Orvosi Hetilap, 1867. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)

1867-08-04 / 31. szám

551 552 gyűlt 9, meghalt 18. Glasows kórházban fennállásától 1794—1855 67 lékezés történt, meggyógyult 13, meghalt 54. Ugyanazon nézeteltérést találjuk a tábori sebészetben. Stro­­meyer a schleswigi hadjáratban 1849 és 1851-ben 8 lékezést tett de eredmény nélkül, a műtétnek nem barátja. Pirogoff a krimi had­járatban 10 esetben hármat sikerrel műtött, kedvezőbb véle­ménynyel van. Jeffson szinte a krimi hadjáratban 11 esetben ötször kedvező eredménynyel műtött s nagy előszeretettel viseltetik a lé­kezés irányában. Amerikai hadjáratban sokat lékeztek, Aschurt Jr. Írja, hogy az 1862-ik sept. hótól 1863 márcziusig 35 lékezést lá­tott, ezek között meghalt 28, meggyógyult 5, bizonytalan 2 s úgy nyilatkozik, hogy egyetlen egy esetet sem látott, a melyben a mű­tétét igazolva lett volna s így ugyanazon bizonytalanság uralkodik a tábori, mint a polgári sebészetben. Ezen bizonytalanság nem onnét ered, mintha nem léteznének határozottan körülvonalazott szabályok, hanem onnét, hogy ezen szabályok gyakorlati alkalmazása alája van vetve az egyes sebészek klinikai tapasztalásainak, ügyességüknek. Lejárt a lékezés kérdésének átvizsgálásánál kétséges értékű adatokra támaszkodik, ő az angol folyóiratokban az elmúlt 10 esz­tendőben közlött lékezést számszerint 200 összeszedett. Megjegy­zendő, hogy ilynemű adatok­­ különböző forrásból erednek, külön­böző tárgyakra vonatkoznak, némely esetek közlőinek tudományos értéke kétséges, gyakorlati következtetésekre nem alkalmasak; hozzá­járul, hogy ezen esetek különböző eszközökkel ej­tett s külön­böző helyen lévő sérelmekre vonatkoznak. Elismeri, hogy nagy kü­lönbség létezik a koponya­sérelmek veszélyességének fokára nézve a szerint, a­mint azok a homlok­ az oldal- vagy hátsó táján vannak, az elsők kevésbé veszélyesek mint a második — ezek mint a har­madik rendbéliek. Alapja bizonytalan következtetései nem megen­gedhetők. Ha a statisticai adatok jók, a következtetés nagy fontosságú. Az egyesült államok tábori központi egészségügyi igazgatóságától közlött adatok nem értékesíthetők. 5046 lőtt fej seb két rendbe osztva; az első rendbe foglaltatnak a koponyatörés, zúzás, átlyu­kasztás, behorpadás; a második rendbe egyszerű zúzások s a lágy­részek sebei sorolvák. Az első sorban 1104 eset van, de csak 604 esetről van közelebbi tudósítás, ezek között 121 lékeltetett, 60 meghalt, 47 meggyógyult, 14 nem tudatik. 133 esetben a törtré­szek felemeltettek, a csontszálkák eltávolíttattak, 61 meghalt, 53 meggyógyult, 19 ismeretlen, összesen sebészi beavatkozással kezel­tetett 254 eset, ezek között 121 meghalt, 100 meggyógyult, 33 bizonytalan. Verneuil, Fritze, Blasius által közlött lékezési statistikák szinte hiányosak. A lékezés javulva van a koponya­sértéseknél, törés behorpa­­dással, ha a sérelem az agyizgatottsági vagy nyomási kórtünetekkel szövet­kezve van; átlyukasztó töréseknél; oly esetekben, a midőn egy golyó vagy zúzódó test a koponyának egy pontját éri a nélkül hogy látszólagos törést okozna, a belső lemezből ugyan­is a csont­szálkák elpattannak, az agyvelő felületét izgatnák s súlyos kórtüne­teket idéznének elő. A koponya sérelmek következtében létrejövő vérömlenynyel gyakran egyidejűleg az agyvelő zúzódása is bekövetkezik, ily eset­ben a lékezés csak fenntartással — résezve — alkalmazható. A koponya oldalrészei rángásokkal szövetkezett töréseinél a lékezés ritkán van helyén, mert rendesen hasadékok vannak jelen a koponya alapján, vérömlenyek az agy alapján, a gyomrácsokban s a gerinczagyducz körül. Pétrequin (ápril 24-ki ülésben 1. Gaz. des Hop 53 sz.) a koponya zúzódásásánál a fékezés hasznos voltát történeti adatokkal bebizonyítani törekszik. Hippocrates a koponya zúzódásának két fo­kát különbözteti meg a szerint, a­mint a zúzódás mind a két vagy pedig csak a külső lemezt érdekli, szabályul állította fel a zúzott résznek eltávolítását. Eljárását az ókor sebészei követték, Celsus vakaró kést, Galenus, Regina Pál fúrót, csontollót használtak. Heli­odor az eljárás indokait a zúzott csont kórtani következményeit — a kemény agykér leválását, tályog képződést, a csont kóros elválto­zását — szakértőleg tárgyalja. Jelenleg a koponyacsontok zúzódása a lékezés javalatáut nem tekintetik; a régiek tapasztalataiból egyedül a helybeli kórtünete­ket tekintetbe véve, az tűnik ki, hogy a koponyának nagyobb fokú zúzódása két rendű kórtüneteket eredményez. Az elsődleges kórtü­netek : vérömleny a koponya-csonthártya s csont, a csont s kemény agykér között, néha együttesen, eltekintve az agy­nyomás kórtü­­neteitől, a vérömleny, különösen az utóbbi, gyakran fel nem szívó­dik s másodlagosan a vérömleny helyén tályog, a zúzott csont lobja, néha csontszú, gyakra­bban csontüszök képződik; ezen másodlagos változásoknak idült lefolyásuk, kóros visszahatásuk folytán halálos agykór­, agylob gyakori következménye. 