Orvosi Hetilap, 1867. július (11. évfolyam, 27-30. szám)

1867-07-07 / 27. szám

— 473 —­ ­ 474 - E naptól, tehát 23-kától máig, azaz jun. 80-káig az egész figyelem a seb tisztán tartására fordittatik, melynek elérése végett aromaticus borfőzetbe mártott tépetek alkalmaztatnak, napjában 2 —3-szor. Ugyancsak mai nap távolittattak el az ez üregbe már mintegy befüggő atrophicus szem maradványai. — Az ép részek szélei átalában szép piros színűek s sarj­adozni kezdenek. Rákos beszűrődmény sehol sem található. A vég kimenetelt, mely azonban még sok időt veend igénybe, mihelyt a kellő eredmény el lesz érve, tudatni fogom. A fékezésreli eszmecsere a „Loc. imper.­­le chirurgie“-ben. Közli Amiszó János orvos-sebész-tudor. (Vége.) 3) Féloldali hüdés egyedül vagy a hüdött tagokra korlátolt rángatódzásokkal. A félhüdés az agyvelő korlátolt nyomásának kórtünete néha az agyvelő zúzódásából ered, leggyakrabban azon­ban vérömleny által okoztatik. Malgaigne által a lékezés ellen legnagyobb érvül a véröm­leny hozatott fel, okoskodás­i kísérletek nyomán igyekezett bebizo­nyítani, hogy az agyvelőre gyakorolt nyomás veszélyes kórtünete­ket nem eredményezhet. Legnevezetesebb kísérletei azok, a melyek­ben a kutyák, tengeri nyálak koponyáját átfúrta s bizonyos meny­­nyiségü vizet egymásután nagyobb és nagyobb adagokban befecs­kendezett. Ezen kísérleteknél az agyvelő ter­méjébe egy hatodának megfelelő mennyiséget kellett e folyadékból befecskendezni, míg szembetűnő nyomásjelenségek léptek fel. Ha középszámítással az ember koponyájának árterét 1 kilogr. 400 grammebe veszünk, ak­kor 333 gramme súlyú ömleny kivántatnék, hogy az agyat veszé­lyesen nyomja. Malgaignet egy másik kísérlet sora meggyőzhette volna az előbbi kísérletek értéktelenségéről, ugyan­is langyos vizet fecskendezett oly mennyiségben mig félhüdés elő nem állott, s a mint a félhüdés elmúlt, újonnan oly mennyiségű folyadékot fecs­kendezett be, mig a félhüdés ismét fel nem lépett s ily­­módon Malgaigne több folyadékot befecskendezett, mint a­mennyit az ál­lat koponyájának ártere üres állapotban befogadni képes. Ezen kísérleteknél a befecskendezett folyadék a keményagy két s agyvelő között a félteke egész felületén szétömlött, részint a gerinczcsatornába behatolt és felszívódott; ily módon csak csekély s rövid ideig tartó nyomást idézhetett elő, a­mely az egész felületre kiterjedve nem lehet oly veszélyes, mint a minő a vérömleny által előidézett. Tekintetbe kell venni, hogy az agy­velő környi részei nem bírnak azon élettani fontossággal mint a központiak. Ha egy kor­látolt vérömleny a keményagykér s csont között a halánték táján van, ez az agy­velőt egy helyen nyomja, ezen nyomás mélyebb ré­szekre u. m. a csikóit testre, a láttelepre, a gyomrácsokra átterjed, s innét oly fokú működési zavarok állanak elő, a melyek nem lépné­nek fel jóval nagyobb, de nem korlátolt hanem az egész felületre el­terjedő vérömlenynél, azért Malgaigne kísérletei a tárgyban tekin­tetbe nem vehetők. A félhüdés ritkán áll elő a szerencsétlenség pillanatában, hanem többnyire egynéhány óra vagy nap múlva következik be s így nem oly kórtünet a mely egyenesen, közvetlenül a külbehatás folytán támad, az fontos. A szerencsétlenség után közvetlenül elő­álló félhüdés különösen kórsziny s eszméletlenséggel kapcsolat­ban súlyos agyvelő sérelmet jelez, s ily eset az első osztályba so­rozandó, mert a félhüdés jelentőségét elveszti a karsziny, érzéket­lenség, horkolás mellett. Ellenben ha nehézkori rángatódzások félhüdés után lépnek fel, kiváltkép ha ezen rángatódzások a hüdéssel váltakoznak, vagy pe­dig azon tagban jönnek elő a mely előbb hüdött volt - a ránga­tódzások veszítenek kórtüneti, jelentőségekből, mert ily esetben azon helyen, a­hol nyomás volt, korlátolt agyizgatottságot vagy lá­bot jeleznek. Ezen értekezésnek alapul szolgáló esetek között 10 betegnél volt félhüdés jelen, kettőnél egyidejűleg könnyű rángatódzások. A félhüdés 3 betegnél második napon, egynél 4 ; egynél 5 ; egynél 9; egynél 19 napon, egynél harmadik hétben lépett fel; két beteg­nél közvetlenül a bal­eset után a kiknél egyéb agyállomány vesz­teség volt jelen. A fékezéskor tapasztalt sérelmek a sérelem s a kórtünetek közti összefüggést bizonyítják s a műtétet közvetlen eredménye kétségen kívül helyezi a nyomás befolyását, mert minden betegnél a műtétel után a félhüdés megszűnt. Ezen 10 beteg között 7 meg­­gyógyult, 3 meghalt. Ezekből indulva a félhüdés nem oly súlyos kórtünet mint a kórszány­ú lánggörcsök, továbbá csaknem minden esetben a mely­ben a lékezés felhüdés miatt történt, a műtételt a boncztani sére­lem igazolta. Röviden három különböző kórtünet megfelel három sérelmi nemnek s ezek határozzák a lékezés javalatait s ellenjavalatait. 