Orvosi Hetilap, 1868. május (12. évfolyam, 18-22. szám)
1868-05-03 / 18. szám
hámsejtei részint szemcsékkel részint zsírcseppekkel teltek volna meg, mint ez valódi Bright-féle kórban történni szokott. Ezen köszvényes vese ritkán van savós felhalmozódásokkal egybekötve. A bokáknál jelentéktelen vizenyő előjöhet ugyan, de ez se nem állandó, se nem szükségképeni jelenség, s inkább gyengeség és erőhiányosság következménye. A savegyülemek a kórelőzmények között se szoktak szerepelni. A vizelet többnyire halavány, a bántalom későbbi szakában csekélyebb fajsúlyú, s több vagy kevesebb fehérnyót tartalmaz. Kezdetben azonban húgysavban és húgysavas sójrban bővelkedik, valamint gyakran sóskasavas meszet (calium oxalicum) is lehet benne találni. Halálos esetekben a hugyanyvér tünetei közönségesek, melyek a hugyanynak az idegrendszer középpontjára való hatása folytán lépnek fel. A köszvényes vese a mondottaknál fogva a Bright-félétől független, egészen külön bántalom, mely oly egyéneknél szokott kifejlődni, kiknél köszvény tünetei léptek fel s leggyakrabban a test köszvényes külemével van egybekötve. G. Alfrédnek szinte többször volt köszvényes rohama, mi miatt a kórházat több ízben felkereste, vizeletében azonban fehérnyét csak a legutóbbi időben lehetett találni. Az első roham tizenhét éves korában érte, mely azonban állítása szerint az egyik kéz csuklóba szorítkozott. Ezután több év telt el, mielőtt újabb roham lépett fel , de az utóbbi időben a rohamok gyakoriabbak és súlyosabbak lettek, minélfogva munkáját abba kellett hagyni, s így szűk körülmények közt élt. Sok sörtés pálinkát ivott, ezenkívül pedig megjegyzendő, hogy atyja ugyanazon betegségben szenvedett. Felvétele előtt öt nappal tagjaiban bolygó fájdalmak jelenkeztek, melyek mind a két könyökben megállapodva, az ujjakig terjedtek, hol azután gyuladás keletkezett. A bokaizületek és a lábujjak hasonló bántalom székhelyeivé lettek. A jobb kéz első és második perczizületeiben húgysavas szikony (natrium unicum) rakódott le. Mind a két kéz ízületet megelőző lobos rohamok következtében megnagyobodva és megvastagodva találtattak. A nyelvet fehér, tejfölszerű lepedék fedte; a teljes érlökés gyorsan történt; a tiszta vizeletből kihűléskor húgysav regeczei váltak ki, s ezenkívül fehérnyét tartalmazott. A székletételek lomhán következtek be. Egyszerre három szemer higanyhalvacs (calomel) és egy szemer eczetes kikirícs-kivonat (extractum colchici acetosum) rendeltetett, ezenkívül pedig czitromsavas harang (kálium citricum) pezsgőoldatban adatott. A kezekre szivacscsal bélelt szőrkesztyűk húzattak. Négy nappal később a kezek és a lábak lábja engedett, az ízületek pedig lohadtabbak és mozgékonyabbak lettek. A székürülések több napon át bőven történtek, a kikiincs abbahagyására azonban alábbhagytak. A felvétel utánni tizenegyedik napon, vagyis decemb. 31-kén rohamából felépült ugyan, de mindkét oldali ujjízületei megvastagodva maradtak, a többszöri rohamok jeleiként, mire még a hám alatti mészfehér foltok is mutattak, melyek húgysavas szikenyből állottak, s a kicsiny ujjízületek körüli lágy részekben nagyobb mennyiségben rakódtak le, mint bárhol is a szervezetben. A beteg naponta szabad levegőre ment sétálni, de január 14-én visszaesés következett be, minek okát vagy abban kereshetni, hogy a tilalom ellenére a sertés és más szeszes italoktóli tartózkodást megtörte, vagy pedig magát hideg hatásának kitette, vagy talán a köszvényes anyag még nem küszöböltetett ki egészen. A vizelet csekély mennyiségben üríttetett ki, tisztának látszott és kevés fehérnyét tartalmazott. A beteg csak szénsavas hamanyt (kálium carbonicum) és citromsavat (acidum citricum) kapott. A roham egy hét alatt alábbhagyott, a beteget január 31-dikén idültnek lehetett mondani, s február 4-én hazabocsáttatott. A következő évben, vagyis 1857-diki január 27-dikén ismét kórházba jött, mindkét két köszvényes gyuladásával. A balkéz mutató és a jobb kéz kis újjá ízületeiben húgysavas összeköttetések, mint fehér lerakódások, szemmel láthatók voltak. A nagyobb ízületekben bolygó fájdalmak keletkeztek, melyek kivált a jobb térdben és lábban állapodtak meg, s éjszaka és reggel felé súlyosbodtak. A nyelv tiszta, az érlökés pedig lassú és rendetlen volt; a beteg rosszul aludt, a sötétszínű, zavaros vizeletből kihűléskor vörösbarna húgysavas sók váltak ki, melyek enyhe hőnél feloldódtak, nagyobb hőfoknál azonban fehérnyéből álló pelyhek lettek