Orvosi Hetilap, 1867. szeptember (11. évfolyam, 35-39. szám)
1867-09-01 / 35. szám
Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kártiavázlat közlönye. Pest, 1867. (SK* September 1. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ír. Főmunkatárs Balogh Tálmán tanár. Tartalom: Hajnal István tr. Szájpad-varrat (staphylographia) alkalmazásának egy teljesen gyógyult esete. — Balogh Kálmán tr. Elsőleges vastagbéli gümősödés. — későbbi gümők a vékonybélben és a tüdőkben, — halál. — Szikszai Szabó József tr. Közlemények a párisi korodákról. Hl. Fehérdag (tumor albus) a bal térdizületben, ennek csonkítása s kezelése az u. n. Occlusion Pneumatique gyógymód szerint. — Könyvismertetés^ Anatomisch-phisiologischen Studien über das Trommelfell und die Gehörknöchelchen von Dr. Josef Gruber. — Lapszemle. Az ólommérgezési nehézkor és ennek viszonya a húgyanymérgezéshez. — A dalsahuate. — A malarialáz terhes nőknél. — Szunyal-befecskendés epekőtől származó fájdalmaknál. Tár ez a Helyzetünk. — A magyar orvosok és természetvizsgálók XH-ik nagygyülése Rimaszombatban. II. — Felhívás. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. Szájpad-varrat (staphylographia) alkalmazásának egy teljesen gyógyult esete. Hajnal István műtőorvostól Békésen. Bihari Mária 17 éves, reform, hajadon, békési születésű f. é. június 30-án keresett meg következő bántalommal. Az egész lágy szájpad, mindjárt a kemény szájpad mögött kezdve, a nyelvcsappal együtt közepén ketté van válva, úgy hogy a két szél között hüvelyknyi hézag marad, nyelésnél azonban a két szél teljesen érintkezik. Ezen állapot, mint a beteg anyja mondja, születése óta tart, a nyelést akadályozza s a beszédet teljesen érthetlené teszi. Az egyén minden áron segíttetni akar baján, mert tovább így élni sem akar. Veleszületett szájpad-hasadás vagy farkastorokkal lévén dolgom, mely az egész lágy szájpad s nyelvcsapra kiterjed, miután láttam, hogy a két szél nyeléskor érintkezik, az egyén más különben teljesen ép, egészséges, s oly elhatározott, hogy bajától minden áron szabadulni akar: a szájpad-varrat (staphylorraphia) véghezvitele volt az eljárás, mitől sikert várhattam s mit betegemnek ajánlottam, mellyel együtt járó kellemetlen körülményekre midőn őt figyelmeztettem, a legszívesebben egyezett a műtét véghezvitelébe. Néhány napig a szájpadot csipeszszel, kutaszszal és ujjal érintettem, hogy a szoktatás által kevésbé legyen érzékeny majd a műtét közben eszközökkeli érintésre, és midőn ezen érintéseket a beteg jól tűrte s nyelvét a szájür fenekéhez jól le tudta nyomni, július 4-én délelőtt 10 órakor a műtétet következőleg vittem véghez. Szükségem volt következő eszközökre: szájtükör, a fogsorok széttartására nyelvlapocz, kis horgas csipesz, egyenes kusztora, Cowper-féle olló, két kis horogtű s egy tűtartó, hat kettős fonál erős csipesz, kis darab szivacs s jeges víz. Két segéddel rendelkezhettem, egyik Tájbér Károly helybeli gyakorló orvos, ki más műtéteimmel is eléggé nem köszönhető készséggel segédkezik, s ki jelen esetben a fejet rögzité, a másik dr. Hajnal Albert műtőorvos, ki a helybeli segítséget nyujtá. Az alacsony s egy fa által árnyékolt kis ablaku szobában — a lehető legrosszabb világítás mellett — a beteget arczczal a kevés világosság felé ültetem egy karszékre, s vele szemben helyet foglaltam; háta mögött a fejet rögzítő segéd s jobb oldalt, ki a helybeli segédletet végezé, állott. A beteg száját ellátván a szájtükör alkalmaztatott a fogsorok széttartására; erre ugyan, valamint a nyelvlapoczra, nem sok szükségünk volt, az egyén valóban bámulatos akarata s elszántsága mindkettőt teljesen helyettesítette. Bal kezemben tartott horgas csipeszszel megfogtam a hasadási szél bal felének — a nyelvcsapnak — alsó részét s a lágy szájpadot kissé feszítve vezettem a metszést a széltől másfél vonalnyira alulról fölfelé, mely metszés előnyös lehet ugyan, mert a lefutó vér nem borítja el a működési tért, de úgy tapasztaltam, hogy felülről lefelé irányzott metszésnél sokkal biztosabban vezethető a kés. Ugyanis még félig sem történt meg a metszés, midőn egy bányási erőlködés alatt az erősebben vezetett kusztora a szabad szélt keresztülmetszette s igy a metszés csak félig történhetett meg, — ekkor a metszést fölülről kezdtem pár vonallal fentebb a hasadás szélénél s úgy végeztem be. Majd jobb kezembe fogtam a csipeszt s balba a kusztorát s hasonlókép felülről lefelé irányzott metszéssel, — úgy hogy a két oldalmetszés egymást nem érinté — megtettem a jobb szél fölsebzését, a lemetszett két kis darabot csipeszszel együvé fogván a két sebet felül Cowper ollóval egyesitem. Néhányszori hányinger s párszori hányás tartoztattak fel a sebzés gyors véghezvitelében. A csekély vérzés zárcsipesz közé alkalmazott kis darab szivacs által teljesen csilapittatván, hozzá fogtam a műtét legnehezebb s mind a beteg, mind az orvos részéről legnagyobb türelmet s fáradtságot igénylő részéhez t. i. a varratok alkalmazásához. Kétszeres viaszos selyemfonal mindkét végét egy-egy kis horogtübe alkalmaztam s az egyik tüt tütartóba tettem. Jobb kezemben tartott csipeszszel megfogtam a bal nyelvcsapszélt s kissé feszitem, bal kezembe tartott tütartóval hát mögé kerültem s hátulról előre keresztül szúrtam 1% vonalra a fölsebzett széltől; a segéd csipeszszel megfogta a tűt s mig én a tűtartót eltávolitam, az alatt ő a tűt s vele a fonalat keresztül húzta. Most bal kezembe a csipeszt, jobb kezembe a selyem másik végén levő tűvel ellátott tűtartót fogtam, s hasonlókép alkalmaztam az öltést jobb oldalon. A fonal szabad végei a szájból kicsüngtek, s ezen fonal gyöngéd húzása által rögzíttetett a lágy szájpad a többi varrat alkalmazásánál. Nehéz a varrat alkalmazása különösen azért, mert vigyázni kell, hogy a két oldalkiszúrás egyenlő magasságban s a sebszéltől egyenlő távolságban történjék. Az első varrat felibe még ötöt alkalmaztam, enynyi megkivántatott arra, hogy a csaknem két hüvelyknyi sebet teljesen egyesítse. Minden beszúrás után időt kellett engednem a be-35