Orvosi Hetilap, 1869. június (13. évfolyam, 23-26. szám)
1869-06-06 / 23. szám
*S«. «UK. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Schwimmer E. tr. A helybeli gyógymód és az átrakodás idült bőrbajoknál. ■— A jobboldali felkarcsont darabos, szövődményes és nyilttörése sat. Lumniczer S. előadása után közli Korda K. tr. — Könyvismertetés. W. Braune, Topographischanatomischer Atlas, nach Durchschnitten an gefromnen Cadavern gezeichnet n. lithographiet von Schmiedel. — Lapszemle. Bélzáródás harminczhárom napon át, bélmetszés, gyógyulás. — Borsókatömlők a tenyéren. — Porlasztóit boregény sérv visszahelyezésénél alkalmazva. — Vesemetszés. Tárcza. Az árnyékszék-rendszerekről, különös tekintettel a pesti viszonyokra. (Folyt.) — Békésmegye orvos-gyógyszerészegyletének részvétirata b. e. Balassa tr. özvegyéhez. — A békésmegyei orvosgyógyszerészegylet közgyűlése. — Vegyesek. — Pályázatok. TTOTÜZT 11 ma "Jetefon • Pest, 1899. " Baross-u. 23-2T 143-600. Junius 6. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvétel frt. 50 kr. ndéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj hr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe a váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kfilmvázlat közlönye. ''M''i A«-i •* «-i «»■ ^ A helybeli gyógymód és az átrakodás idült bőrbajoknál. Dr. Schwimmer Ernő trtól Pesten. „Non ex vulgi opinione, sed ex sano judicio“ (Baco). A tavai lefolyt ülésszak alatt az orvosi egyletben egy előadásban a bőrbajok önállósága és a szervezethez viszonyáról szólottam. (L. Orvosi Hetilap 1868-ki 12. és 13. sz.) Iparkodtam kimutatni, hogy az idült bőrbajok a belszervekkel többnyire nincsenek oly szoros kapcsolatban, mint az némelyek részéről állittatik, s hogy nem kevés kórtani tünemény minket arra utal, miszerint a bőrsejt szintén oly kóros átalakulásnak és épellenes átváltoztatásnak van alávetve, mint minden más testréteg sejtjei. Ezen feltevésből következtettem továbbá, az idült és némely heveny bőrbajok gyógykezelését illetőleg, hogy külszerek használata mellett majd mindig a legjobb sikert érjük el, minthogy azon szerencsés helyzetben vagyunk közvetlenül a betegségek ellen működhetni. Voltak és vannak ezen állításnak különféle ellenei, kik a fő okok egyikéül azt hozták fel, hogy a bőrön előfordult és hosszabb időn át tartott betegség, ha sikeresen és tökéletesen elmulasztatik, a többi egész alkatra nézve káros befolyással leend, és pedig az egyik vagy másik szervre való átrakodása által. Értekezésem tárgyául ezen kérdést tűztem ki, melyet nemcsak elméletileg fejtegetni, hanem tapasztalatomból vett példákkal is támogatni szándékozom. Mielőtt azonban a tárgyat szorosabban nyomoznék, szükséges kideríteni azon viszonyt, melyben a külszerek használata az ép és beteg bőrhöz áll. Az élettan gazdag mindenféle oly kísérletekben, melyek ez irányban azon czélból létettek, hogy felvilágosítást nyújtsanak a bőrnek áthatoltatási képességéről. A kísérletek leginkább fürdők által eszközöltettek és pedig tiszta vízzel és vízben olvasztott anyagokkal. Tudjuk, hogy az utolsó évtizedekig majdnem általában azon vélemény uralkodott, hogy a bőr által a felszívódás igen könnyen történhetik. Már az öreg Halén ezen szavakkal fejezte ki azt: „Sunt, qui in soliis corpus suum aquam attracere indubitanter se percepisse affirmant.“ (De morb. vulg. 17). Későbbi időben azonban ellenkező vélemények is nyilvánultak, s voltak orvosok, kik nemcsak minden felszívódást merőn tagadtak, hanem és ellenkezőleg feltették, hogy a víz, ha fürdő alakjában a bőrre hat, a bőrbeli mirigyekből anyagokat még kiszíni is képes. „Es wird gefragt, ob bei des Bades Gebrauch das Wasser... eben nicht tief eingehe, sondern indem es nun die Drachen, welche sowohl in als unter der Haut enthalten, gleichsam ausmelket, die Gestalt etwas aus dem Leibe herausziehe“ ? (Strauss, Beschreibung des Carls-Bades 1695). Hogy ilyen állítás nem igazolt, arról szükségtelen még vitatkozni is, hacsak a szénsav csekély átmenetelét, mely a fürdőben akadálytalanul történik, vagy a felhám lemezeinek víz általi leválását annak nem tartjuk, de mindamellett a szóban levő kérdés mai napság még nincsen tökéletesen eldöntve, mi abból derül ki, hogy még a legújabb kísérletek is a legkülönbözőbb eredményekre vezettek. Mert, míg egyrészt a vízben felolvasztott iblany vagy más gyógyszer alkatrészei feltaláltattak egyes szervek, mint a nyál és a búgy, váladékaiban (bár csekély mennyiségben), addig másrészt a legkisebb nyoma sem vétetett észre a bőr általi felszívódásnak, főleg ha a kísérletek igen nagy elővigyázattal vitettek végbe. Ha tehát a dolog lényegét, a tudomány mai állása szerint, dióhéjba összefoglaljuk, ki kell emelnünk, bármily eltérők legyenek is a különféle nézetek, hogy a kísérlő orvosok véleménye e következő két pontot illetőleg majdnem megegyezik: t. i. 1) hogy magának a bőrnek felszívó ereje igen csekély; 2) hogy, a kísérletek nyomán feltalált gyógyszerek egyes részei, ha a testbe felvétetnek is, ez csak részint a száj, a húgycső és a hüvely lakhártyái által, részint és pedig nagyobb mértékben a légzés útján történhetik, minthogy egyes anyagok gőz alakjában a tüdő által beszivatnak és így a keringő vérbe juthatnak. Ezen, az élettanból vett eredményeket a kórtanra alkalmazhatjuk, és ami az ép bőrnél kísérletek nyomán tapasztaltatott, azt a beteg bőrre is gyógyítási czélból át lehetne vinni. Minthogy pedig amint láttuk, külszerek még ha vízben fel is oldottak, az ép felhámon keresztül igen nehezen hatnak, minthogy továbbá az idült bőrbajoknál a kóros lerakódások még inkább akadályozzák a szerek fel-23