Orvosi Hetilap, 1868. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)

1868-08-02 / 31. szám

— |_____I — t — 537 — 538 A baj kiújulását, melyet mások említenek, eddig nem tapasztaltam. A habarcz ollóval való lemetszését sokan gyakorolják, de részemről ezen eljárást kevésbé ajánlom, mivel a vasta­gabb kocsányból mégis kellemetlen vérzések jelentkezhetné­nek, melyek csillapítása több fáradságba és időbe kerül­hetne Ha a végbélhabarcz a szándékolt lekötés előtt vissza­csúszott, akkor annak előrehúzása ujjunkkal, vagy csipesz­szel vagy fogóval ritkán sikerül, s ilyenkor inkább tanács­lom más alkalmas időpont bevárását, mintsem hogy a nyug­talan gyermeket rendesen hasztalan és hosszas kísérleteknek kitegyük. *) Balassa tanár sebészi korodájának betegforgalma 1867/s téli félévben. Közli Verebélyi László tr. egy. tanársegéd. U­j­d­o­n képlete 1c. (Vége.) Carcinosis universalis, mely idült hashártya, heveny lebenyk és tüdő-és mellhártyalábtünetei közt folyt le. Közleni akarom ez esetet különös bonczlelete miatt, mert szép tanúságul szolgál, miszerint a rák, különösen a kocsonyás rák, mint más fertőző kórfolyam, pyaemia, tuberculosis miliaris, egy kútforrásból kiindulva, rohamosan tovább terjedhet, a láb tünetei közt s egy új adatot szolgál a sok közt, hogy nyílt rák is lehet j­elen, anélkül, hogy az életben ennek legcsekélyebb tünete is el­árulná jelenlétét. B. M. 29 éves szolgáló 5 gyermek anyja, ki 10 éves korában himlőben szenvedett és ezenkívül mindig jó egészségnek örvendett. 1867 január 8-kán egy héttel előre ment szülés után egész altest­ben elterjedő fájdalmak által lepetett meg, melyek főkép a bal lágyéktájon öszpontosultak, ugyanekkor a has ter­méje is kezdett nagyobbodni. Kórházi kezelés után fájdalmai csökkentek az alhas­­ban, a jelentkező fehér folyás pedig megszűnt. September hóban a fájdalmak újra jelentkeztek, úgy hogy nov. 7. hosszasabb kínlódás miatt a kórodára folyamodott. Jelen állapot. A beteg altestének térfogata­­ annyira megnagyobbodott, egyenletesen domború, alakját helyzet­változásnál sem veszti el, tapintásra feszes, érmé­­szes összeállásra mutat,kontatási hang dobos, kivéve a bal lágyékon, hol két tenyérnyi területben tompa. Azonban a has feszültsége, valamint a falak nagyobb nyomásnal­ érzékenysége a tompa han­got adó alap határait nem engedi ujjal kipuhatolni. Hüvelyen át vizsgálva, a medenczét egy daggal kitöltve éreztük, a végbélen át pedig a méhnyak kissé ter­mésebbnek volt kitapintható. A beteg középtermetű, rosszul táplált elerőtlenedett. Étvágya gyönge, szé­kelés renyhe, érverés 182, hőfok 392. Minthogy a beteg hosszabb útról jött, zsongitó étrend és ke­zelés jön igénybe véve, székelés előmozdíttatott. November 12-kén a betegnél a lázas mozgalmak megszűn­tek, étvágya javult, ereje szaporodott, azonban hasának puffadtsága nem engedett, ép úgy annak érzékenysége sem, miért is azon gyanú támadt, miszerint idült lefolyású hashártyaláb van a petefészek­­daggal összekötve. Nov. 18-kan állítólag a hasra alkalmazott hűvös megmele­gedő borogatásokra a beteg köhögni kezdett. A tüdőkben érdes volt a légzés. Hőmérsék 39,2 C°, érvelés 128. A jobb alszár kissé dagadt, közepén mintegy tenyérnyi vöröses folt jelentkezett fájdal­makkal együtt, ide hűvös borogatások rendeltettek. Nov. 20-kan a lapusztájon a kontatási hang tompult, lég­zés itt határozatlan, különben érdes, sőt itt-ott fütyhang is hall­ható. Belsőleg belladonna és chinin. Nov. 26-kán. A köhögés kissé engedett, azonban a mellkas­ban szúró fájdalmak jelentkeztek, melyek a légzést nehezítik. Étvágy csökkent, hőmérsék 38—39,4 C° közt, érvelése 112—146 közt ingadozott ezentúl. A köpetben egy pár vércsík jelentkezett. Dec. 1-jén. A betegnek eddig tűrhető állapota fájdalmas le­­hangoltság által váltatott föl, étvágytalanság, tökéletes erőkimerü­lés az úgyis gyenge egyén életét már igen kérdésessé tették. A köhögés ritka, de hosszabb ideig tartó fájdalmas. A mellkas hátsó felületén a tompa hang nagyobb ter­méjű lett, légzés ugyanehelyt nem volt hallható. Gyönge bőrizgatók