Orvosi Hetilap, 1867. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)
1867-08-04 / 31. szám
551 552 gyűlt 9, meghalt 18. Glasows kórházban fennállásától 1794—1855 67 lékezés történt, meggyógyult 13, meghalt 54. Ugyanazon nézeteltérést találjuk a tábori sebészetben. Stromeyer a schleswigi hadjáratban 1849 és 1851-ben 8 lékezést tett de eredmény nélkül, a műtétnek nem barátja. Pirogoff a krimi hadjáratban 10 esetben hármat sikerrel műtött, kedvezőbb véleménynyel van. Jeffson szinte a krimi hadjáratban 11 esetben ötször kedvező eredménynyel műtött s nagy előszeretettel viseltetik a lékezés irányában. Amerikai hadjáratban sokat lékeztek, Aschurt Jr. Írja, hogy az 1862-ik sept. hótól 1863 márcziusig 35 lékezést látott, ezek között meghalt 28, meggyógyult 5, bizonytalan 2 s úgy nyilatkozik, hogy egyetlen egy esetet sem látott, a melyben a műtétét igazolva lett volna s így ugyanazon bizonytalanság uralkodik a tábori, mint a polgári sebészetben. Ezen bizonytalanság nem onnét ered, mintha nem léteznének határozottan körülvonalazott szabályok, hanem onnét, hogy ezen szabályok gyakorlati alkalmazása alája van vetve az egyes sebészek klinikai tapasztalásainak, ügyességüknek. Lejárt a lékezés kérdésének átvizsgálásánál kétséges értékű adatokra támaszkodik, ő az angol folyóiratokban az elmúlt 10 esztendőben közlött lékezést számszerint 200 összeszedett. Megjegyzendő, hogy ilynemű adatok különböző forrásból erednek, különböző tárgyakra vonatkoznak, némely esetek közlőinek tudományos értéke kétséges, gyakorlati következtetésekre nem alkalmasak; hozzájárul, hogy ezen esetek különböző eszközökkel ejtett s különböző helyen lévő sérelmekre vonatkoznak. Elismeri, hogy nagy különbség létezik a koponyasérelmek veszélyességének fokára nézve a szerint, amint azok a homlok az oldal- vagy hátsó táján vannak, az elsők kevésbé veszélyesek mint a második — ezek mint a harmadik rendbéliek. Alapja bizonytalan következtetései nem megengedhetők. Ha a statisticai adatok jók, a következtetés nagy fontosságú. Az egyesült államok tábori központi egészségügyi igazgatóságától közlött adatok nem értékesíthetők. 5046 lőtt fej seb két rendbe osztva; az első rendbe foglaltatnak a koponyatörés, zúzás, átlyukasztás, behorpadás; a második rendbe egyszerű zúzások s a lágyrészek sebei sorolvák. Az első sorban 1104 eset van, de csak 604 esetről van közelebbi tudósítás, ezek között 121 lékeltetett, 60 meghalt, 47 meggyógyult, 14 nem tudatik. 133 esetben a törtrészek felemeltettek, a csontszálkák eltávolíttattak, 61 meghalt, 53 meggyógyult, 19 ismeretlen, összesen sebészi beavatkozással kezeltetett 254 eset, ezek között 121 meghalt, 100 meggyógyult, 33 bizonytalan. Verneuil, Fritze, Blasius által közlött lékezési statistikák szinte hiányosak. A lékezés javulva van a koponyasértéseknél, törés behorpadással, ha a sérelem az agyizgatottsági vagy nyomási kórtünetekkel szövetkezve van; átlyukasztó töréseknél; oly esetekben, a midőn egy golyó vagy zúzódó test a koponyának egy pontját éri a nélkül hogy látszólagos törést okozna, a belső lemezből ugyanis a csontszálkák elpattannak, az agyvelő felületét izgatnák s súlyos kórtüneteket idéznének elő. A koponya sérelmek következtében létrejövő vérömlenynyel gyakran egyidejűleg az agyvelő zúzódása is bekövetkezik, ily esetben a lékezés csak fenntartással — résezve — alkalmazható. A koponya oldalrészei rángásokkal szövetkezett töréseinél a lékezés ritkán van helyén, mert rendesen hasadékok vannak jelen a koponya alapján, vérömlenyek az agy alapján, a gyomrácsokban s a gerinczagyducz körül. Pétrequin (ápril 24-ki ülésben 1. Gaz. des Hop 53 sz.) a koponya zúzódásásánál a fékezés hasznos voltát történeti adatokkal bebizonyítani törekszik. Hippocrates a koponya zúzódásának két fokát különbözteti meg a szerint, amint a zúzódás mind a két vagy pedig csak a külső lemezt érdekli, szabályul állította fel a zúzott résznek eltávolítását. Eljárását az ókor sebészei követték, Celsus vakaró kést, Galenus, Regina Pál fúrót, csontollót használtak. Heliodor az eljárás indokait a zúzott csont kórtani következményeit — a kemény agykér leválását, tályog képződést, a csont kóros elváltozását — szakértőleg tárgyalja. Jelenleg a koponyacsontok zúzódása a lékezés javalatáut nem tekintetik; a régiek tapasztalataiból egyedül a helybeli kórtüneteket tekintetbe véve, az tűnik ki, hogy a koponyának nagyobb fokú zúzódása két rendű kórtüneteket eredményez. Az elsődleges kórtünetek : vérömleny a koponya-csonthártya s csont, a csont s kemény agykér között, néha együttesen, eltekintve az agynyomás kórtüneteitől, a vérömleny, különösen az utóbbi, gyakran fel nem szívódik s másodlagosan a vérömleny helyén tályog, a zúzott csont lobja, néha csontszú, gyakrabban csontüszök képződik; ezen másodlagos változásoknak idült lefolyásuk, kóros visszahatásuk folytán halálos agykór, agylob gyakori következménye. 