Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)

1868-02-02 / 5. szám

Pest, 1868. Február 2. Előfizetési ár , helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. bv Megjelen minden vasárnap, kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztők és fizetések bérmentesitendök­­ségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedéséi elv Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. XiaBenSkeeredJLK­. évfolyams. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom: Báthory István tr.: A terhes méh hátradőléséről. (Vége). — Rétli Károly tr. Adalék a szívbántalmak jelzéséhez, kifejlő­déstörténetéhez és gyógyításához. — A hasi hagymáz gyógyításáról. — Könyvismertetés. Handbuch der pathologischen Anatomie von Dr. E. Klebs. — Lapsz­emle. A migraine gyógyítása hamanybüreg által. — Vérizzadás. — Alakváltoztató mozgások, melyek kiválólag színtelen vérsejteken észleltettek. — Apróbb szemelvények. Tirols. Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. I. — A budapesti kir. orvosegylet. — Győri orvos-gyógyszerészegylet. — Kivonat dr. Flór Pestváros tiszti főorvosának 1817-diki december havi közegészségügyi hivatalos jelentéséből. Vegyesek. — Szerk. levelezés. A terhes méh hátradőléséről. Báthory István tr. volt szülészeti tansegédtől. (Vége) A mondottakból a jóslatra könnyen következtethe­tünk. Igen sok függ azon időtől, melyben a hátradúlés szak­avatott orvos kezelése alá kerül. Kedvező teend az akkor, ha a méh­beszorulás, a húgyhólyag és végbélre gyakorlott nyomás tünetei csak ezelőtt rövid idővel csekélyebb mérvben jelent­keztek , ha húgycsap alkalmazás által a vizelet kibocsátása idejekorán naponkint többször ismételtetik, s szükség esetén a műleges helyretevés megtörténik, minthogy ily eljárásokra a veszélyeztető jelenségek csakhamar megszűnnek, az egyén rendes hogylétét visszanyeri s a terhességi folyamat tovább halad előre. A jóslat kedvező teend még akkor is, ha cseké­lyebb fokú méh-beszorulásra az elvetélés azonnal bekövetke­zik.­­ Bizonyára szomorú kimenetel áll be a húgycsapolás vagy a méh-helyreigazítás elmulasztása esetében; nemkülön­ben ha a hátradőlés ismétlődése éber szemmel nem kisérte­tik, vagy az el nem háríttatik, hanem a természetre lesz hagyva; szintúgy azon esetekben is, melyekben az igen óhaj­tandó korai szülés be nem következik sat., ilyenkor az egyén a húgyhólyag, méh, vesék sat. említett veszélyes bántalma­zásai között bizonyosan elvész. A feladat tehát, melynek megoldására kezelési te­kintetben törekednünk kell, mindenekelőtt abból áll, hogy az ezen helyzetváltozástól függő rendellenes h­ólyagteltséget és a húgyrekedést meggátoljuk, megszüntessük, még­pedig annyival inkább, minthogy a kitágult hólyag a helyzet­elté­rést még inkább elősegíti, valamint a szerv helyreigazítását lényegesen akadályozza. E szerint első teendőnk a vizelet szorgos kibocsátása lévén, ezt ruganyos férfi-húgycsap segélyével eszközölhetjük, mert erre a fémből készült kevésbé alkalmas, mennyiben a fancsontok mögé fölemelkedett hü­velyes rész által a húgycső nyomásnak és elhajlásnak van kitéve, másrészt pedig az alsó méhrészlettől a húgycső felső része, valamint a hólyag erősen a mellső hasfalhoz szoritta­­tott, mely akadályokat ruganyos húgycsap alkalmazásakor könnyebben legyőzhetjük, de épen ezek folytán a szóban­­levő művelet nagy óvatossággal, nyers erőszak nélkül tör­ténjék. Többnyire elegendő a terhest hanyatt helyzetben csa­polni, alkalmilag azonban előnyös lehet a térde künyökfekvés, de ez utóbbi gyakran fölösleges; szintúgy előnyösnek lát­szik némely esetben az alsó méhrészletnek egy vagy két ujjali kíméletes oldalra való tolása a bevezetés megkönnyeb­bítése, a húgycső szabaddá tétele végett, mi egyébiránt akkor, ha az akadály feljebb létez, nem czélhoz vezető. Mint első esetünkből is látható, bizonyos, hogy az egy­szeri húgycsapolás sohasem elégséges, mert tapasztalat sze­rint valamint a hátradúlés, úgy a húgyrekedés is közönsége­sen ismétlődik, mely oknál fogva is a körülményekhez képest a csapolást napjában többször (legalább három-négy ízben) kell végrehajtanunk. A húgycsap ismételt bevezetése elke­rülhető, s nézetem szerint nem czélszerűtlen, ha ily esetek­ben az eszköz a hólyagban hagyatik, mi a különben is ágy­ban fekvőnél bajt nem okoz, de ilyenkor dugaszszal ellátva, mindkét czombra fonállal erősíttessék meg. Naponként több­ször vagy tartósan történő csapolás következménye az, hogy a hüvelyes rész lejebb ereszkedik, míg az egész szerv folyto­nos növekedés folytán megdőlt alapjával képes lesz a me­­denc­eűrt elhagyni, s a hasürbe felemelkedni. Ezen módon tartom csak lehetőnek a hátradőlt terhes méh úgynevezett önkéntes helyreigazodását, nem pedig, mint némelyek hiszik, akként, hogy a meghűlt méh mellső fala növekedvén, a me­­denczeürből az alhasba emelkedik fel, s hogy később a méh­­alap ezt mindinkább követi. E helyen fontos kérdés gyanánt merül föl, váljon meny­nyi ideig kell a csapolást eszközölnünk, s mikor vagyunk arról bizonyosak, hogy méh­beszorulás már be nem követke­zik. Többek véleménye szerint a beszorulás veszélyességétől a negyedik hó végéig lehet tartanunk. Hogy ez azonban nem minden esetben áll, kiviláglik a hugyanyvér tüneteivel kórházba hozott egyénünknél, kinél a beszorulás, mint em­lítve volt, az ötödik hóban állott elő. Már ezen egy esetből is legyen szabad némileg azon következtetést vonnunk, hogy a történhető beszorulás elkerülése végett tanácsosabb min­den esetben a húgycsapolást a hatodik hó kezdetéig foly­tatni, mert tudva van, hogy ez azon időpont, melyben a méh kifejlettsége, nagyságánál fogva súlyos jelenségekre többé nem fog alkalmat szolgáltathatni."

Next