Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)
1869-05-02 / 18. szám
mm* ORVOSI HETILAP. — Tartalom. Hermann A. tr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folytatás). — Török J. tr. Gyakorlati jegyzetek néhány nevezetesebb szülészi műtétről. (Vége). — Könyvismertetés. Etude de Physiologie expérimentale. De la conicine, par le dr. Casaubon. — Lapszemle. Heveny barlangos mérgezés, üröm által okozott nehézkor, idült barlangos mérgezés, a szervi bántalmak tünetei. Apróbb szemelvények. T u r cz, a. A budapesti kir. orvosegylet 1869 april 24-diki szakülése — Párisi levelek. K on rád M. trtól. IV. — Vegyesek. — Pályázat. Megjelelt mindes« vasdtniap. net r rendelhető minden kir. postahivatalnál, a saerkesai£jts*„4. Erzsébet-tér 10. az., és Kilián György könyvkertskerései,«» ráczi oteza Drasche-féle célban. Pest. 1S09. Május 2. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvállat közlönye. rM'' i Ä«- vat ■■ » M- ■■■ é^loly^am . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh KAImAn tanár. SíttflEtteSior : helyben tuest évre 9 frl., félvéte 4 fr!. 5!» k' ., rui*ken igéni rvre 10 frl., felevrf 5 frt. A közlemenyek e* fizetések bérmemeritmdők. Sirdetesekért Korunkiat 15 uj kr. 4. 5 *) Egy 21 éves szakácsné négy évvel ezelőtt bőrvizenyőben és két év előtt ezútos lázban, mely hat hónapig tartott, szenvedett. Rövid idő múlva a Leicester-féle kórházban a bőr elszíntelenedése miatt, mely jelenlevő fájdalmak folytán mellékvesebántalomból keletkezőnek nyilváníttatott, lön kezelve. Azóta egészségét tökéletesen soha vissza nem nyerte. Két év óta vérköpéssel váltakozó makacs köhögéstől kinoztatik. Körülbelül három héttel felvétetele előtt a bőr elszíntelenedése fokozódott, s midőn 1857. május 19-én a kórházba jött, testének egész hőre annyira jelentékeny bronzszínt mutatott, hogy mulatszerű külemmel bírt. A teste homályos színe legerősebben volt kifejlődve a has, hónaljak, ágyékokon, csípőkön, a czombok felső és belső részletein, mindkét csecs, a bimbótól meglehetős távolságban, világosabbnak jelentkezett mint a szomszéd részek bőre, ezenkívül számos szétszórtan álló világos folt a mellkas és tarkó táján A körmök kifelé fekvő részei barnás színűek. Lehámlásnak semmi nyoma. Tüdővésznek megfelelő tünetek, fájdalmak a felhas táján és olykor hányás mutatkoznak. Május elejétől fogva gyakran visszatérő borzongások gyötrik a beteget. Lépdag ki nem kopogtatható. A halvány színű vizelet, mely hámsejtek és nyáktestecsekből álló üledéket képez és 1,008 számú fajsúlyt mutat, különben nem tér el a rendestől. A baloldali csipő táján állandó fájdalom, mely néha a csecs felé szokott kisugárzani. Júliusban gyakori hasmenések, hangtalanság, ismétlődő borzongok, későbben orrvérzések és mindinkább fokozódó gyengeség szegődtek hozzá. Augustus 8-án a beteg meghalálozott. Ronczlelet: A tüdőkben számos kölesnagyságú gümő. A belekben gümős fekélyedések, fodormírigyek beszüremkedvek. A bal vese huszonnégy obonnyi nehéz, 7 hüvelyk hosszú és 4 l12 széles, a szomszéd részekhez erősen odanőve. Húgyvezetéke kemény falzatú, kis ujjnyira kitágult, savós, túrószerű morzsákkal kevert, big folyadékkal telt. E vese metszlapján terjedelmes, magára a kéregre is elterjedő gümős fekélyedés. A jobb vesében hasonló Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. Hermann Adolf Jr. kórházi főorvostól, Pesten. (Folytatás.) minőségű diónyi gumó. A mellékvesék egészen épek, a többi szervekben semmi rendellenes. Mindenek előtt szabadjon ez esetben a bronzszínről szólani. Malatszerű külemet láttatott ugyan a beteg, de egészen eltérőleg, mint ezt Addison leírja. Szóbanforgó esetben a legnagyobb színváltozást mutató borhelyek ki vannak emelve, de közöttük az arcz és a bonettani értelemben vett kezek nincsenek érintve. Az angol felfedező értelmében pedig e részeknek kell, hogy legyen legnagyobb elszíntelenesedésük, ha bronzszínről a kérdésben levő felfogás szerint akarunk szólani. A gyengeséget és mindinkább fokozódó erőhanyatlást szerzőnk csak a baj bezártával említi fel, hol pedig Addison szerint ezekről a beteg már olyan időszakban panaszkodik, midőn ennek okát az eddig ismert kórfolyamatok értelmezése szerint meg nem fejthetni. A csípőtájakon állandó fájdalom korántsem felel meg azon körülménynek, melyet Sloane a kórisme megállapítására felhasználhatott volna. A fájdalmak, melyekről az Addison-féle kórban szenvedő egyének panaszkodni szoktak (de koránt sem mindenkor) a felhas tájára szorítkoznak, a mellékvesék a hasár hátsó és felső részét foglalván el. Szerzőnk esetében a fájdalom inkább az alhasra terjedt át, hol a kérdésben levő szervek nincsenek elhelyezve. Továbbá beszéli Sloane, hogy betegje gyakran borzongásoktól kínoztatott, ez olyan kórjelenség, mely az Addison-féle bántalmaknál nem igen fordul elő, hanem inkább nagy genygóczokra vezethető vissza. A 21 éves szakácsné tüdővészben sintődött, de úgy látszik szerzőnk ezt a borzongásokkal összefüggésbe nem hozhatta, noha ebből is könnyen magyarázódtak. A vizelet állítólag semmiféle rendellenességet sem mutatott, s így a vesebántalom jelzése, mely nézetem szerint a beteget megölte, azon nehéz feladatokhoz tartozott, mellyel a kórismésznek gyakran meg kell küzdenie, anélkül, hogy a baj természetét és helyét kiderítené, az pedig nem jogosít Addison-féle kórisme megállapítására, mely positív módon ki nem tudható, de kizárás utján elvégre oda juthatni, hogy a meglevő tünetek, más hajnak meg nem felelvén, a mellékvesék elfajulását, különösen ennek későbbi korszakában, tisztán jellegzik. Sloane esetében bizonyossággal lehetett volna kihozni, miszerint a mellékvesék feltűnő eltérést nem fognak mutatni, ha nem is 18 *) Sloane. Bronzing of the skin without disease of the suprarenal capsuks. Med. Times and Gaz. 1857.