1- szer A kórsziny horkolással megfelel vagy egy súlyos agy­velő sérelemnek vagy egy vérömlenynek, a­mely az agyvelő rázkód­­tatás után lép fel. Ily esetben nem kell lékezni vagy várni. 2- szor A lánggörcsök vagy agykér- agylábot jeleznek vagy az agyvelőnek sérelmét egy csontdarab által. Az első esetben nem kell lékezni, a másodikban a műtételt mi­hamarább megtenni. 3- szor A félhüdés jele az agyvelő nyomásának egy csontda­rab vagy gyakrabban kiömlöttt vér által. A lékezés azonnal gya­­korlandó. A lékezés magába mint műtétel, sebzés, minő veszélyt rejt a betegre? Az állatokon tett kísérletek, az angol éjszakamerikai sebé­szek tapasztalatai a­kik gyakrabban lékeznek, továbbá oly esetek elemzése nyomán, a­melyek a lékezéssel kezeltettek, de az agyi kór­tünetek nem léte miatt az agyvelő nehéz elsődleges bántalmát ki­zárni lehetett — alapos azon következtetés, hogy a lékezés nem ártatlan műtétéi, de veszélyessége semmi arányban sincsen azon kórtünetek veszélyességével a melyek elhárítására alkalmaztatik s annyira nem rejti magában a halál okát, hogy nem kell ingadozni nem csak midőn a javalat határozott, de még kétséges esetekben sem. A lékezés javalatai. A lékezés opportunitása különbféle körül­mények között merül fel. 1. Elsődleges agyi kórtünetek hiányoznak, de jelen van A. a a koponya egyszerű törése, B, törés behorpadással. A. A koponya egyszerű törésénél Quesnay, Le Dran, J. L. Petit, Pott megelőző tekintetből lékeztek, ezen gyakorlat elvetendő. B. Törés behorpadással. Ha a behorpadás kis fokú s sebbel nem szövetkezett, helyén van a várakozó eljárás, ha behorpadás kis fokú s sebbel szövetkezett, a tört csontokat felemelni kell megkí­sérteni, de ha ez emeltyűvel nem sikerül, jobb a várakozó eljárás mint a lékezés. Ha a behorpadás tetemes s a törtcsontok az agyra nyomást gyakorolnak, mindegy akár sebbel szövetkezett vagy nem, a törtcsontokat fel kell emelni s ha ez nem sikerül, lékezni. 2. Elsődleges agyi kórtünetek vannak jelen, de C. törés nincs vagy B. egyszerű törés vagy E. törés behorpadással. Az elsődleges agy tünetek jelenléte mellett, "ha nincs seb, azon helyen, amelyre a külerőszak hatott, felmetszés teendő, mert törekedni kell a kórt­ü­­netek oka iránt tisztába jönni. C. Törés nincs vagy fel nem fedeztetik. Ily eset a legnehe­zebb s a követendő eljárás iránt a vélemények eltérők. Korszuny, átalános nehézkori rohamoknál, ha a szerencsétlenség után csak hamar következnek, nem kell fékezni. Félhüdésnél magában, vagy ha szövetkezett a hüdött végtag lánggörcsével, főkép ha a félhüdés a szerencsétlenség után egy pár óra vagy nap múlva következett be s a beteg eszméletét visszanyerte, a zúzás helyén lékezni kell, s ha a zúzás helye fel nem fedeztetik, akkor a hüdéssel ellenkező fal­csont dudorodása felett vagy mellette a lékezési korona alkalma­zandó. Cselekvő eljárás nélkül ilynemű betegek csaknem végzet­­szerűleg a halál áldozatjai, rendkívüli a várakozó eljárás mellett a kedvező lefolyás. Ily esetekben alkalmazandó Pott állításai: 10 be­teg között a cselekvő eljárás nélkül 7 meghal, három esetben a be­avatkozás nem czélszerű, de minthogy a fékezés a beteg állapot­­át csak kis mértékben súlyosbítja, jobb három lékezést tenni haszon­­nélkül, mint hét esetben tétlenül lenni, a­melyekben a műtétes élet­mentő lehetett volna. Átalános lánggörcsnél, tévengésnél, nyugtalanság, heves fej­fájdalomnál legczélszerűbb az ópium nagy adagban. D. Egyszerű törésnél ha kórsziny van, várakozó eljárás, az agyvelőlob kórtüneteinél opium, a félhüdésnél vagy pedig azon esetben, ha gyanítani lehet, hogy a lánggörcsök az agyvelő korlá-

Next