Orvosi Hetilap, 1869. február (13. évfolyam, 6-9. szám)

1869-02-07 / 6. szám

83 84 nyps, hogy sem ez, sem más készülék eddigele sehol sincs használatban, s hogy a sebészek azon része, mely a hangy­­anyhalvaggal egyátalában nem szakított, csak az empiricus módot követi, különben a veszély a hangyanyhalvag gőz tö­mörségétől se kizárólag, se lényegesen nem függhet, mivel egyébként ezen szer, midőn szivacs vagy kendőből szívatik fel, kivált gyermekeknél, számtalanszor fejtette volna ki öl­döklő hatását, holott épen gyermekeknél a közönséges kendő­­veli altatás ártalmatlannak mutatkozott. Hangyányhalvag általi halál pedig épen a gyermekkorban ritkább mint felnőt­teknél. Némelyek azon véleményben vannak, hogy óvatossággal a veszélyt ki lehet kerülni; hogy nem szükséges teljes érzés­­telenséget előidézni, nem kell a hangyanyhalyagozást ügyet­len vagy pedig gyakorlatlan segédre bízni; ezen ellenvetések azonban, melyekkel bármi készülék fölöslegességét vélik bizo­nyítani, nem állanak, miután Schuh, Dumreicher, Billroth stb. kezei közt különben egészséges egyének egészen várat­lanul meghaltak, s számos esetekben az áldozat alig néhány szém­ért fogyasztott el, s a műtéthez még hozzá sem kezdtek. Pitha tanár saját egészséges nejét, alig hogy ez a beszí­­vást megkezdette, kénytelen volt rögtön tetszholt állapotban a szobából a szabadba kihurczoltatni, mint ezt nekem ő maga elbeszélte, s csak későre tudta őt életre visszahozni. Pitha szerencsének tartja, hogy kór ódáján hangyanyhalyag által halálozás nem történt, de maga mondja, hogy mindennap ki van ezen véletlen szerencsétlenségnek téve. T. ügyfeleim! Hiú törekvésnek tartanám én is egy oly készülék előállításán dolgozni, mely a természettani és élet­tani műhelyekben kívánt mennyiségtani szabatossággal jel­zené a testbe jutott hangyanyhalyag töménységét, nagyon is bonyolódott az élő szervezet működési játéka, hogysem ezen czél felé helyes siker reményével evezhetnénk. Azonban nem felesleges dolog tudni, hogy bódítás közben mennyi fogyott el a belehelt szeszből, s körülbelül mily arányban történik a beszívás, de a mostani valóban kezdetleges alkalmazási mód­szer mellett a bódító szer belehelését merőben a véletlenre hagyjuk, s a kiszámításnak tért nem engedve, az idosyncrasia elméletének vakon hódolunk. A mai nap el van ismerve, hogy a légvételek rendelle­nessége az első és leglényegesebb tünemény, mely a veszély közeledését jelenti. Sokkal csekélyebb az érlékesek jóslati ér­téke, mennyiben ezek még a halálon túl is érezhetők lehetnek, s kimaradásuk a légzés felakadása által mindannyiszor meg­­előztetik. A légzési képesség mérlegezésére azonban érzékeink nem elég élesek. A nehéz, szabálytalan, felületes légvétel és lég­zéshiány közt oly fokozatos átmenetet létezik, mely végtére figyelmünket a döntő perc­ben kikerülheti. A bolygideg műkö­dése egyszer még előtűnhet, de utoljára, midőn a mellkas tágulata, az orrszárnyak és a gégeporczok mozgása igen ké­tes, s átalában véve úgy az arczon, mint mellkason a levegő beáramlására mutató tünetek igen csalékonyak és leplezettek, melyek a még jelentkező és zörej nélküli légzés történését megítélni csak bajosan engedik. S részint, hogy a belehelést szabályozni lehessen, részint, hogy beszívása alatt a légzési viszonyok ellenőrizhetők legyenek, a következő készüléket állí­tottam egybe. 