Orvosi Hetilap, 1869. február (13. évfolyam, 6-9. szám)

1869-02-07 / 6. szám

Tartalom. N­á­g­e­l E. t­r. Gyakorlati jegyzetek a hangyanyhalyag általi bódításról és az ezzel egybekötött veszély kikerüléséről. II. — T­o­r­d­a­y Ferencz. A póttápszerekről gyermekeknél. (Vége). — Könyvismertetés. Medicinische Klinik des Hotel-Dieu in Paris von A. Trousseau. — Lapszemle. Az izomlökésjelző (Myographion), s ennek haszna a beteg emberek kezelésekor. — Az­ alsó végtag elefántdagja a külső csipőüzér lekötése által kezelve. Tárc­z­a. A budapesti kir. orvosegylet január 30-kán tartott szakülése. — Főorvosi jelentés a pesti szegény-gyermekkórház 1888-diki működéséről. — Vegyesek. Pest, 1869. Február 7. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórtovárlat közlönye. ^iKen.liLaifm»cl.il£ évíol^aiti. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Elesze­ési 34 . helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. 50 kr., tidekin egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőséinél, Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedés Steo­vaczi utcza arasche-féle házban. Gyakorlati jegyzetek a hangyanyhalvag általi bódításról és az ezzel egybekötött veszély kikerüléséről. Nágel Emil ny. r. tanártól. II. Uj szerkezetű lehelő készülék a hangyanyhalvag leszívására. Az illékony hódító szerek közt, melyek általános érzés­­telenség előidézése czéljából használtatnak, a hangyanyhal­­yag mindeddig első­sorban áll; de a­milyen kedves és kényel­mes ezen szer, úgy a beteg, mint az orvosra nézve, szintoly veszélyes, mennyiben eddig se azon legkisebb adagot nem sikerült meghatározni , melyet gyenge szerkezetű , vagy idegzetű egyének megbizni képesek, se pedig azon számtalan a szerve­zet, kór, hajlam, vagy a külső körülmények által netalán parancsolt óvatossági rendszabályok és ellenjavalatok szaba­tosan még nincsenek, de nem is lehetnek körvonalazva; mi­után végre az eddigi kezelési módszernél az adag nemcsak­­hogy a véletlenre van bízva, nem tudhatván, hogy hangy­­anyhalyagozás közben a felette illékony anyagból mennyi repülhet a légbe, hanem egyátalában minden ellenőrzés hiány­zik, s így az orvos sohasem képes valakit előre biztosítani a kísérlet veszélytelensége felől, s nem csoda, hogy a franczia orvosi akadémia által kinevezett vizsgáló bizottság, melynek élén Petreguin állott, a hangyanyhalyagot határozottan kár­hoztatta, míg a boregénynek az elsőséget odaítélte, annak daczára, hogy boregény által történt, ámbár nem épen rög­töni halálesetek és nagy műtétetek utáni rossz kimenetelekre nézve elegendő bizonyító érvekkel bíró adatok birtokában va­gyunk. A hangyanyhalyag kellemes és kényelmes alkalmazha­­tásánál fogva valóban a sirénekhez hasonlít, kik a hozzájuk közelítő lényeket édes dalokkal örök nyugalomba ringatták. Azonban nemcsak a már százakra ment halálos esetek fenyegetik ezen jeles szer méltó hírét, hanem azon rémületes s olykor kétségbeejtő helyzet is, melybe az orvos és környe­zete döntetik, mikor a tetszhalott beteg föléledése kétség alatt, s az élesztő szerek és modorok sikere a bizonytalan szeren­csétől feltételezve van, s a lelkiismeretes orvos önmagával tusakodik, váljon elég óvatos volt-e ezen hatalmas szer vá­lasztásakor, s váljon nem lett vo­lna-e okosabb inkább a bete­get fájdalomnak, mintsem önmagát furdaló szemrehányások­nak kitenni. Ezen tetszhalott állapot az orvosi gyakorlatban koránt­sem ritkaság. Nussbaum, Münchenben a sebészet tanára, ki felette óvatos és lelkiismeretes orvosnak van elismerve, a­ Pitha és Billroth által szerkesztett sebészeti műben azt mondja, hogy 15 hangyanyhalyagozási eset közt legalább egyszer kelle nagyobb mértékben tetszhalott­ tüneményekkel küzdenie, s magamnak is elégszer volt részem benne, s ügy­feleim közül szinte bizonyára elegen voltak hasonló jelenetek tanúi, vagy tán elmondatják, quorum ii egu pars magna fui. Már régóta törekednek azon, hogy almagyányhalyago­­zásnak tudományos elvekre fektetett szabatos módját találják fel, miután a szokott empiri­us eljárás hiányai mindenkor és mindenhol éreztetnek. Emlékezhetnek­­. ügyfeleim azon ké­szülékekre, melyek üvegharang és csőből állottak, melyen át a hangyányhalyagos szivacsból elszálló gőz beszívatott. Ezek­nél a gőz töménysége folyton csökkent, továbbá az arány a gőz és a tiszta jég közt nem lehetett folytonosan ugyanaz, s nem volt módosítható, a levegő pedig, melyet a beteg szívott, gyakran a környezet által fertőzve, vagy legalább igen meleg és nem­ frissitő volt. Ezen készülékek a tetszhalott­ és valódi haláleseteket nem ritkították s abba lőnek hagyva. Pu­ha ta­nár Bécsben, ki különben hasonlag empirice jár el, s az Es­­march-féle, szövetből készült csészét a beteg orra elé alkal­mazva, csepegtető üvegből gondolomra ereszt hangyanyhalya­got reá, mintha bizony azáltal sokkal többet tudnánk, ha időszakonként csepp számra töltögetjük, midőn annyi zavaró tényező jön közbe , Pitha tanár minap azt kö­zölte velem, miszerint Snow Jr. Londonban még 1852-ben készüléket talált volna fel, melyben a hangyanyhalyag aránya a léghez állandóan úgy viszonylik mint 4 , 96, s hogy ezen arány mindenkor ártalmatlan, holott a 0% százalékos vegyü­­letnél már kereskedni nem lehet. Én ezen készüléknek leg­alább rajzát szerettem volna birtokomba keríteni, s megbíz­ható párisi műszerészhez, nemkülönben Londonban is intéz­tem levelet, azonkívül pedig Leonir bécsi természettani és vegyészi műszerárust szinte megkértem, de eddig még nem sikerült annak szerkezetéről fogalmat szereznem, annyi bizok 6

Next