Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)
1869-09-05 / 36. szám
a fiatalabbik négy éves. A tisztulás 16 éves korában állott be először, s azóta rendesen mutatkozott, csakhogy utolsó időben csekélyebb mennyiségben. Ágyban fekvő beteg azelőtt sohasem volt. 1866-ik évi tengeri töréskor vette észre először, hogy szeméremteste baloldalán valami lövés keletkezik, minek ő fontosságot nem tulajdonítván, azt senkivel se közölte , mert szemérmetessége úgy hozta magával. E következő egész éven át a daganat csak annyiban változott, hogy a beteg minden terheltetése nélkül lúdtojásnagyságra növekedett, miközben folytonosan dolgozott. 1868 sz. Mihály nap óta azonban a növekedés gyorsan haladt előre, az erők mindinkább fogytak, majd pedig a daganatnak a testet lehúzó súlya miatt a járáskelés lehetetlenné vált; az étvágy csökkent, a test elsoványodott, úgy hogy az utolsó két hónap alatt az ágyat el nem hagyhatta, mialatt a daganat ki kezdett fekélyesedni. A beteg november utója felé tökélte el magát baja mibenlétet férjével és rokonaival, kik őt aszkórosnak gondolták , közölni, s ezek őt arra bírták, hogy orvosi segélyhez folyamodjék. Jelen állapot. A közép termetű nő arczkifejezése nagy fokban szenvedést mutat, a szemek beesvek, a köztakaró száraz, vékony, piszkos-halvány (erdfahl), korpaszerű,le-lehulló felhámmal pikkelyezett,a látható nyakhártyák sápadtak, vérszegények. A nyak vékony, hosszú. A mellkas hosszú, keskeny, a bordák kiállók, s körrajzuk tapogatás nélkül tisztán kivehető. A kopogtatási hang a tüdők felett telt, de helylyel-közzel kevéssé dobos. A légzési zörej itt-ott nyákos szörtyögést hallat. Az altest behúzódott. A nagy mirigyek rendes mekkoraságúak. A bélhuzam renyhén működik. A belső ivarszervek, mennyiben a nagy dag akadályoztatása által megvizsgálhatók voltak, rendeseknek mutatkoztak. Étvágy csekély. Esténkint lázas állapot van jelen, s az éjeket álmatlanul tölti el. Érverés 120, kicsiny, vékony. A baloldali nagy szeméremajk hátsó feléből körte alakú, legnagyobb vastagságában 54 centiméter kerületű daganat indul ki, mely térdig leér, s másfél hüvelyk hosszú, 12 centiméter átmérőjű, felületén lúd , egészen pulykatojás vastagságú és emelkedő viszérelágazásokat mutató kacsán függ. A daganat különféle elhelyezés alkalmával,nehézség törvénye szerint,alakját megváltoztatja akként, hogy bizonyos mértékben lelapul,tapintva hájszerűnek mutatkozik. A köztakaró a daganat felett kissé barnás, s a daganat saját állományával úgy össze van nőve, hogy ránczba nem szedhető. A képlet alsó részén egészen tallérnagyságú, kígyózva futó szélű, a szélekhez közel élénk veres, egyebütt szürkés anyaggal bevont anyagveszteséget mutat, mely csekély köpenylégeges szagot terjeszt. A képlet kocsányos lévén, ezáltal eléggé javulva volt az eltávolítás, mit a beteg beleegyezésével egyszerű lemetszés által eszközöltem is, miközben atéri vérzés nem, viszort pedig csak csekély mérvben mutatkozott, de annál több vér folyt az eltávolított daganatból. A seb szélei gombos varratok által egyesítettek, s megfelelő kötés alkalmaztatott. A beteg a haláltól félvén, a zordon idő daczára haza ment, s otthon utasításom szerinti eljárás követvén, a felgyógyulás későbben vett tudósításaim szerint igen rövid idő múlva beállott, úgy hogy évek előtti egészségét és előbbi testi erejét visszanyerte. Az eltávolított 4 ív és 22 satnyi újképződmény, különféle irányban és tájakon bemetszve, igen szívós, nagy fokban vizenyős, véredényekkel