Orvosi Hetilap, 1868. április (12. évfolyam, 14-17. szám)
1868-04-05 / 14. szám
237 238 sovány nőnek a rézszíne fakós hasa, a máj és lép túltengése következtében, oly terjedelmű, mintha a terhesség 9 holnapjában volna. A forrásvíz és fürdő négy heti használata e jelentékeny elváltozásokat lassanként hátrálni kényszeríté s a beteg általános állapota annyira megjavult, hogy többé az intézetben visszatartani nem lehetett. Egy 39 éves nő, 7 gyermek anyja, elvetélés következtében az utóbbi évek folytán jelentékeny méhvérzésekben szenvedett s igen elgyengült. Kézzeli vizsgálatnál a méhnyak jelentékenyen duzzadtnak és forrónak találtatott; a bélkiürülések renyhén történtek, az emésztés tökéletlen. Orvosától a sósfürdő használata aláltatott azon utasítással, hogy ott is lakjék és minden házi gondjaitól menten éljen. Beteg e tanácsot megfogadva 5 héten át reggelenkint naponta 1—2 pohár Erzsébet-forrás vizet ivott melegen, egyszersmind ugyancsak naponként 26° K. hőmérsékű sósfürdőt vett. Az öt hét letelte után az emésztés javult, a székletételek rendesen történtek, a daganat és vérzések teljesen megszűntek. Egy magas állású, közel 80 éves, idült vállcsúzban szenvedő katona, ki baját az utolsóelőtti olasz hadjáratban szerzé s az ellen különféle szereket és a bel- és külföld különböző fürdőit majdnem minden siker nélkül használta, 30 sósfürdő vétele után bajától tökéletesen megszabadult s azóta a fürdőhely évenkinti látogatói közé tartozik. Egy 30 néhány éves úri nő, ki ismételve fellépett méhláb miatt összesen már 150 nadálycsípést állott ki, 2—3 hetenkint ismétlődő, fájdalmas és 7—8 napig tartó vérzésekben szenvedett. A vizsgálat nyomán a kórisme idült szöveteti méhlábban és méhelőesésben jön megállapítva. A budai keserűvíz és sósfürdők 5 heti használatát jelentékeny javulás kísérte, s az idei fürdőidény alatt ismételt gyógymód, a méh visszatartására helybelileg alkalmazott eszközök segélyével, a beteg nőt aránylag jó egészségbe helyezi vissza. Egy magas állású, 66 éves, erős testalkatú törvényszéki hivatalnok, több év óta húgykőben és fövenyben szenvedett, Karlsbad több ízbeni látogatása által sem könnyebbülve, ismételve volt kénytelen magát Ivánchich úr gyakorlott kezeire bízni, ki bajától mindkét alkalommal kőmorzsolás által szabadítá meg. Az egyébként ép emésztő szervekkel bíró s e réven nem ritkán vétkező betegnél azonban 1 év óta új visszaesés állott be, igen heves hólyaggörcsök és gáztáji fájdalmak kíséretében, mihez nemsokára bő nyák- és genyelválasztástól kísért hólyagláb társult. Beteg háziorvosának N. trnak tanácsára a budai keserűvíz és sósfürdő rendszeres használatához folyamodott. A vezetésem mellett vett 12-dik sósfürdő után meglehetős heves visszahatási láz lépett fel, pár napig tartó ideges arezzsába kíséretében, ez időtől kezdve azonban beteg állapota oly gyors javulásnak indult, hogy újabb 12 fürdő vétele után az intézetet minden fájdalom és a kóros elválasztás legkisebb nyoma nélkül hagyta el. KÖNYVISMERTETÉS. Introduction á Vétude de la médecine experimentale par M. Claude Bemard, Paris J. B. Baillibre et fils. 1865. Nagy 8-rét 396 l. Ezen könyv nagy munkához szolgál bevezetésül, melynek czíme : „Principes de médecine experimentale“ és jelenleg sajtó alatt van. A tudományos orvostan tárgya az egészséget fenntartani és a betegséget meggyógyítani. A tudományos orvostan pedig nem egyéb, mint kísérleti orvostan, ez pedig három alaptudományból áll t. i. az élet-, kór- és gyógytanból. Bernard ezen bevezetésben ezen három tannak egymáshoz való viszonyát tárgyalja, s nagy munkájában, melynek megjelenését várjuk, azon tudományok részleteivel fog foglalkozni, mennyiben azok az orvostant érdeklik. Ha a rendes állapotbeli életjelenségeket ismerjük, mire minket az élettan tanít, akkor képesek vagyunk egészségünket, életünket jó állapotban fenntartani. Ha pedig a betegségeket, valamint az ezeket előidéző tényezőket tudjuk, mit a kórtanból tanulunk meg, alkalmunk nyílik azon rendellenes viszonyok kifejlődését megakadályozni, s más részről, ha a kóros folyamatok már kifejlődtek, arra kell törekednünk, hogy a gyógyító szerek és eszközök helyes alkalmazása által, mennyire lehetséges, a betegségeket eltávolítsuk, mit a gyógytanban találunk meg. A tudományos orvostan ezen három