16. száz. Ambros, Páré, 17-ben Dionis, 18-ban Ledran a koponya zúzódásánál lékeltek. Ez utolsó e tárgyban oly formán nyilatkozik, hogy a lékelés a koponyacsont zúzódásánál a kemény s lágy agykér bántalmazásának kikerülése végett szükséges. Lopus kórodai észleletei s bonczolatai alapján, úgyszinte Richter, Yacca, Berlinghieri stb. etant tekintélyükkel támogatták. Percival Pott az angol sebészet egyik képviselője sebészi emlékirataiban számos idevonatkozó eseteket közöl, következő négy eset e kérdés felderítése végett közlésre méltó. 1. Egy ifjú fejre ütés következtében eszméletlenül összerogyik, érvágás, két óra múlva eszméletén van, s ötödik napon a kórházból elbocsáttatik. — 13-ik napon a kórházba visszatért: erős fejfájás, szomj, álmatlanság, érvágás, másnap borzongatás, tévengés, rángatódzás s a 17-ik napon meghalt. — A betegség 14. napján a sérelem helye kissé dagadt, bemetszés. Bonezlelet: a sérelem helyén a koponya-csonthártya levált, a csont természetes kinézését elvesztette, a csont s kemény agykéz között tetemes genygyülem. A koponya zúzódásra részletes agykérláb következett s a láb a zúzott helyre korlátolva maradt. 2. Egy 9 éves gyermek botütés következtében kis időre elkábult, a sérelem helyén a fejbőr kissé dagadt, egyéb kórtünet nincs. 6—12 napig fejfájás, émelygés, hányás, láz. 12-ik napon borzongatás, másnap tévengés, a tanácskozkormányra felkért Pott a sérelem helyén lévő hullámzó daganatot felmetszette, a csontot lemeztelenítve találta s lékelést javasolt; a kezelő orvos s a család Pott tanácsát nem fogadták el, a gyermek három nap múlva meghalt. Bonezlelet: a csont a sérelem helyén elváltozott, a kemény agykér a bal fal- s halántékcsont egy részén levált s e helyen tetemes genygyülem. — Pott helyes tanácsát igazolta a lelet. 3. Egy mesterember a második emeletről lezuhan, eszméletét hamar visszanyerte. A homlokcsont jobb oldalán zúzódás seb nélkül , érvágás; másnap dolga után lát. 6-ik napon a kórházba felvétetik : élénk fejfájdalom, émelygés, hányás; a zúzás helye dagadt, bemetszés, a csont lemeztelenített. — 7-ik napon láz, nyugtalanság, álomhiány, érvágás. — 8-ik napon a láz folyton tart, szorulás, érvágás a torkolati visszéren, hashajtó . — 9-ik napon a halánték felnyittatik , láz nagyobb. — 10-ik napon borzongatás, a seb rész küllemű, halvány, szivacsos , lékelés , kórosan elváltozott kemény agykéren geny. 11. napon borzongatás, láz nagyobb, a fejfájdalom élénkebb, a seb rosszabb küllemű, — a halánték csontközelében újra lékezés, mire nagy mennyiségű geny ürül ki. Érvágás, hashajtó. 12. napon tetemes javulás, China füzet: a további lefolyás kedvező. 4. Egy 12 éves fiú a homlokán két ütést kap, eszméletét nem sokára visszanyerte. Az ütés helye dagadt, érvágás; második napon láz, szorulás, érvágás, hashajtó. Kilenczedik napon a kórházból elbocsáttatik, de 14-ik napon visszatért: láz, fejfájdalom, szédelgés, érvágás, hány hashajtó. 17. napon borzongás, élénkebb fejfájdalom, erősebb láz. 20. napon az ütés helye dagadt, fájdalmas , bemetszés, a csonthártya tallér nagyságú kiterjedésben levált, lékezés, mire a koponyacsont s kemény agykéz között lévő geny kiürül, egy hétig súlyos kórtünetek mellett a geny bőven ömlik, később a genyelválasztás kevesebb sérült meggyógyult. Igaz, hogy a fékezést a koponyazúzódás eseteiben nem mindig követte siker, de itt helyén van Bell Benjamin tanácsa: „a műtő ha szabatos elvekből indul, minden egyéb tekintetet félre téve egyedül a fenyegető veszély elhárításán, a beteg megmentésén igyekezzék ; ha csak kedvező esetekben folyamodik a műtéteihez sok sérült meghal, akik lékezéssel megmenthetők lettek volna. Ha érett megfontolás után a lékezés egyedüli mód a megmentésre.