2200 köbcentiméter térfogatú üvegharang, mely üveg­tányérra légmentesen illik, három nyakkal van ellátva, mely­nek egyikén tiszta levegő juthat annak belsejébe. A lég men­nyisége, illetőleg a légoszlop beáramlása kakas által mérsé­kelhető. A második, középső nyakon 4 milliméternyi tágságú üvegcső ereszkedik az üvegharangon át egy, a tányéron álló edénybe, s az ebe foglalt hangyanyhalyag felszíne alá me­rül, ez utóbbi pedig zsirdék (Glycerin) rétege által a ha­rangban levő jégtől el van zárva. Ezen üvegcső körfogata az előbbenihez úgy aránylik, mint 1:2. A 3-dik nyak a szívó­csővel van egybekötve hajlékony, ruganyos cső által, mely utóbbi oly készülékkel van ellátva, hogy a lég ritkulásakor a hangy­anyhalyag belehelése azonnal megszakad, s így a hangyanyhal­­vaggal állandó arányban telített levegő beáramlását tiszta levegő belehelése válthatja fel. A szívócső szabad végén szo­póka van, mely beleheléskor a levegő bejutását megengedi ugyan, de kilégzés alatt a tüdőből kitakarodó léget a készü­léktől kizárja. Továbbá szabályzóval (Regulator) van egybe­kapcsolva, mely olyan alkotási­, hogy golyó­szelep segítségé­vel a szívási képességhez mérten, majd a hangyanyhalyagos, majd pedig melléknyílásokon át tiszta lég juthat a tüdőkbe, s lankadó légzéskor a hangyanyhalyagos léget teljesen elzárja, mi a buborékolás megszűnte által tüstént jeleztetik. Ezen készüléknek következő előnyei vannak : 1- szer. A beszívandó levegő se a kilégzett szénsavas felmelegített levegővel, se pedig olyannal, mely a körü­lálló személyek által fertőztetett, nem kevertetik: 2- szer. A készülék és a csők átmérői ugyanazok lévén, a lég és hangyányhalyag közti arány az üvegharangban az egész művelet alatt nem ingadoz. 3- er. Hatalmunkban áll ezen arányt minden perczben változtatni a szükség és a légzési viszonyokhoz képest. 4- er. Miután a légzés szopókán át történik, mely a fogak közt tartatik, az orrlikak pedig összeszorítvák, a kellemetlen szag, az állkapocsgörcs és a nyelv visszahúzódása ki vannak kerülve, a hangyanyhalyng lenyelése pedig gátolva, minthogy nyitott szájnál a nyelés nagyon nehézzé válik. 5- öt. Az üvegharangba a levegőt akárhonnét, például nyitott ablakon át az utczáról is, be lehet vezetni, mi különö­sen tantermekben tekintetbe veendő. 6- or. Az elfogyasztott mennyiséget az egész művelet alatt és végén tüzetesen tudhatni, s a hangy any hal vágót tartalmazó üvegre metszett méretéről (scala) leolvashatni. 7- er. Egy az üvegharanggal közlekedő feszülésmérőn (Manometer) a be- és kilégzés ingásait lehet észlelni. (Vége következik.) A póttápszerekröl gyermekeknél. *) Torday Ferencz tr. gyakorló gyermekorvostól Pesten, (Vége). A levesek közül az angolok kedvelik a vízlevest (Was­sersuppe), mely nem más, mint kissé megsózott forraltsvíz, melyhez kevés vaj és liszt adatik. Csekély tápértéke miatt legfölebb lázas betegségekben, hol igen megszorított étrend kívántatik, teszi meg a kellő szolgálatot. A t y u k t e j (Hühnermilch), vízben szétvert tojássárga, mindenesetre tápláló, de a mellett hogy drágább, kivált a téli évszakban, a gyermekek csakhamar megúnják, és hosszabb adagolását a gyomor nem tűri. A valódi táplevesek mindannyian állathúsból főzetnek , alkalmasan, vagyis úgy készítve , hogy a húsnak vízben oldható részei, melyek táplálók a levesbe mind át­menjenek. A francziák által nagy előszeretettel felkarolt borjúhús­ *) L. az „OHL.“ 1-5 számát.

Next