Orvosi Hetilap, 1867. december (11. évfolyam, 48-52. szám)
1867-12-08 / 49. szám
Tartalom. Balogh Kálmán tr: Kísérleti tanulmányok a mérgek hatásáról az állati szervezetre. I. Sarkvirágai. — Raisz Gedeon tr. : Két sebészi eset a gyakorlatból. — Könyvismertetés. Ueber die Ursachen und Bedingungen der Krankheit. Von Dr. Franz Hausmann. (Vége). — Lapszemle. Húgyhólyagmetszés és kőmorzsolás Punjab-ban és a hindustani északnyugoti tartományokban. — A légenysavas hamany mint lábellenes szer. — Apróbb szemelvények. * Tárcza: A párisi nemzetközi orvosi értekezlet. X. (Folyt.) — Budapesti kir. orvosegylet. — Vegyesek. — Pályázatok. 4- 9. sz. Pest, 1867. Deczember 8. Elifltetési ár: helyben egén évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap, kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztők és fizetések bérmentesitendökségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Tizenegyedik évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Kísérleti tanulmányok a mérgek hatásáról az állati szervezetre. Balogh Kálmán ny. r. tanártól Pesten. I. Sarlóvirágal (Delphinin). Kísérleteimnél folyadékot használtam, mely tíz köbcentiméter vízből (körülbelől 137 szemer), öt centigramme (körülbelől szemer) sarkvirágaiból és kevés eczetsavból állott, mely ahhoz tökéletesebb oldat nyerése végett adatott. Május hóban nagy kecskebékánál az egyik oldalon az ülideget átmetszettem, míg, ennek épen hagyása mellett, a másikon a czomb edényeivel együtt leköttetett, a ház nyirküregébe pedig fél köbcentiméter oldatot (2,5 milligramme, körülbelől 18 szemét sarkvirágai) fecskendeztem, mi délutáni 3 óra 45 perczkor történt meg. Az állat eleinte nyugtalankodott, de már egy percz múlva elcsendesedett, miközben hasa felfúvódott s rendetlenül légezett; azonban alig telt el a másik percz, ismét nyugtalanná lett, s öt másodpercz múlva meghalt. Baloldali hátsó lába némileg megmerevedve, a jobboldali pedig egészen lazának mutatkozott. Az előbbi oldalon, hol t. i. az ülideg át volt metszve, úgy az idegcsonk, mint az izmok közvetlen ingerlésére ezek összehúzódtak; a másikon pedig, hol t. i. a szombedények lekötve voltak, az összehúzódás nemcsak az ülideg és az izmok, hanem a gerinczagy közvetlen ingerlésére is bekövetkezett. A béka a villamos behatásra annyira magához tért, hogy önkéntesen mozgott, habár mozgásai csak gyengén estek ki. L. van Praag (A. f. p. A. u. Pb. u. f. kl. M. VI. k. 3. 4. 1854) a sarkvirágai által okozott halál okát a gerinczagy büdöjében keresi, s ebből következteti a légzési szükséget is; az előadott kísérlet alkalmával azonban a gerinczagy villamosság irányában fogékony volt, s az izmok összehúzódtak. Mint az előbbeni béka meghalt, 3 óra 55 p. 45 másodperczkor másik béka háti nyirküregébe hasonlókép fél köbcentiméter sarkvirágot oldatot löveltem, s a nyugtalanná vált állat 56 p. 15 másodperczkor mellfelé tartó dermét kapott, mi gyenge érintéskor átalános rángatódzásokba ment át. 57 perczkor az egészen nyugodtá lett béka érintésre bágyadtan ugrott, s így volt az még 4 órakor is. Egy perczcel később a tagok oly helyzetben maradtak melybe tétettek, a has összeesett, a légvételek pedig csak ritkán következtek be. 4 p. 2 p. egyes rángások, 4 p. pedig csak gyenge mozgások történtek, s 4 p. 50 mp. végtére a mellső végtagok kevéssé remegtek. Semmi légzés. A gerinc-agy, idegek és izmok villamosság irányában mindenhol fogékonyak voltak, csakhogy erősebb áramokra volt szükség mint az előbbeni esetben. 4 ó. 11 p. a harmadik béka bőre háti nyirkürébe fecskendeztem fél köbcentiméter oldatot, s egy perez eltelte után ezen egyén is szerfelett nyugtalankodni kezdett, de már fél perez múlva elbágyadt, 4 ó. 13 p. pedig a tagokat minden ellenzés nélkül idestova lehetett rakni, mire végtére gyenge hajlitások következtek. 4 ó. 15 p. a béka, magához térve, nagyot ugrott. 4 ó. 16 p. másik fél köbcentiméter fecskendeztetett be, mi mellett az állat nyugodtan maradt, de 17 perczkor többször nagyokat ugrott, erre azonban csakhamar elcsendesedett, tagjai pedig ellankadtak. Végül gyenge hajlító mozgásokat lehetett látni, a has összeesett és a légvételek megszűntek. A negyedik békánál a mellkast oly módon kilékeltem, hogy a lecsupaszított szívet közvetlenül lehetett észlelni, s 4 ó. 27 p. 35 szívlökés és 41 légvétel számláltatott. 4 ó. 28 p. részint a hashártyaüregbe, részint a has bőre alá fél köbcentiméter oldatot fecskendeztem, mire a szív a kitágulás szakában majdnem rögtön megállott, de nemsokára ismét mozogni kezdett, míg a légvételek végképen megszűntek. Egy perez alatt 40 szívlökés történt. 4 p. 36 p. 44 igen gyenge szívlökés, de semmi légzés. A has folytonosan összeesve maradt, míg az összehúzódó szív igen vérszegény volt. A hashártya és a belek nem szenvedtek. Az ötödik béka mellkasa szinte ki volt lékelve, de a szíven kívül a sértetlen mellhártyán keresztül egyszersmind a tüdőket is látni lehetett. 4 ó. 56 p. 53 szívlökés és 39 légvétel. 4 ó. 57 p. a has bőre alá fél köbcentiméter oldat fecskendeztetett, s már egy percz múlva átalános rángások léptek fel, miközben a tüdők és a has összeestek s a légvételi mozgások megszűntek. A vérszegény szív még sokáig mozgott. Az egész mérgezési folyamat alatt a szemlélő figyelmét a bas összeesése és a légvételek megakadása ragadja meg, s úgy látszik, hogy Falck és Körig (Archiv f. physiologische Heilkunde XI, 3. 1852) tévedtek, midőn a nagy adagok által előidézett halált a szívműködések megszűnésének tulajdonították. A negyedik esetben említve van ugyan, hogy mindjárt a mérgezés kezdetén a szívmozgások megállottak, de ezt inkább az ugyanakkor észlelt erős légvételnek tulajdoníthatni, mert mint a légzés végkép meg-49