16. száz. Ambros, Páré, 17-ben Dionis, 18-ban Ledran a ko­ponya zúzódásánál lékeltek. Ez utolsó e tárgyban oly formán nyi­latkozik, hogy a lékelés a koponyacsont zúzódásánál a kemény s lágy agykér bántalmazásának kikerülése végett szükséges. Lopus kórodai észleletei s bonczolatai alapján, úgyszinte Richter, Yacca, Berlinghieri stb. e­tant tekintélyükkel támogatták. Percival Pott az angol sebészet egyik képviselője sebészi e­m­lékirataiban számos idevonatkozó eseteket közöl, következő négy eset e kérdés felderítése végett közlésre méltó. 1. Egy ifjú fejre ütés következtében eszméletlenül összero­gyik, érvágás, két óra múlva eszméletén van, s ötödik napon a kórházból elbocsáttatik. — 13-ik napon a kórházba visszatért: erős fejfájás, szomj, álmatlanság, érvágás, másnap borzongatás, tévengés, rángatódzás s a 17-ik napon meghalt. — A betegség 14. napján a sérelem helye kissé dagadt, bemetszés. Bonezlelet: a sérelem helyén a koponya-csonthártya levált, a csont természetes kinézését elvesztette, a csont s kemény agykéz között tetemes genygyülem. A koponya zúzódásra részletes agy­­kérláb következett s a láb a zúzott helyre korlátolva maradt. 2. Egy 9 éves gyermek botütés következtében kis időre elká­bult, a sérelem helyén a fejbőr kissé dagadt, egyéb kórtünet nincs. 6—12 napig fejfájás, émelygés, hányás, láz. 12-ik napon borzongatás, másnap tévengés, a tanácskoz­­kormányra felkért Pott a sérelem helyén lévő hullámzó daganatot felmetszette, a csontot lemeztelenítve találta s lékelést javasolt; a kezelő orvos s a család Pott tanácsát nem fogadták el, a gyermek három nap múlva meghalt. Bonezlelet: a csont a sérelem helyén elváltozott, a kemény agykér a bal fal- s halántékcsont egy részén levált s e helyen te­temes genygyülem. — Pott helyes tanácsát igazolta a lelet. 3. Egy mesterember a második emeletről lezuhan, eszméletét hamar visszanyerte. A homlokcsont jobb oldalán zúzódás seb nél­kül , érvágás; másnap dolga után lát. 6-ik napon a kórházba felvétetik : élénk fejfájdalom, émely­gés, hányás; a zúzás helye dagadt, bemetszés, a csont lemeztele­nített. — 7-ik napon láz, nyugtalanság, álomhiány, érvágás. — 8-ik napon a láz folyton tart, szorulás, érvágás a torkolati vissz­­éren, hashajtó . — 9-ik napon a halánték felnyit­tatik , láz nagyobb. — 10-ik napon borzongatás, a seb rész küllemű, halvány, sziva­csos , lékelés , kórosan elváltozott kemény agykéren geny. 11. napon borzongatás, láz nagyobb, a fejfájdalom élénkebb, a seb rosszabb küllemű, — a halánték csontközelében újra lékezés, mire nagy mennyiségű geny ürül ki. Érvágás, hashajtó. 12. napon tetemes javulás, China füzet: a további lefolyás kedvező. 4. Egy 12 éves fiú a homlokán két ütést kap, eszméletét nem sokára visszanyerte. Az ütés helye dagadt, érvágás; második na­pon láz, szorulás, érvágás, hashajtó. Kilenczedik napon a kórház­ból elbocsáttatik, de 14-ik napon visszatért: láz, fejfájdalom, szédel­gés, érvágás, hány­ hashajtó. 17. napon borzongás, élénkebb fejfájdalom, erősebb láz. 20. napon az ütés helye dagadt, fájdalmas , bemetszés, a csont­hártya tallér nagyságú kiterjedésben levált, lékezés, mire a kopo­nyacsont s kemény agykéz között lévő geny kiürül, egy hétig sú­lyos kórtünetek mellett a geny bőven ömlik, később a genyelválasz­­tás kevesebb s­­érült meggyógyult. Igaz, hogy a fékezést a koponyazúzódás eseteiben nem min­dig követte siker, de itt helyén van Bell Benjamin tanácsa: „a műtő ha szabatos elvekből indul, minden egyéb tekintetet félre té­ve egy­edül a fenyegető veszély elhárításán, a beteg megmentésén igyekezzék ; ha csak kedvező esetekben folyamodik a műtéteihez sok sérült meghal, a­kik lékezéssel megmenthetők lettek volna. Ha érett megfontolás után a lékezés egyedüli mód a megmentésre.

Next