Orvosi Hetilap, 1869. április (13. évfolyam, 14-17. szám)
1869-04-04 / 14. szám
ORVOSI HETILAP. »fvm f«»I »'-• ■■■ -Tartalom. Janny Gy. tr. Petepészek-metszések. Végrehajtá Billroth T. tr. Bécsben. Folyt. — Brandt4 József tr. Kolozsvárott. Két húgyrekedési eset; az egyikben a hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. (Vége). — Könyvismertetés. Compendium der speciellen Pathologie u. Therapie unserer Haussäugethiere von L. Gottlieb Kraus. — Lapszemle. A befolyás megítélése, melyet a méhbeli rostos növedékek a terhességre és szülésre gyakorolnak. — Apróbb szemelvények. Tárcza. A hadi sebesültek és betegeknek nyújtandó nemzetközi segítség. Beale tr. leköszönése és a londoni élettani tanszékek. — Vegyesek. — Pályázat. Honi s külföldi gyógyászat és kórvázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Petefészek-metszések (Ovariotomien.) Végrehajtá Billroth Tivadar tanár Bécsben. Közli Janny Gyula tr. műtőnövendék. Harmadik eset. Petefészektömlőcs (Ovariencystoid) szemölcsös felülettel. Sole hasvíz. Széles és erős odanövések a medenczében. Nyolczszori csapolás. Petefészekmetszés 1868. évi October 11-kén. Gyógyulás. Kórtörténet. F. M. asszony, gácshoni, 39 éves, 21 év óta házas ; tisztulásai 1. évi September végéig időre nézve rendesen, de mennyiségileg gyéren jelentkeztek. 20 év előtt egy fiút szült, s ez idő óta — állítása szerint — nem tudta régi egészségét viszanyerni. Midőn 4x/2 év előtt észrevéve, hogy hasa mindinkább nagyobbodik, különféle hashajtószereket használt, sőt később hasonszenvileg is gyógykezelteté magát, de mindezt eredménytelenül, lassankint az egész altest egyenletesen ki lett terjesztve, fájdalmai nem voltak ugyan, de a has nagysága által okozott gyötrő légzési nehézségek a csapolást 1866 évi július havában elmulaszthatlanná tevék. Ez alkalommal roppant mennyiségű híg-sárgás folyadék üríttetett ki. 13 hét múlva az előbbi haj ismétlődése miatt másodszor kellett megcsapolni. Ezután a csapolás 5—12 heti időközökben még hatszor ismételtetett, legutóbb 1868 évi júniusban. Csakis az utolsó előtti csapolás után voltak három napig tartó hevesebb hasfájdalmai, melyek azonban hideg borogatások után csakhamar megszűntek. Curiosumként felemlítem, hogy a beteg az utolsó két év alatt a csapolások közti szabad időben igen fordirozott belgyógymódokat használt; így a többi közt 1867 év őszén 30 nap alatt 248 czitromot evett meg s az utolsó csapolás után Morisonféle lapdúcsokat vett be, s egy nap alatt a bevett legnagyobb szám 70 szemet tett ki, anélkül, hogy a dag jelentékenyen kisebbedett volna. Állapota közvetlen a műtét előtt. A sovány s gyenge külemű beteg alteste roppant mérvben és egyenletesen kiterjedt. A köldök körüli mérték — mint az előbbi esetben — 128 dm., a kardnyújtványnak a fanporczizülettek távola : 55 cm. A hullámzás mindenütt feltűnően szembeötlő, a a folyadék valószínűleg igen híg. Hanyattfekvésnél a kopogtatási hang mellül a gyomorig tompa; a fekvés változtatásánál balról különbség nélkül mindenütt tompa egész hátfelé, jobbról a máj alatt hátul tompa a hanyattfekvésnél, dobszerű a bal oldalral fekvéskor. A méh majd a szeméremajkakig előesett, különben rendes. A beteg méhtartaszt visel. A hüvelyvizsgálatnál, a mellső hüvelyboltozatban semmi rendellenes sem tapintható, ellenben a hátsóban egy keményebb dag ellenállására akadunk, melyet a hasfalon át balról is, habár határozatlanul, érezhetni. A has roppant terjedelme a légzést szerfölött nehezíti, de emésztési és vizelési nehézségeket nem okoz. A hasdagon kívül más szervi bajt nem lehet kimutatni. Az érvelés kicsiny. A kórisme ekként hangzik : részben kemény (test) petefészekdag, sok hasvízzel. Billroth tanár a hasvíz mennyisége felett kétségben volt, s annak meghatározására csapolást kívánt, hogy az általa vizsgálat megkönyittessék. De a beteg nem akart egy új, a gyökeres műtétet hátráltató csapolásba egyezni, s azért, habár az előbbi esetnél kedvezőtlenebb kilátások között, a petefészekmetszésre határza el magát 1868 évi october 11-én, szorosan úgy járván el, mint az előbbi esetben. A hasfalon keresztül tett 4"-nyi vágás után a mutatkozó hashártya első pillanatra kétséget hagyott fenn, váljon nem-e egy vékony tömlőfal fekszik előttünk. A kétség eloszlatásául Billroth tanár kis vágást ejtett azon, melyen áz iszonyú mennyiségű savós folyadék ürült ki, melyet Billroth tanár hasvíznek ismert fel. A kifolyás azonban nem akart véget érni. Miután a has nagy fokban összeesett, s a hashártyán tett előbbi kis metszés megnagyobbíttatott, a medencze mélyéből veres czafatos (zottig) dagtömegek tűntek szem elé, úgy hogy most már kétségkívülinek látszik, miszerint a has mellső falához nőtt savós kennekű és belfelületén növedékekkel (Vegetationen) ellátott tömlővel van dolgunk. Midőn azonban most a hasmetszés a vélt tömlőfalon s hashártyán keresztül a bőrmetszésnek megfelelőleg megnagyobbíttatott vala s minden folyadék kiürült, a belek szabadon feküdtek szemeink előtt. Most meg volt fejtve a rejtély. A dag főtömege hasvíz volt, s a czafatos (zottig) növedékek (Vegetationen) egy emberfőnyi petefészekdag felületéről sarjadztak ki. A műtétnek legnehezebb oldala most következett. A dag egy erősebb odatapadási hely elválasztása után kézzel jobb felé kiemelhető volt, a kis medencze baloldalán azonban széles alappal s erősen vola odanőve. A bal petefészekből kiindult dag a széles méhszalagok közé tolult, s kisebb-nagyobb, részint savós, részint nyár 14