alkalmaztattak. Dec. 5-kén reggel meghalt. Bonczlelet. A hörgben nagy hólyagcsás, vastag, sárgás nyák ; mindkét mellürben összesen körülbelül 2 font tiszta sa­vó, melyben kevés apró szürkés, rostonyás czafat úszkál; a tüdők részben szalagosan odanőve, részben vörhenyes-szürkés szakadé­­kony érdes lerakodmány által a mellkashoz tapadtak, részben szabadok, akkorák mint közép kilégzéskor, felületük hol kevésbé, hol többé egyenetlen és szaporán elszórt, kendermag-, lencsenagy­­ságú kissé kiemelkedő fehéres foltokat mutat. A tüdő általában egyenetlen, tömött, szivacsos, erősebb nyomáskor különösen hátul, alul tömött, lószőrpárna-tapintatú, vöröses-barnás, középvértar­­talmú s mérsékelt mennyiségű habzó savóval beszűrődöttnek talál­tatott. A tüdőben számos, hol gyérebben, hol sűrűbben elszórt köles-, egész borsónagyságú törékeny, máj , sőt agyvelő-összeállású, fehéres színű, légtelen csomók, melyek metszlapjáról tejfölszerű folyadék vonható le; ezek között a tüdőállomány kisebb-nagyobb kiterjedésben szinte májtörékeny, légtelen, vérszegény, vízben alá­merülő, szemcsés, metszlapjáról sűrűded, fehéres-szürkés folyadék vonható le. A csomók az így megváltozott tüdőrészletbe éles határ nélkül mennek át, s ki nem vájhatók. A nagyobb cso­­mócskák közepe helyenkint tejfölszerű anyag által képeztetik, mi­által egész borsónagyságú üresek származnak. A szívben egy okony tiszta savó, a szív valamivel szélesebb, savós burka általában elhomályosodott, különösen a jobb szív felü­letén mogyorónagyságú, átlátszatlan, fehéres foltokat képez. Űrei­ben, különösen jobb oldalt sok kocsonyás rostonya, kevés véralva­­dék. A hasürben körülbelül 6 font sárga tiszta savó, melyben ke­vés kocsonyás rostonyaczafatok úszkálnak. A hashártya megvasta­godott, átlátszatlan, számtalan laposdad mákszem­, lencsenagy­ságú, hol különálló, hol összefolyó, keményded, ki nem sajtolható, fehéres szemcséket mutat, melyek a hashártya zsigeri lemezén, különösen a beleken, feketésen márványzottak vagy sötét palaszür­kék és sokhelyt közepükön köldökszerűen bemélyedést mutatnak ; a szemcsék környékében számos helyen gyengébb rózsaszínű recté­­zetes belöveltség mutatkozik; a nagy cseplet megrövidült és P/a" széles, %—1" vastag, rendetlenül, harántul elfutó, egye­netlen dudorzatos, keményded tapintatú daganatot képez, mely a gyomrot a haránt rémesével és a fodorral összeforrasztja. Dudorai általában fehér színűek, bemélyedései palaszürkék, petyegetettek vagy többé-kevésbé pirosan belöveltek.­­ A máj mellső felületé­nek felső része kérgesen megvastagodott, a kemény tapintatú re­­­keszhez oda forrt; az odaforrási helyen a rekesz izomzata elkér­­gesedett, fehéresen csíkolt s benne számos köles­, borsónyi ellent­­álló csomók találtatnak, melyek fehéresek, ezeknek metszlapjáról tejszerü folyadék vonható le A kis cseplesz megrövidült, 1 ujjnyira megvastagodott s később fehéres-szürkés tömeggé változott át, mely a gyomrot a májhoz rögzíti, benne szintén több fehéres, ki nem vájható szemcse található. A máj valamivel nagyobb, la­zább, kívül-belül halványabb; falazata reczézetet mutat, vérsze­gény, a máj haránt árkában futó edények kérges, fehéres, szemcsés szövet által vannak körülvéve, mely szövet verőezér ágaival együtt a máj állományába terjedvén, a májkapu közötti gyermek­fej nagyságú részletben a metszlapon borsó, diónyi, fehéres, kérges 31* *) Mialatt a czikk sajtó alatt volt, 7 éves leánykánál a 18-ik eset for­dult elő, ki általam az első látogatás alkalmával műtétezett. A kiirtott ha­barcz málnanagyságú és idomú volt; vérzések a leánykánál 2 hónap óta észleltettek, végbélelőesés ellen orvosoltatott, s azon idő alatt majd székszo­rulás majd hasmenés volt jelen. A növedék górcső alatt Balogh K. t­r. által megvizsgáltatván, az túlképződött nyákmirigyekből állónak bizonyult, melyek kötszövetbe voltak ágyalva, ebben pedig véredények bőven foglaltattak. A növedéket borító nyákhártya kötszöveti rétege megvékonyodott, míg a hám tetemesen meg­vastagodott, a sejtek jelentékeny túlképződése folytán.

Next