Orvosi Hetilap, 1869. augusztus (13. évfolyam, 31-35. szám)

1869-08-01 / 31. szám

Tartalom. K . 11­­ K. tr. Kórboncztani tanulmány a hurutos tüdőlob körül. — Jakubovits P. tr. Adalék az idült mandolatúlfejlettsé­g gyógytanához. — Könyvismertetés. Observations et études sur les causes, la prophylaxie et le traitement de la fiévre ty­phoide dans les communes rurales, par M. le docteur J. B. A. Bivort. — Lapszemle. Bonyolódott törések az alszár alsó harmadá­ban. (Vége). — Apróbb szemelvények. — Titkos szerek. Tár ez a. Than Károly egy. tanár és a k. levelező tag előleges közleményei a m. t. akadémia 1869 május l6-diki osztályülésén. (Vége). — A budapesti kir. orvosegylet julius 17-én tartott szakülése. — Vegyesek. •Bl. SK« , Pest, 1869. viguszus 1. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 fr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkiot 15 uj kr. Megjelen minden vasarnep. Berendelhető minden hír. postahivatalnál, a szerkesztőséé­nek. Erzsébet-tér 10. sa., és Kilián György könyvkereskedésében rácai mtéza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórtmvázlat közlönye. Vimeia Jajavnaxsdiak­ érvfolyasm. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Kórboncztani tanulmány ,a hurutos tüdőlobb körül. Kiítt­i Károly tr.-tól. A kórboncztan és kórszövettan beható kutatásainak eredményéül lehet tekinteni, hogy a hurutos tüdőláb, mely eddig lefolyásában és kimenetében főleg idült alakjainál oly gyakran a gü­mőkór átalános elnevezésébe soroztatott, most már önálló s nem specificus folyamat gyanánt ismertetik, s ennélfogva az orvos előtt ügy létrejötte mint gyógykezelése tekintetében nem tartozik ama gyógyíthatlan és re­mény­­vesztett kórok csoportozatába, melyeknél összetett kézzel kell néznünk a beteg gyors vagy lassú hanyatlását a végenyészet meríthetlen örvényébe. Maga a gü­mőkór még oly homályos burokba öltözött, melynek kiderítését eddig hasztalan kísérték meg az orvosi tudomány legbuzgóbb búvá­rai is; azért meg nem becsülhető nyereség gyanánt kell elis­mernünk, ha ama collectiv nevezettel bíró ismeretlen baj csoportjából egy eddig gyakran odasorozott bántalom kelet­kezése, természete, s ennélfogva kezelése újabb világot nyer a lankadni nem tudó karbonettan vizsgálatai folytán. A tüdők légutai, mint tudva van, nyákhártyával borítvák, mely a légsejtek falaiban végződik. Colberg és Rindfleisch dolgozatai több mint valószínűvé teszik, hogy nemcsak a hörgök, hanem a légüresek belfelülete is hámsejtréteggel fe­dett. Mint a nyákhártyákon átalában, úgy a tüdőszövetében is 2-féle lobot különböztetünk meg, a hártyás és a hurutos lobot; az előbbit mellőzve, jelen sorainkban csak ez utolsó alakját, a hurutos folyamatot akarom rövid vázlatban a szíves olvasó emlékébe hozni. A hurutos tüdőláb főleg gyermekkorban fordul elő; a gyakorló orvosok közt már rég ismeretes volt ama körülmény, hogy 5 éven aluli életkorban a tüdőlábnak csakis ez alakja szokott kizárólag fellépni, anélkül, hogy ezt kellőleg okadatolni tudták volna. A legújabb szövettani vizsgálatok itt is vilá­got vetnek a folyamat keletkezésére, s alaposan gyanítni en­gedik, váljon miért hajlandóbb a zsenge kor a hurutos lábra, míg a felnőttek inkább a hártyás tüdőláb által vannak fenye­getve. Ennek oka az életkorral változó tüdőhámsejtréteg al­katában fekszik. Cosberg gyönyörű vizsgálatai a gyermektüdő hámképződéséről azt mutatják, hogy 4 hónapos ébreny lég­üreseinek hámborítéka tisztán megkülönböztethető magvas sejtekből áll, melyek később, mindig laposabbá válva, kifejlett gyermeknél széleik összetapadnak, s ekkor már az egyes sejtek határait megkülönböztetni nem lehet, de a magvak tisztán kivehetők. Felnőtteknél csak sejtromokat láthatunk, melyek górcső alatt fátyolszerű cafatokként tűnnek a gyakorlott vizsgáló elé. A gyermekkor rendkívüli hajlama hurutos lo­bokra főleg ezen hámsejtek nagyobb izgékonyságában kere­sendő, mely még az ébrénykor hagyatéka. A hámsejtek ez időszakban sokkal nagyobbak, protoplasmában dúsabbak, s a légsejtfalazattal lazább összeköttetésben állanak, mint később. (Rindfleisch.) A hurutos tüdőláb felléphet elsőségesen a légüresekben, többször azonban mint átterjedt folyamat jön elő, miután a hörg- és hörgőcslob egészen az l­­csékig lehatol. A szö­vet edénydúsabbá leszen, s csakhamar egyes sárgásszürke, kiálló, nagyszámú sejteket tartalmazó alveolusokat láthatni. A légürcsék hámsejtei ugyanis megduzzadnak , osztódnak és élénk sejtképződés lép föl; a légürcsék ekként hámsejtelemek­kel kitöltetnek, s ezenfelül még kisebb-nagyobb mennyiség­ben vérsavót is tartalmaznak az előrement vérbőség folytán Ezen folyamat többnyire elszórtan, egyes góc­okban mutat­kozik, melyek összefolyhatnak, s így több elszórt nagy gócz jön létre, melyeknek küleme hasonlít a szürke májasodáshoz. Különben ezen láb további lefolyása a sejtképződés fokától és a képződött hámsejtelemek mennyiségétől függ. A hurutos tüdőláb heveny alakjai gyakran gyógyulhatnak, s a légsej­tek ismét teljesen ép állapotukat nyerik vissza; figyelmes vizsgálatok azt mutatják, hogy gyors és teljes gyógyulás oly esetekben áll be, melyeknél a légsejtek tartalma főkép savóc természetű, kevés sejtekkel keverve. Ha azonban a sejtkép­ződés nagyfokú volt, s így a légsejtek tartalma sűrűbb, akkor sokkal nehezebben jöhet oszlás létre, s ez esetben áll be a visszaképződés vagy sajtos átalakulás, mi az idült hurutos tüdőlábnák egyik főjelvénye. A hörgkörüli és szö­vetközi kötszövet a hurutos tüdőlábnak ez idült alakjánál jelentékenyen bujálkodnak. A légürcsékben előforduló, s már fönnebb leírt szürkéssárga csomócskák, melyek majd kisebb, majd nagyobb góczokat képeznek, s e szerint a beszűrőd­és alakját is mutathatják, górcsőileg vizsgálva, összezsugorodott 31

Next