láthatóvá. Az utolsó két hónap óta a kisebb ízületek vándorlobóczaivá lettek, s mint ez az egyik ujjon megszűnt, a másikon azonnal láthatóvá lett. Minthogy fájdalmai éjjelente súlyosbodtak, s egy idő óta nem aludt, lefekvéskor félszemernyi adagokban szunyát (morphium) rendeltetett, két szemet eczetes kikirícs-kivonattal keverve; ezenkívül pedig naponta háromszor vagy négyszer szénsavas és eczetsavas hamany (kálium carbonicum et aceticum) czitromsavval adatott, hogy pezsgés közben italul szolgáljon. A húgysavas szikenyből (natrium unicum) álló lerakodások a bőr alól kimetszettek, mi a beteg nagy könnyebülésével járt, s a köszvényes gyuladás ezen ízületekben többé nem mutatkozott. Február 5-kén a balkéz gyűrűs ujja igen megdagadt, s ott köszvényes lerakodás támadt, mely a hám alól a beteg nagy könynyebbségére eltávolíttatott. Ezen időben az egyik ízülettől a másikig fájdalmak bolyongtak, melyek kivált a váll-, könyök- és térdizületekben fészkeltek. Végül a keresztcsont felső részén egyik oldaltól a másikig olyszerű kellemetlen érzése volt, mintha egy zsajtár hideg víz öntetett volna rajta keresztül. 9-én a kezek gyuladása elenyészett ugyan, de a nagyobb ízületekben bolygó fájdalom az éjszakákat folytonosan türhetlené tette. A kikirícset a negyedik éj után abbahagyták, a szunyái azonban folytattatott. A vizelet egészen megtisztult, igen halavány, 10 — 15 fajsúlyú és fehérnye-tartalmú volt. Górcső alatt kevés genysejtet és szemcsés testecset, továbbá sok igen elfajult hámsejtet, idomtalan húgysav-darabokat, s néhány szemcsés ezafatot lehetett benne találni, melyek vérfestény által sötéten színezve voltak. A luganysó adagolása folytattatott. A beteg alkalmilag kék labdacsokból és sürtökből (colocynthis) álló hashajtókat kapott. A vizelet mennyisége nagyobb, fajsúlya 1010, fehérnyetartalma pedig kevesebb lett. Február végén a beteg egészségi állapota tetemesen javult, de a húgyban még mártius 9-én is fehérnye foglaltatott, fajsúlya 1010-re ment, s górcső alatt itt ott néhány átlátszó csodarabot lehetett benne találni, melyek megszemcsésedett magnélküli sejteket foglaltak magukban ; voltak még magánosan álló gömbölyded szemcsés sejtek igen fénylő zsírcseppekkel, valamint fordultak elő szemcsésen elfajult hámalakú sejtek és narancsszínű szemcsés czafatok, melyeket Basham hajlandó inkább a húgyból mint a vérből származtatni. Azon sebhelyek, hol a köszvényes lerakódások kivetettek, némi nehézséggel gyógyultak, s egy vagy két napon át onnét húgysavas szikenyből (natrium unicum) álló tejfölszerű fehér folyadék ömölt ki. A kéz kis ízületeiben fellépő gyakori gyuladás és a húgysavas sókból álló sok lerakódásból határozottan lehetett következtetni, hogy a szervezet köszvényes anyaggal van tele, a köszvény pedig az élet oly kora időszakában t. i. harmincznegyedik életévben meglevő alkati hajlam nélkül a legkedvezőbb előidéző okok mellett sem fejlődvén ki, az öröklést annál inkább fel lehetett venni, mert a beteg atyja köszvényben szenvedett és halt meg. Ide járul még, hogy ezen betegségnek az apáról a gyermekre való átszármazása négyszer gyakrabban előfordul, mint annak anyáról a magzatra való átterjedése. Az idevonatkozó adatokat C. Scudamore-nak köszönhetjük, ki találta, hogy 44 eset közül 32-ben az az apáról, 9-ben az anyáról, háromban pedig egy időben az apáról és anyáról szállott át örökségképen. Férfiak között átalában gyakoribb. Ezen betegnél az első köszvény roham tizenhét éves korában lépett fel, midőn még elegendő hosszú ideig oly eledelekkel és italokkal nem élhetett, s oly szokásai nem lehettek, melyek a köszvényt öröklés nélkül előidézhetik; azonban kétségtelen, hogy további életfolyama alatt a szervezetében meglevő hajlam oly nagy mérvűvé fejlesztetett ki, hogy a legcsekélyebb külbefolyás elegendő volt, újabb rohamot előidézni és köszvényes anyag lerakódását eszközölni. A kikirics (colchicum) a köszvényes rohamra nem igen látszott hatni. Ez egy időben a köszvénynél átalánosan használtatott, s majdnem sajátszernek tekintették azt; azonban tudjuk, hogy ha a roham tartamát meg is rövidíti, a rohamközti időre szinte rövidítőleg hat; ez azonban valószínűleg csak akkor áll, midőn a beteg a kikiríéshez hozzá szokott, vagy midőn ez elegendő nagy mennyiségben nyújtatott, hogy úgy az ideg- és edényrendszerre mint a kiürítő szervekre kellően hathasson. Orvosi adagokban hasmenést vagy bővebb húgyelválasztást okoz. Ha oly nagy mennyiségben vén