törzse, t. i. az élettan, kórtan és a gyógytan egymás nélkül többé el nem lehet, hanem egymás mellett, karöltve kell járniok, s képtelenség azok beszéde és cselekedete, kik azokat egymástól egészen különvállóknak tekintik, nemkülönben azokat egymástól egészen különválva és egymásra nem figyelve akarják művelni. Ez megjárta, midőn még csak tapasztalati adatok gyűjtéséről és felhalmozásáról volt szó, de most, midőn már azok rendezésére, elvek felállítására és ezek továbbfejlesztésére is komolyan gondolni, s ezen körben okosan cselekedni kell, az említett tanok mindegyikének a többieket segítni és egymásra hatniok kell. A szerző igen helyesen mondja, hogy a tudományos orvostant csak összehasonlítás útján alapíthatjuk meg, alapját pedig kétségkívül az élettan teszi, mert ennek helyes ismerete nélkül helyes kórtanról szó sem lehet, valamint a szervezetre nézve idegen anyagok, vagyis a gyógyszerek hatását csak úgy érthetjük meg, ha a rendes tényezőknek arra való befolyását kellőképen ismerjük. Ezen átalános eszmék kimondása után Bernard könyvében a következő három dolgot tárgyalja : 1) A kísérleti okoskodást, s mindjárt az első szakaszban az egyszerű észlelés és a kísérlet közti különbséget mutatja ki, majd pedig nyomatékkal kiemeli, hogy egészen más dolog tapasztalatokat szerezni és észlelni, mint kísérleteket csinálni és észleleteket tenni. Ezután a vizsgálóról és a tudományos kutatásról szól, s miután az észlelő és kísérlettevő tulajdonságairól, nemkülönben az észlelési és a kísérleti tudományokról megemlékezett volna, azt fejtegeti, hogy a kísérlettevés előidézett észlelésnél nem egyéb, minélfogva a kísérleti okoskodásban a kísérlettevő az észlelőtől külön nem válhat. Ezután szerző a kísérleti igazságokról beszél, melyek tárgyilagosak, vagyis érzékiek, s elmondja, hogy a kísérleti eszmét a szemlélés vagyis az érzés szüli, a kisérlettevőnek pedig kételkedni, a rögeszméket kerülni és elméjét minden tekintetben szabadon tartani kell Továbbá hangnyomatolja, hogy a kisérlettevés jelleme független, mert önmagából származik és helyességének ismérveit magában foglalja. Kitér az összevetés (induction) és kifejtés (deduction) fogalmára, s nem találja helyesnek azon állítást, mintha a kifejtés csak a mennyiségtant, az összevetés pedig kizárólag a többi tudományokat illetné, mert az okoskodás azon két alakja t. i. az összevető és a kifejtő egyaránt minden tudományt megillet, mindegyikben lévén dolgok, melyeket nem tudunk, s csak összevetés által tudhatunk meg; valamint azok mindegyikében találhatók tárgyak, melyeket tudunk, vagy legalább tudni hiszünk, minélfogva kifejtés útján megmutathatunk. Szerinte ugyanis az összevetés a kutató vagy kérdező okoskodási alak, melyet azon ember használ, ki nem tud és valamit tudni akar; a kifejtés pedig mutató vagy erősítő alak, mely az olyan embernek való, ki valamit tud vagy tudni hisz, s arra másokat oktatni kíván ; minélfogva az előbbi a kísérlettevő kételkedő, míg az utóbbi a mennyiségbúvár erősítő okoskodása. A könyv további folyamában külön szakaszok szentelvék a kísérleti okoskodásbeli kételkedésnek, a kísérleti bizonyítás elvének, a bizonyítás és ellenbizonyításnak. A kísérlettevőnek kételkedni kell ugyan, de semmithivőnek (sceptique) lennie nem szabad, mert ekkor bizonyításai megállapítására alappal nem bírván, a tudomány felépítésére képtelen, s sajnálható elméjének meddősége részint érzékeinek hiányaiból, részint eszének tökéletlenségéből származik. A kisérlettevőnek csak eszméiben, melyekből kiindul szabad kételkedni, de nem a kisérlettevés által előidézett tényekben, melyeket épen azért hozott létre, hogy azoknak igaz voltáról, vagy csalékonyságáról meggyőződjék. S ha a nyert bizonyítás még nem lenne elegendő, ellenbizonyításhoz lehet folyamodni. 2) Az élő állatokon való kisérleteket,és itten különösen az élő bonczolásokról szól, még pedig nagy hévvel és erélylyel, minek okát főképen abban találjuk, hogy azokon a marhahús szerető angolok annyira megbosszankodtak, miszerint azoknak Francziaországban való mérséklése, és lehetőleg megtiltása végett Napóleon császárhoz folyamodtak. Az angolok ezen ügyben Claude Bernard-t nem tartják ugyan pártatlannak, miután állatok ezreit és tízezreit végezte ki, de elismerik, hogy érvei, melyeket az élőbonczolások