Orvosi Hetilap, 1868. április (12. évfolyam, 14-17. szám)
1868-04-05 / 14. szám
T ártalom. Kétli Károly tr.: Adatok a tüdőkben előjövő üregek kórisméjéhez.— Hoffer István tr.: A budai keserű vízforrásosok s az ugyanott létező sós fürdő hatásáról. — K ö ny v i s m er te tés. Introduction á l’étude de la médecine experimentale par M. Claude Bernard. — Lapszemle. Jobboldali súlyos alszár-törés. — Nehézkor, — az illető idegek összenyomása, — a rohamok megelőzése. — Élettani és kórtani kutatások a bacteriumokról. — Veríték mirigyek kiirtása. Tire®*: A budapesti kir. orvosegylet 1868 mártius 21-dikén tartott szakülése. —Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. V.— Vegyesek. — Pályázat. Pest, 1868. Kiűzetést ár helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. féo kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. M 4ärm mW* April 5. Megjelen minden vasarnap. miegrendelhető minden ca. kir. postahivatalnál, a szerkesztősegnél, újtér 10. az., éa Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Draeche-féle bárban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kerkuvárlat közlönye. V lsenkettedUc é'orfoly»»*».. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Adatok a tüdőkben előjövő üregek kórisméjéhez. Kétli K. tr. belgyógykórodai tanársegédtől. A tüdőkben rendesen előforduló üregek, mint a légcső és hörgök, rendes viszonyok között semmi oly természettani tüneteket nem nyújtanak, melyek által kivehetők lennének, csak ha a tüdők szövetében tömörülés áll be, még pedig oly módon, hogy az az illető szervek és a mellkasfal között jö létre úgy kopogtatás, mint hallgatózás által fog lehetni jelenlétükre következtetni. Épen úgy áll a dolog a kóros folyamatok folytán támadt üregekre nézve is, ha ezek mélyen feküsznek és minden oldalról elég vastag egészséges tüdőrészlettel fedeznek, midőn semmi kórjelzési támpontra sem fogunk akadni. Főleg a nagyon zsenge kor az, hol az üregek tünetei sokkal kisebb értékkel bírnak, mint a megnőtteknél, sőt ezeknél is jelen lehetnek a tüdőcsúcsokban kis üregek .A—8A hüvelyknyi átmérővel, anélkül, hogy kózismerhetők lennének. Hogy ilynemű üregek felismerhetők legyenek, szükséges, miszerint felületesen feküdjenek, bizonyos nagyságot, körülbelül kis diónyit elérjenek, tömörült falakkal és légtartalommal bírjanak. Ily üregek felett a mellkas igen gyakran behúzódást mutat, mely rész egyúttal a légvételeknél kevesebb mozgékonysággal bír. Néha a mellrezgés a tüdőüregek felett megnagyobbult. A kopogtatási viszonyok mélyen fekvő egészséges tüdőrészletektől körülvett üregek felett nem változnak, legfeljebb ritkább esetekben hajlékony bordák mellett, törött csupor hangját lehet észlelni ; de ha az üregek felületesen feküsznek, akkor a kopogtatási hang legtöbbször dobos, e mellett többé kevésbé tompult és az ürégtartalma szerint magas vagy mély. Wintrich elmés felfedezése szerint az üregek e dobos kopogtatási hangja minden egyébtől az által különböztethető meg, hogy nyitott száj mellett az magasabb, míg becsukottnál mélyebb, sőt nagyobb üregeknél a dobos hang e változatai a beteg ülő vagy fekvő helyzete után is előállanak, mennyiben az üregeknek hangképzésre befolyó hosszátmérője változik; ha az például hátulról mellfelé irányzott, akkor a hang fekvéskor magasabb leszen, mint ülőhelyzetben és ellenkezőleg, ha a hosszátmérő iránya felülről lefelé fut. Hogy a kopogtatási hang érczjellegű legyen, szükséges, miszerint az üregek jelentékeny nagyságúak, falai pedig tömörek és sírnák legyenek. A légzési zörejek tüdőüregek felett vagy hörgi vagy huhogó jellemmel bírnak, gyakran nagy hólyagú csengő szortyogásokat lehet kivenni; ha pedig a környező tüdőrészlet nagyobb területen tömörült, akkor az együtthangzó zörejek lesznek túlnyomók. Ha valamely hörg kis nyílással végződik egy nagyobb legteli üregben, akkor néha korsólégzés leszen hallható, dobos vagy érczes hangvegyülettel. A hörghangzás nagyobb üregek felett igen éles, felületes, mintegy közvetlen a fülnél támadó, az u. n. mellbeszéd — pectoriloquie. Ezekből látható, hogy mily elővigyázattal kell eljárnunk a tüdőben előforduló üregek kórjelzésénél és mily kevés biztos kórtünettel rendelkezhetünk, melyek alapján azokat határozottan felismerhetjük ; ha pedig az üreg, mint olyan a tüdőben fel is lön ismerve, a természettani vizsgálat egymaga nem leszen képes eldönteni annak természetét és származási okát, némi tájékozási pontokat fognak nyújtani a tüdőknek egyidejű különös viszonyai, az üregek székhelyei és a tünetek állandósága. Ha például az üregek csak a tüdők csíkjaiban fordulnak elő, s származásuk a tüdők előrement tömörüléséből következtethető, akkor alig lehetene kétkedni azoknak gümőkóros természetén. Minthogy a tüdőüszkösödés és tályogképződés szülte üregek, úgy az előzmények, mint lefolyás és kórtermék segélyével könnyen felismerhetők , gyakorlati szempontból főleg a hörgtágulati és gümőkóros üregek megkülönböztetése bir fontossággal. A tüdők alsó lebenyében előjövő üregek inkább hörgtágulati eredettel bírnak, mint szinte azok is, melyek valamely töpörödött tüdőrészben elszórva találtatnak, míg a másik tüdőfél rendes viszonyokat, vagy épen tüdőlégdagos állapotot mutat. Olyan üregek, melyek folyékony tartalma gyakori változást mutat, majd hörgi légzést, majd együtthangzó szortyogást, dobos kopogtatási hangot, erősbült hangrezgést, máskor üres hangot, gyengült hangrezgést különek, legtöbb esetben hörgtágulati alapon nyugosznak, valamint azok is, melyek csak tüdőlábos tömörülés alatt észlelhetők vagy pedig, melyek éveken át továbbfejlődés nélkül egy állapotban maradnak.14