Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)
1869-09-05 / 36. szám
ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Adler A. tr. Állason és eltérő képzetű új növedékek (homeo et heteroplasmata) közt álló átmeneti alakok kiváló esete.— Ullmann S. tr. Csilapíthatlan hányás terhesség alatt, önkéntes koraszülés, halál. — Könyvismertetés. Notizen über chirurgische Paediatrik von P Guersant. — Lehrbuch der praktischen Toxikologie zum Selbststudium und zupf Gebrauch für Vorlesungen von Dr. A. Werber. — Lapszemle. A fejéri mirigyek velőszerű rákja, a rák általános elterjedése hajszáli érdugulások utján. (Vége). — Tatméreg. — Hüvelykujj a megtartó sebészet netovábbja által megmentve. — Apróbb szemelvények. Tárcza. Az orvosi gyakorlat nőknek való-e. — Konrád Márk. Párisi kórházak. III. A „Charité“ kórház. — Vegyesek. Pest, 1869. mnXm September 5. előfizetést ar : helyben esen évre 9 frt., félvére 4 frt. 5« Hegjelen mindét vasarnap. Miikett egét évre 10 frt., félévre 5 frt. A közleménye: litgiényelhetö minden Mr. troslahiv«t»ln»L a .«erke.etd.eare. «vn.nr.li lmrm.nl nrllnn Jnl n. . . .. ... ^ Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. Tlx.‘n i L*. 4“ vfc’ föl ■■■. A hason- és eltérő képzetü üjnövedékek (homeo- et heteroplasmata) közt álló átmeneti alakok kiváló esete.1) Adler Adolf tr.-tól Nagy-Károlyban. A régi és a vitalisticus dogmáknak hódoló időszaktól kezdve le, egész az exact kutatásokban működő és sokszor korszakot alkotó szakférfiakig, köztük első helyen Rokitansky és Virchow, az új képződmények tették a kórtan azon részét, melyben a kutatók majdnem mindegyike szükségesnek találta, hogy azok tanában saját belátása és álláspontja szerint, különösen felosztásokat illetőleg, változtatásokat létesítsen. Így láttak napvilágot Rokitansky kórbonettanának 1-ső része, Schuhnak „Die Pseudoplasmen“ és Virchownak „Die krankhaften Geschwülste“ stb. czímű munkái. Igaz, hogy Virchow sejtszövettana óta a kórboncztan körében a régibb időkből származó tapasztalatok és eredmények a tudósok nagy részénél más, az előbbiektől sokképen eltérő magyarázatokat nyertek; azonban Virchow főfigyelmét is az új képződmények vették igénybe, sőt az ő sejtszövettani rendszerének alapját legnagyobb részben az új képződmények kutatásából és tanulmányozásából nyert eredmények képezik. Ezen elméletekkel szemben nem lehet jogosulatlan azon kérdésünk: vajjon mik voltak azon okok és mozzanatok, melyek a kórboncznokok mindegyikében fölébresztették azon vágyat, hogy az új képződmények felosztása körül változtatásokat, sőt egész új rendszert teremtsen ? Ennek oka nem volt más, s jelenleg sem más, mint az, hogy valamint a természet rendszerében akadhatni oly egyedekre, melyek a szervült lények két nagy országa közt úgy állanak, hogy az egyik búvár azokat az állatokhoz, másik meg a növényekhez számítja, épen úgy talált az egyik vagy másik kórboneznek az új képződményekből egyes féleségeket, melyek az addig dívott rendszerek által fölállított csoportozatok egyikébe sem illettek egészen bele. Ez áll a Virchow által felállított, s jelenleg elfogadott rendszerről is, mely tisztán bonettani tekintetben teljesen czélszerűnek és természetesnek látszik lenni; azonban ez is, a többi rendszerek felett elismert előnyei mellett, a gyakorlatban még sem szolgálhat minden esetben vezérfonalul, úgy hogy Billroth is azt csak azért fogadja el, mivel saját szavai szerint egyedül azon okból nyugszik meg benne, mert azt jobbal pótolni ő sem képes. A dolgok ily állásánál fogva nem lehet feltűnő, ha ritka esetekben a gyakorlat a tüzetes kórjelzés érdekében, nem tekintve a mesterségesen felállított rendszereket, kéntelen a kórszövettan vezérlete, meg a többi kórjelek egybehasonlítása és összesítése mellett a jelzést önállólag megtenni. De épen ezen esetekben nyílik a gyakorló orvosnak az önálló tanulmányozásra legháladatosabb és legszebb tér, akkor, midőn a tudományoknak szentelt műhelyektől távol képtelen hivatásához híven és a tudomány kívánalmainak megfelelően működni. Mert bár a természet a változatlan sarktörvények mellett örökké ugyanaz marad, az élet változatosságából ki nem fogy, s mint az egyének egyenlő szervezkedése mellett közülük kettő alig hasonlít egymáshoz, úgy az egyes kórféleségek és esetek különböző kis- és belterjüknél és eltérő ismérveiknél fogva, bár ugyanegy mértékkel mérve, majd egyik, majd más tekintetben, sokszor igaz csak finom különbséggel, mindig különböző eredményt mutatnak. Közlendő esetem szerény véleményem szerint kiváló példát nyújt a mondottak igazolására, miért is szíves figyelmüket kérem ki annak meghallgatására, hogy azután a rávonatkozó kórszövettani készítményeket tisztelt ügyfeleimnek górcső alatt egyenkint megmutassam. Kortörténet. Csáki Lajosné, 36 éves, szomszéd Börvély helységbeli lakos, 1867. évi december elsején járó betegeim közt előre hajtott törzszsel, két barátnéjára támaszkodva, sápadt, elúszott és szenvedését nagy fokban külölő arccal jött hozzám azon kérdéssel, váljon nem tudnék-e testéből kinőtt daganatára valami eloszlató írt, szenvedő és elúszott testének pedig erősítő, étvágyat hozó szert rendelni ? Kérdéseimre kapott feleletekből következőket jegyeztem fel. A beteg 36 éves, 12 év óta férjezett, két gyermek anyja, kik közül 36 *) Górcsői készítmények bemutatásával előadatott a szatmármegyei orvos-gyógyszerészegylet 1809 május 30-diki szakgyűlésén