Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)
1868-11-01 / 44. szám
Pest, 1868. November 1. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkerztőségnél, újtér 10. sz., és Kilián György künyvkereskedéseleo váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbimrlat közlönye. T'iXOIl l^›‘t t«‘«l i 4"mf «»I mm Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom. Faludi Géza tr. A garatmögötti tályogokról. — Verebélyi László tr. Balassa tanár sebészi korodájának betegforgalma 1863- nyári félévben. — Könyvismertetés. Rapport sur les progrés de la médecine en France par MM. Béclard et Axenfeld, 1868 — Lapszemle. Kísérleti tanulmányok az égetésekről. — Ujjpercz odanövése, mely az ujjtól háromnegyed óráig le volt válva. — A sarokcsont eltéréséről izomösszehuzódás folytán. — Fehérnyehugyozás, mint a légenysavas ezüst hatásának következménye. — Apróbb szemelvények. Tárcz n. Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. VIII. (Folytatás). — Clot bey. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“5-dik száma. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 W., midiken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. A garatmögötti tályogokról. Faludi Gríza tr-tól Pesten. A szerző gyermekgyógyintézetéből. A garat mögötti tályogoknak felosztása önszenviekre és másodlagosakra helyes és czélszerű. Az előbbiekhez lehet sorolni azokat, melyek a garat, vagy az ezt körülvevő sejtszövet lobjából erednek, s főleg csecsemőknél fordulnak elő; sokszor a fogzással látszanak némi viszonyban állani, mennyiben ilyenkor a többnyire jelenlevő szájlob a nyirkedények segélyével a garat mögött fekvő sejtszövet lobos duzzadását, sőt elgenyedését is létrehozhatja, máskor pedig hűvös, szeles időjárás alatt szoktak fellépni, s ezért, mint felnőtteknél, a toroklobok is többnyire őszi vagy tavaszi időben s pedig sűrűbben egymásután észleltetnek. A másodlagos tályogok ellenben vagy valamely nyakcsigolya szuvasodása következtében jönnek létre, vagy olyanok, melyek lobos nyakmirigyek elgenyedése folytán, úgyszinte vérfertőző bajok, vörheny, hagymáz után támadnak. Noha az elsőleges önszenvi garat mögötti tályogok kivált csecsemőknél gyakoriabbak a nyakmirigyek elgenyedése mellett másodlagosan számlázottaknál, mégis saját tapasztalásom következtében nem oszthatom a gyama nézetét, hogy az utóbbiak oly fölötte ritkák volnának. Állításom bebizonyítására általam észlelt egy-két ilyféle esetet alább röviden le fogok írni. Nincs szándékom a már kifejlődött garat mögötti tályog tüneteinek bővebb leírásával foglalkozni, ezek úgyis elegendően ismertek, s más bajjal alig cserélhetők fel; nehezebb azonban a bajt kezdetben felismeri, mindazonáltal a pontos vizsgálat ez esetben is legtöbbnyire a kívánt eredményhez fog vezetni. 1867. évi October 13-kán F. Jetti 5 hónapos csecsemőt anyja azon panaszszal hozta hozzám, hogy néhány nap óta nyugtalan, lázas, ritkábban, de elég jól szopik. A lélegzés kissé nehezebben történt, az orr lakhártyája mérsékelt mennyiségben híg nyákot választ el, a sírás sajátságos orrhangú volt, a gyermek különben nem köhögött, s a tüdőkben rendellenes tünetek nem voltak felismerhetők. A hévmérő a végbélben 30,2° C-t mutatott. Feltűnt, hogy a gyermek fejét legtöbbnyire kissé jobb felé hajtva tartja, mi a nyak megvizsgálására utalt, de a gerinczoszlopon és a nyakcsigolyákon, úgy a a nyakizmokon semmi rendellenességre se akadtam, a fej mozgatása is minden oldal felé szabadon történt, csak a jobb állkapocs szeglete tája látszott duzzadtabbnak lenni a baloldalinál, noha daganatot kipuhatolni ott nem lehetett. E táj nyomásra nem volt érzékeny. A szájür megvizsgálásakor feltűnt, hogy a szájüregben nyálka a rendesnél nagyobb mennyiségben van összegyűlve, a nyelv kis mértékben mintegy elő van tolva, s hegye kissé föl- és hátrafelé irányozva; erre nyelvlapocz segélyével, a garat hátsó falának megtekintése végett, a nyelvet lenyomni akartam, de míg az utóbbi alig, az előbbi épen nem sikerült, a garatot meg nem tekinthettem. Ujjali vizsgálat által szinte nem találtam semmi rendellenest a garatban. Intézetemben a rendes rendelési óra alatt a kisded megvizsgálásakor éppen jelen volt két ügytárs előtt a fentebb elősorolt tünetekből határozottan azon kórismét állítottam fel, hogy jelen esetben a garat sejtszövetének lábjával, nevezetesen kezdődő garat mögötti tályoggal van dolgunk, s állításom támogatására és bebizonyítására következőket hoztam fel : Kis betegünk erős lázban fekszik, a bőrok 39,2° C-t mutat, orrhurut van ugyan jelen, de nem tapasztalunk köhögést, s a tüdőkben a legszorgosb vizsgálat mellett sem lehet kóros elváltozást felfedezni, a lélegzés pedig eléggé nehezített. Tüdő vagy mellhártyalábot ezek szerint nem lehet feltételeznünk, a hőfok tetemes növekedését azonban egyedül annak tulajdonítani, hogy orrhurut van jelen, nem birt nagy valószínűséggel. Vannak azonban tünetek, melyek a garatik bántalmazottságára mutatnak; ily tünetek a nyálkának tetemes meggyülemlése a szájüregben; a nyelvnek némi előtolatása, hegyének fel- és hátrafelé irányzott állása, a nyelv lenyomásánál való akadály, továbbá azon akadály, melyet a garat megtekintésére czélzó kísérletnél tapasztalunk, a sírás és mélyebb belégzés közben hallható sajátságos „orron általi“ hang. Mindezek pedig elegendők arra, hogy a szájürben, kivált a garatürben keressük a bajt. — Ki sok gyermeket vizsgált, ki a torok megtekintését náluk soha el nem hanyagolja, s e műtevésben csak némi jártasságot szerzett magának, nagyon jól fogja tudni, minő künnyűség.