átszőtt szövetet mutatott. A bőr adag tulajdonképeni állományától meg nem különböztethető. Górcső alá tett, tűkkel gondosan széthúzott készítmények kötszövetrostos szövedéket mutattak, s igen gyéren, itt-ott egyes ruganyos rostokat. Egyforma,több tompaszegletű, aránylag kicsiny, több nagymagvú sejteket is lehetett látni. Ezen feltűnő ritka lelet után,mely szerint a daganatot tiszta rostdagnak többé nem tarthattam, a képződmény egyes tájékából vett darabokat küldtem fel Pestre, barátom Balogh Kálmán tanárnak megvizsgálás és véleményadás végett. Balogh vizsgálásának eredményét velem levél útján tudatta, melyből az erre vonatkozó részt ezennel el fogom olvasni: „A kimetszett és beküldött új képződményt megvizsgáltam. Legnagyobb része kötszöveti rostok köteleiből áll, melyek egymással igen szívós szövedéket képeznek.Ruganyos rostokat pedig csak keveset és igen fínomokat találtam. Szépen kifejlett edények igen nagy számmal voltak jelen.“ „A rostkötegekben szétszórva, apró sejteket lehetett látni, melyek közül némelyek idomtalanok, sok- és tompaszegletüek ,míg mások inkább petealakuak voltak." „Mindegyikük pedig szemcsés, aránylag nagy magot tartalmazott. Egyes helyeken több sejt volt felhalmozva.“ „Megvizsgáltam a fekélyesedésben talált helyet is,hol részint újképződésű, magvas hámsejtekre, részint szétesésben levő szövetre akadtam. Geny sehol sem volt. Az újképződmény mindenesetre bonyolódott természetű, s a közönséges rostnövedékek és rostrákok közt látszik állani , minthogy azonban a rostkötegek túlképződése mellett a sejtek száma aránylag igen csekély, ezek pedig a rostok közül való kiválásra, nemkülönben szétesésre semmi hajlamot se mutatnak, továbbá minthogy a rostkötegek nincsenek valami nagyon tömötten összeszövődve,inkább az egyszerű rostnövedékek közé lehet azt számítani.“ Ha most klinikailag az alanyi és tárgyi kórjeleket - ideértve a szövettani leletet is — egymással összevetjük, hogy azokból a tüzetes kórjelzés eredményére jussunk, nemcsakhogy a féleség meghatározása, az eddigi rendszereket tekintetbe véve, lehetetlen volt, hanem a jó és rész indulatúságának meghatározásánál csakis egy positív jelre támaszkodhattam. Az egyénben minden jel megvolt, mit csak előrehaladott fejlődésben lévő rész indulatú kórossagban szenvedő betegnél észlelni szoktunk, u. m. elúszott test, száraz, földszinti (erdfahl) bőr, álmatlanság, a dag feletti bőrnek a növedék állományával való szoros egybeszövődése, s a pulykatoll vastagsága és a fölülettől kiemelkedő sok visszér, mint a roszindulatúság megannyi kórodai jele. A jó indulatosságban azonban, legalább még akkoriban, csak egy ismérv erősített meg, t. i. a kocsányosság, s csakis ez volt az egyedüli mozzanat, melyre a kórismét fektetnem lehetett, s mire a gyógyeljárás czélbavételekor bizton támaszkodhattam. A kórodai lelet összevetéséből nyert eredményt a górcső szinte megerősítette; a daganat — igaz — legnagyobb részben kétszövetből állott, de találkozott elegendő számban aránylag sok és nagymagvú sejt, melyek szaporodásra és talán későbbi szétesésre hajlamot mutattak; a szétesést azonban legalább akkoriban constatálni nem lehetett. Csilapíthatlan hányás terhesség alatt, — önkéntes koraszülés, — halál. Ullmann Izidor tr., városi főorvostól Tiszalczon. Az„ Orvosi Hetilap“ I. évi 29. számában Fehér N. tr. esetet közöl, melyben ugyanazon nőnél három egymásutáni terhesség alatt a beköszöntött csilapíthatlan hányás miatt a művi elvetélést jő