőn múlt év Octo­ber hó végén Bécsbe fölhivattam Pitha és Türk tanárokkali tanácskozás végett. Az ekkor tett gégetükrözési vizsgálat a hangszalagok elpusztulását mutatta, a baloldali álhangszalag helyén egy kis conicus alakú újképlet s a hangszalagok mellső egyesülési szögletén duzzadt szélű s­­zafatos folytonossági hiány látszott. A gégebemenet annyira ugyan elég tág volt, hogy lég­zési nehézséget ne okozzon, de nem elég tág, hogy a gége­­űrbeni mélyebb betekintést megengedte volna. Újképlet, a fentebb említett kisebbszerűt kivéve, a tükörben ugyan nem volt látható, de annak jelenlétét kétségkívülivé tette a sa­játságos ventilszerű légzés s a beteg azon érzése, mintha a beszítt lég többrendű retortán keresztül szűrődnék. — A bécsi tanácskozás eredménye az jön, hogy az eddig követett gége­sebészeti behatások megszüntettessenek, mert azoktól többé sikert várni nem lehet — minthogy pedig nagyobbfokú lég­zési nehézségek nem voltak jelen. Pu­ha tanár az általam szóba hozott laryngotomia javalatát még elegendően indo­koltnak nem találta. A beteg majd 8 havi Bécsben tartózkodása után múlt év October hó végén az előbb leírt állapotban haza­tért; it­ten mellőzve minden külső szerelést, zsongitó, gyógyeljárás kínál s tokaji bor adagolása alatt állapota javulni látszott, étvágya emelkedett, hónapokon át álmatlanul töltött kínos éjjelei tűrhetőbbek lettek, a táplálkozás folytonos csökkenése is megállapodni látszott. November hó elején köhögési roham alatt mogyoró nagyságú szivacsos tapintato­s tömött összeállású ujképlet köpetett ki. Ezen ujképlet a gégetükör­ben nem volt ugyan látható, hanem annak jelenlétét a beteg­nek azon alanyi érzése, mintha a gégében egy lebeny alá s föl mozogna, legbiztosabban árulta el, a­mely sajátságos érzés a beteg nagy könnyebbülésére az ujképlet kilökése után meg­szűnt. Január hó közepén, tehát harmadfél hónap után egy másik az előbbinél jóval nagyobb tojásdad alakú, hosszában 2 % harántban 1­­/2 centit. mérő egyenetlen felületű tömött összeállású újképlet szintén egy erősebb köhögési roham alatt köpetett ki — mint nevezetes tünemény megjegyzendő, a mely valószínűleg nem rögtön, hanem lassan kint az alap­jától elvált, semmi légzési nehézséget nem okozott. Ezen ki­köpött ujképlet darabok Láng Gusztáv m. tanár által meg­vizsgáltattak s sarkoma szerkezetű­eknek határoztattak. Az említett neoplasmák természetszerű necrotizálás kö­vetkeztében történt elválása s kiküszöbölése után a beteg ál­lapotában lényeges fordulat s javulás látszott beállni, mert minden légzési zavar teljesen megszűnt, a légzés még a se­besebb mozgásnál s lépcső mászásnál is ment­­ett a másfél év óta csak időszakonkint alább hagyó ominosus zörejesség­­től. — Ezen látszólagos javulás azonban a beteg állapota feletti baljóslatomat nem változtatta meg, mert a nehéz lég­zés megszűnte után is voltak jelenségek, bárha azokat a gé­getükör nem constatírozta, a­melyek a gégének alsó részében folytonosan roncsoló fekélyesedési folyamatot, s gyanús indu­­latu képződmények jelenlétét kétségkivülivé tették; megma­radt ugyan­is a nehéz légzés teljes javulása után is nyelési nehézség, igen bő bűzös genynyel s vérrel vegyített nyá­­kos váladék, a­mely az igen gyakori köhögési s köpési inger által nagy mennyiségben üríttetett ki, közben pedig a gége­­fekélyekből vérzések is mutatkoztak. Baljóslatom nem sokára valósult, február hó 18-án az előbbieknél tetemesen erősebb vérköpés lepte meg a beteget, ezután pedig a majd két hónapig szünetelő rémes légzési zö­rej a többi nehéz légzési tüneményekkel együtt beálltak s napról napra növekedtek. Ezen végveszélylyel fenyegető állapotban reményünket még azon körülménybe helyeztük, miszerint a necrotisált képződmények kikopása által, a­mit a betegség folyama alatt már kétszer tapasztaltunk, a fenyegető megfulási veszély újra elhárittathatik; reményünkben azonban csalódtunk, mert a fuldoklás óráról órára fokozódott, a gégebemenet szűkebb lett. — Balassa tanár s Navratil m. t­r. urakkal tartott ta­nácskoz­mány­ban a gégének műleges megnyitása mint az egyedüli élet mentőszer elhatároztatott, és mart. 1-én Balassa t­r. által véghez vitetett oly időpontban, midőn mind maga a fuldoklással küzdő beteg, mind pedig annak megrémült környezete meggyőződött a felől, miszerint a beteg, ha a mű­tétet még tovább halasztjuk, a megfúlási halálnak áldoza­tává lesz.

Next