Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)

1869-05-02 / 18. szám

m­m* ORVOSI HETILAP. — Tartalom. Hermann A. tr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folytatás). — Török J. tr. Gyakorlati jegyzetek néhány nevezetesebb szülészi műtétről. (Vége). — Könyvismertetés. Etude de Physiologie expérimentale. De la conicine, par le dr. Ca­­saubon. — Lapszemle. Heveny barlangos mérgezés, üröm által okozott nehézkor, idült barlangos mérgezés, a szervi bánta­lm­ak tünetei. Apróbb szemelvények. T u r c­z, a. A budapesti kir. orvosegylet 1869 april 24-diki szakülése — Párisi levelek. K o­n r­á­d M. trtól. IV. — Vegyesek. — Pályázat. Megjelelt mindes« vasdtniap. net r rendelhető minden kir. postahivatalnál, a saerkesai£jts*„4. Erzsébet-tér 10. az., és Kilián György könyvkertskerései,«» ráczi oteza Drasche-féle célban. Pest. 1S09. Május 2. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvállat közlönye. rM'' i Ä«- vat ■■ » M- ■■■ é^loly^am . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh KAImAn tanár. SíttflEtteSi­o­r : helyben tuest évre 9 frl., félvéte 4 fr!. 5!» k' ., rui*ken i­géni rvre 10 frl., felevrf 5 frt. A közlemeny­ek e* fizetések bérmemeritmdők. Sirdetesekért Korunkiat 15 uj kr. 4. 5 *) Egy 21 éves szakácsné négy évvel ez­előtt bőrvizenyő­­ben és két év előtt ezútos lázban, mely hat hónapig tartott, szen­vedett. Rövid idő múlva a Leicester-féle kórházban a bőr el­színtelenedése miatt, mely jelenlevő fájdalmak folytán mellékvese­­bántalomból keletkezőnek nyilváníttatott, lön kezelve. Azóta egész­ségét tökéletesen soha vissza nem nyerte. Két év óta vérköpéssel váltakozó makacs köhögéstől kinoztatik. Körülbelül három héttel felvétetele előtt a bőr elszíntelenedése fokozódott, s midőn 1857. május 19-én a kórházba jött, testének egész hőre annyira jelenté­keny bronzszínt mutatott, hogy mu­latszerű külemmel bírt. A test­e homályos színe legerősebben volt kifejlődve a has, hónal­jak, ágyékokon, csípőkön, a czombok felső és belső részletein, mind­két csecs, a bimbótól meglehetős távolságban, világosabbnak je­lentkezett mint a szomszéd részek bőre, ezenkívül számos szét­szórtan álló világos folt a mellkas és tarkó táján A körmök kifelé fek­vő részei barnás színűek. Lehámlásnak semmi nyoma. Tüdővésznek megfelelő tünetek, fájdalmak a felhas táján és olykor hányás mu­tatkoznak. Május elejétől fogva gyakran visszatérő borzongások gyötrik a beteget. Lépdag ki nem kopogtatható. A halvány színű vizelet, mely hámsejtek és nyáktestecsekből álló üledéket képez és 1,008 számú fajsúlyt mutat, különben nem tér el a rendestől. A baloldali csipő táján állandó fájdalom, mely néha a csecs felé szokott kisugárzani. Júliusban gyakori hasmenések, hangtalanság, ismétlődő borzong­ok, későbben orrvérzések és mindinkább fokozódó gyengeség szegődtek hozzá. Augustus 8-án a beteg meg­­halálozott. Ronczlelet: A tüdőkben számos kölesnagyságú gümő. A belekben gümős fekélyedések, fodormírigyek beszüremkedvek. A bal vese huszonnégy obonnyi nehéz, 7 hüvelyk hosszú és 4 l12 széles, a szomszéd részekhez erősen odanőve. Húgyvezetéke ke­mény falzatú, kis ujjnyira kitágult, savós, túrószerű morzsákkal kevert, big folyadékkal telt. E vese metszlapján terjedelmes, magára a kéregre is elterjedő gümős fekélyedés. A jobb vesében hasonló Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. Hermann Adolf Jr. kórházi főorvostól, Pesten. (Folytatás.) minőségű diónyi gumó. A mellékvesék egészen épek, a többi szer­vekben semmi rendellenes. Mindenek előtt szabadjon ez esetben a bronzszínről szólani. Malatszerű külemet láttatott ugyan a beteg, de egé­szen eltérőleg, mint ezt Addison leírja. Szóbanforgó eset­ben a legnagyobb színváltozást mutató borhelyek ki vannak emelve, de közöttük az arcz és a bonettani értelemben vett kezek nincsenek érintve. Az angol felfedező értelmében pedig e részeknek kell, hogy legyen legnagyobb elszíntelenesedésük, ha bronzszínről a kérdésben levő felfogás szerint akarunk szólani. A gyengeséget és mindinkább fokozódó erő­ha­nyatlást szerzőnk csak a baj bezártával említi fel, hol pe­dig Addison szerint ezekről a beteg már olyan időszakban panaszkodik, midőn ennek okát az eddig ismert kórfolyama­tok értelmezése szerint meg nem fejthetni. A csípőtájakon állandó fájdalom korántsem felel meg azon körülménynek, melyet Sloane a kórisme megállapítására felhasználhatott volna. A fájdalmak, melyekről az Addison-féle kórban szen­vedő egyének panaszkodni szoktak (de koránt sem mindenkor) a felhas tájára szorítkoznak, a mellékvesék a hasár hátsó és felső részét foglalván el. Szerzőnk esetében a fájdalom inkább az alhasra terjedt át, hol a kérdésben levő szervek nincsenek elhelyezve. Továbbá beszéli Sloane, hogy betegje gyakran borzongásoktól kínoztatott, ez olyan kórjelenség, mely az Addison-féle bántalmaknál nem igen fordul elő, hanem inkább nagy genygóczokra vezethető vissza. A 21 éves sza­kácsné tüdő­vészben sintődött, de úgy látszik szerzőnk ezt a borzongásokkal összefüggésbe nem hozhatta, noha ebből is könnyen magyarázódtak. A vizelet állítólag semmiféle rend­ellenességet sem mutatott, s így a vesebántalom jelzése, mely nézetem szerint a beteget megölte, azon nehéz fel­adatokhoz tartozott, mellyel a kórismésznek gyakran meg kell küzdenie, anélkül, hogy a baj természetét és helyét kiderítené, az pedig nem jogosít Addison-féle kórisme megállapítására, mely positív módon ki nem tudható, de ki­zárás utján elvégre oda juthatni, hogy a meglevő tünetek, más hajnak meg nem felelvén, a mellékvesék elfajulását, kü­lönösen ennek későbbi korszakában, tisztán jellegzik. Sloane esetében bizonyossággal lehetett volna kihozni, miszerint a mellékvesék feltűnő eltérést nem fognak mutatni, ha nem is 18 *) Sloane. Bronzing of the skin without disease of the suprarenal capsuks. Med. Times and Gaz. 1857.

Next