Orvosi Hetilap, 1868. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)

1868-08-02 / 31. szám

:bi. isse. ■ Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. 50 kr.­ vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények es fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért koronkint 15 u. kr. Megjelen minden vasarnap. b­er rendelheti» minden cs. kir. postahivatalnál, a .szerkesztő­­ségnél, ajtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kóik­avárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Bókas János tanár: Adatok a végbélhabarcz (polypus intestini recti) felismeréséhez és gyógykezeléséhez gyermekeknél. — Verebél­yi László tr. Balassa tanár sebészi korodájának betegforgalma 186’/s-diki téli félévben. (Vége) — Könyvis­mertetés: Diseases of Children By F. Hillier — Lapszemle. A kakukffisav (acidum thymicum) tulajdonságai és adagolási módja. — Apróbb szemelvények. T­á­r­c­­­a: Vajda-Hunyad vár romjai a magyar orvosok és természetvizsgálók XII. nagy­gyűlésén. — A hagymáz kóroktani kutatása. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: «Közegészségügy és törvényszéki orvostan 1 3-ik száma. Pest, 1868. Augustus 2. Vi.KenJk:e1;tedlJ£ %' f «»1 y;» itt. Adatok a végbélhabarcz (polypus intestini recti) felismeré­séhez és gyógykezeléséhez gyermekeknél. Bókai János rk. tanár és gyermekkórházi igazgató főorvostól. A végbélből eredő vérzések gyermekeknél nem tartoz­nak a ritka tünetek közé, de származásuk felismerése sok tekintetben némi nehézséggel jár, főleg, ha a kórállapot meghatározása alapjául csak az anyák vagy ápolónőktől nyert hiányos leírásokat és a tökéletlen kórelőzményi adato­kat vehetjük. A szülők a vérzés eredete felől rendesen már kész fogalommal jönnek az orvoshoz, kit ily módon nem ritkán tévútra is vezetni képesek, ha az a gyermekek végbél bántalmai felől nincs kellően tájékozva. Ily vérzések legtöbb esetben vérhasnak, sokszor végbélelőesésnek, sőt néha arany­eres vérzéseknek is tartatnak, de nem volt még alkalmam oly esetet észlelni és gyógykezelni, melyben a baj a kezelő orvos által is végbélhabarcznak tartatott és meghatározta­tok volna. Ezen körülmény szolgáltat alkalmat, hogy ta­pasztalataimat ezen tárgyról e sorokban közöljem. A végbélhabarczot 1856 óta a gyermekkórházban 13, míg magángyakorlatomban 4 esetben észleltem ; ezen idő előtt nem volt alkalmam, sem segédorvosi hivataloskodásom ide­jében S­c­h­ö­p­f-M­erei Jr. igazgatása alatt, sem önálló kór­házi működésem első éveiben, ezen kórállapotot észlelhetni. A 17 eset közül volt 11 fiú és 6 leány, korra nézve 5 gyer­mek a 2-dik és 3-dik év közt álló­t, 8 a 3-dik és 7-dik közt és 4 a 7-dik és 14-dik év közt. Ezen 17 gyermeknél a végbélhabarcz majd kisebb, majd nagyobb, puhább vagy tömöttebb összeállású dagot képezett, mely egyes esetekben lágy eperhez vagy málnához, másokban sötétvörös szederhez, egyben pedig nagy fekete cseresnyéhez hasonlított. A dag, mely székürülés alkalmával a végbélnyílásba tolult, színére nézve is különböző volt, mert felületét majd szennyes-vörösnek, majd barnás-vörös­nek, majd ismét vöröses-feketének találtam. Összeállása a kisebb alakúaknál puha, felülete szétmálló, a nagyobbaknál tömött, s az általam hat éves fiúcskánál észlelt cseresnye­­nagyságú és feketés színű habarcz hús összetartásé volt. Idomát többnyire tojásdadnak, néhányszor gömbölydednek találtam. Ezen habarózok felülete rendesen véres nyakkal volt bevonva, vagy pedig, ha a végbél­nyílásba előtolultak, itt vérző felszínt mutattak; tapintatra nem voltak fájdal­masak, csak akkor, ha a végbélnyílásból erőszakosan kijebb rongáltattak; a betegek fájdalmakról panaszkodtak és nyug­talankodtak. A végbélhabarezok a végbél falazatával kocsány által állanak összefüggésben, mely különböző hosszúságú és vas­tagságú ; régibb habarezok rendesen vékonyabb és hosszabb kocsánynyal bírnak, ellenkezőleg az újabbaknál a kocsányt vastagabbnak és rövidebbnek találjuk. Szövetére nézve a kocsány nem egyéb mint a bélrakhártya folytatása, mely a habarcz kü­lboritékát is képezi; az ebben elágazó véredények által történik tulajdonképen a habarcz táplálása; néha ezen edények erősebben kifejlődvek és alkalmat szolgáltatnak na­gyobb és gyakoribb vérzésekre, főleg erőművi behatások következtében, milyenek a székürülések. A végbélhabarczok bonczivizsgálata Billroth szerint kocsonyaszerű vizenyős kötszövetbe, ritkábban a húsdagszö­­vet más valami alakjába beágyazott mirigy képletet mutat; szerinte ezen habarezok előrevonszolt és újon képzett fakhár­­tyamirigyekből állanak, melyeknek zárt végei alkalmilag nyáktömlőkké tágulnak ki, miért is ezen nyákhabarezok ál­tala a tiszta mirigydagokhoz számíttatnak. P. M. Gr­u­e­r­­s­a­n­t szerint a végbélhabarezok átmetszetei edénydús szö­vetet és túltengett nyáktü­szők képét mutatják. A néha igen dús edényzetet Kramert és Schuh is említik, kik a ha­barezok fejlődésére nézve szintén ugyanazon nézetet osztják. A kértünetek, melyek a végbélhabarctok jelenléte által előidéztetnek, következők : a székürülések sokszor rendet­lenek, dugulások hasmenéssel váltakoznak, a székelési ösz­tön gyakran eredménytelen erőltetéssel párosul, vagy pedig bekövetkezik véres nyák kiürülése, máskor megint idomított tömöttebb bélsár üríthetik ki, mely véres nyakkal bevont; né­ha ezen bélsárrögök hosszbarázdát is mutatnak, jeléül, hogy a habarcz, székelés alkalmával, a végbél alsó részletében idegen test gyanánt a bélsárrögben lenyomatot képezett. A vérzés jelentkezhetik a székelés előtt, vagy alatt, legtöbb­­nyire azonban az ürülés bevégzése után, s ha ilyenkor a gyermek végbél nyílása azonnal megtekintetik, ebben a 31

Next