Orvosi Hetilap, 1869. április (13. évfolyam, 14-17. szám)

1869-04-04 / 14. szám

ORVOSI HETILAP. »fvm f«»I »'-• ■■■ -Tartalom. J­a­n­n­y Gy. tr. Petepészek-metszések. Végrehajtá Billroth T. t­r. Bécsben. Folyt. — Brand­t4 J­ó­z­s­e­f tr. Kolozsvárott. Két húgy­­rekedési eset; az egyikben a hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. (Vége). — Könyvismertetés. Compendium der speciellen Pathologie u. Therapie unserer Haussäugethiere von L. Gottlieb Kraus. — Lapszemle. A befolyás megítélése, melyet a méhbeli ros­tos növedékek a terhességre és szülésre gyakorolnak. — Apróbb szemelvények. Tárcza. A hadi sebesültek és betegeknek nyújtandó nemzetközi segítség. Beale t­r. leköszönése és a londoni élettani tanszékek. — Vegyesek. — Pályázat. Honi s külföldi gyógyászat és kór­vázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Petefészek-metszések (Ovariotomien.) Végrehajtá Billroth Tivadar tanár Bécsben. Közli Janny Gyula tr. műtőnövendék. Harmadik eset. Petefészektömlőcs (Ovariencystoid) szemölcsös felülettel. Sole hasvíz. Széles és erős odanövések a medenczében. Nyolczszori csapolás. Petefészekmetszés 1868. évi October 11-kén. Gyógyulás. Kórtörténet. F. M. asszony, gácshoni, 39 éves, 21 év óta házas ; tisztulásai 1. évi September végéig időre nézve rendesen, de mennyiségileg gyéren jelentkeztek. 20 év előtt egy fiút szült, s ez idő óta — állítása szerint — nem tudta régi egészségét visza­­nyerni. Midőn 4x/2 év előtt észrevéve, hogy hasa mindinkább nagyob­bodik, különféle hashajtószereket használt, sőt később hasonszen­­vileg is gyógykezelteté magát, de mindezt eredménytelenül, las­­sankint az egész altest egyenletesen ki lett terjesztve, fájdalmai nem voltak ugyan, de a has nagysága által okozott gyötrő légzési nehézségek a csapolást 1866 évi július havában elmulaszthatlanná tevék. Ez alkalommal roppant mennyiségű híg-sárgás folyadék üríttetett ki. 13 hét múlva az előbbi haj ismétlődése miatt másod­szor kellett megcsapolni. Ezután a csapolás 5—12 heti időközök­ben még hatszor ismételtetett, legutóbb 1868 évi júniusban. Csakis az utolsó előtti csapolás után voltak három napig tartó hevesebb hasfájdalmai, melyek azonban hideg borogatások után csakhamar megszűntek. Curiosumként felemlítem, hogy a beteg az utolsó két év alatt a csapolások közti szabad időben igen fordirozott bel­­gyógymódokat használt; így a többi közt 1867 év őszén 30 nap alatt 248 czitromot evett meg s az utolsó csapolás után Morison­­féle lapdúcsokat vett be, s egy nap alatt a bevett legnagyobb szám 70 szemet tett ki, anélkül, hogy a dag jelentékenyen kisebbedett volna. Állapota közvetlen a műtét előtt. A sovány s gyenge külemű beteg alteste roppant mérvben és egyenletesen kiterjedt. A köldök körüli mérték — mint az előbbi esetben — 128 d­m., a kardnyújtványnak a fanporczizülettek­ tá­vola : 55 c­m. A hullámzás mindenütt feltűnően szembeötlő, a a folyadék valószínűleg igen híg. Hanyattfekvésnél a kopogtatási hang mellül a gyomorig tompa; a fekvés változtatásánál balról különbség nélkül mindenütt tompa egész hátfelé, jobbról a máj alatt hátul tompa a hanyattfekvésnél, dobszerű a bal oldalral fekvéskor. A méh majd a szeméremajkakig előesett, különben rendes. A beteg méhtartaszt visel. A hüvelyvizsgálatnál, a mellső hüvelyboltozat­ban semmi rendellenes sem tapintható, ellenben a hátsóban egy keményebb dag ellenállására akadunk, melyet a hasfalon át bal­ról is, habár határozatlanul, érezhetni. A has roppant terjedelme a légzést szerfölött nehezíti, de emésztési és vizelési nehézségeket nem okoz. A hasdagon kívül más szervi bajt nem lehet kimutatni. Az érvelés kicsiny. A kórisme ekként hangzik : részben kemény (test) petefé­­szekdag, sok hasvízzel. Billroth tanár a hasvíz mennyisége felett kétségben volt, s annak meghatározására csapolást kívánt, hogy az által­a vizsgálat megkönyittessék. De a beteg nem akart egy új, a gyökeres műtétet hátráltató csapolásba egyezni, s azért, habár az előbbi esetnél kedvezőtlenebb kilátások között, a petefészek­metsz­é­s­r­e határza el magát 1868 évi october 11-én, szorosan úgy járván el, mint az előbbi esetben. A hasfalon keresztül tett 4"-nyi vágás után a mutatkozó hashártya első pillanatra kétséget hagyott fenn, váljon nem-e egy vékony tömlőfal fekszik előttünk. A kétség eloszlatásául Billroth tanár kis vágást ejtett azon, melyen áz iszonyú mennyiségű savós folyadék ürült ki, melyet Billroth tanár hasvíznek ismert fel. A kifolyás azonban nem akart véget érni. Miután a has nagy fokban összeesett, s a hashártyán tett előbbi kis metszés megnagyobbíttatott, a medencze mélyéből veres czafatos (zottig) dagtömegek tűntek szem elé, úgy hogy most már kétségkívülinek látszik, miszerint a has mellső falához nőtt savós kennekű és belfelületén növedékekkel (Vegetationen) ellátott tömlővel van dolgunk. Midőn azonban most a hasmetszés a vélt tömlőfalon s hashártyán keresztül a bőrmetszésnek megfe­­lelőleg megnagyobbíttatott vala s minden folyadék kiürült, a be­lek szabadon feküdtek szemeink előtt. Most meg volt fejtve a rej­tély. A dag főtömege hasvíz volt, s a czafatos (zottig) növedékek (Vegetationen) egy emberfőnyi petefészekdag felületéről sarjadztak ki. A műtétnek legnehezebb oldala most következett. A dag eg­y erősebb odatapadási hely elválasztása után kézzel jobb felé kiemel­hető volt, a kis medencze baloldalán azonban széles alappal s erő­sen vola odanőve. A bal petefészekből kiindult dag a széles méh­­szalagok közé tolult, s kisebb-nagyobb, részint savós, részint nyár 14

Next