Orvosi Hetilap, 1869. október (13. évfolyam, 40-44. szám)

1869-10-03 / 40. szám

Tartalom. II an dri Sigmund K. t­r. Visszapillantások a bujasenyv terén. II. — Hermann A. tr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékve­sék bántalmai. (Folyt.) — Könyvismertetés. Chirurgische Klinik. Zürich 1860—1867. Von Dr. T­h. Billroth.­­ Lap­szemle. Májtályog, máj csapolása, gyógyulás. — A külső agyburok homokos rákja. — Apróbb szemelvények. Tár ez a. A német természetvizsgálók és orvosok XLIII-ik vándorgyűlése. — Az országos közegészségi tanács 1868/9-ik évi működéséről —Ve­gyesek. — IVsz. 1869. Október 3. mm* Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 5frt. 60 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendő­k. Hirdetésekért soronkint 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. XI senli mwn■■ »«■_Jufcs: fV» M. ^ s* b n » . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Visszapillantások a bujasenyv (syphilis) terén.1) Ilanok­ Sigmund Károly, tanártól, Bécsben. II. Orvosi tekintetben „bécsi oskoláról“ beszélnek, még pedig a „párisi“-val, s még mindenesetre az „angol“-lal szemközt teljes joggal, mely utóbbi egyébként a „bécsi“-vel sokkal bensőbben függ össze, mint ez első pillanatra hinnék. Azon időben ugyanis, midőn Bécsben a bujasenyvi kóroda működni kezdett, a szakmívelés a szem- és bőr bántal­makra szorítkozott, s még élénken emlékszem azon nagy ellenszenv­re, mellyel mindenhol találkozott azon törekvésem, hogy a bujakor teljesen, teh­át úgy a kórházban mint osztály, nemkülönben a tanításban mint kórodat oskola önállóvá té­tessék. Egyedül R o s a s tanár, több, jelenleg híres szemész­nek sok tekintetben félreismert , mindamellett mégis oly méltó ősapja,­­ az ügyérségbeli akkori előadóval összeköttetésben, eszközölte, hogy öt év óta sikertelenül maradt indítvá­nyom végtére kedvező eredményre vezetett. Feuchter­s­­ieben, báró jobban belátta,mint némely a tudományban és ta­pasztalásban jelentőségre jutott orvos és tanító, hogy a kar­­ban eztán, melyet először Bécsben űztek leg­kiterjedtebben és legalaposabban, csak akkor fog a reméleti módon gyümölcsözni, ha a külön szakmák mű­velése napi­rendre fog kerülni. Ezen belátás, mely, fájdalom, még most sincs eléggé átalánosan elterjedve, itt Bécsben végtére talajára talált, mely talán nagyon is buján terem, s valóban itt azon gyümölcsök tenyésztetnek, melyek leszüre­­telése egészséges, természetszerű átalános kór- és gyógytant fog eredményezni. — Épületköveket mondanék, ha ezen ki­fejezés nem változatlan merev építményekre figyelmeztetne, melyek, végtére emlékszervekké válva, az időszerinti fejlő­dést és a természetfolyamatok szakadatlan változásait kizár­ják. S mostanság orvostanunkban épen azt nem akarjuk : a­z fi­g­y m­o­s­t, mint jövő­ben az örökké fejlődésben levő természetbúvár­lat harczosa legyen. Ily felfogással láttam kórodám berendezéséhez osztá­lyon, mely 250, egészen 300 ágyra volt számítva, s hol a betegek ápolása két első osztályú és három második osztályú alorvosra volt bízva, s ezenkívül bizonytalan számú, négy, sőt némelykor tíz és még több gyakornok volt a szolgálatban segítségünkre. A mostani nyilvános betegápolás természeté­ben fekszik, hogy formaságok, tulajdonképen nem orvosi szolgálattételek mellett igen sok idő veszendőbe megy, melyet mind a két fél — orvos és a beteg — hasznára egyedül a gyógytan és gyógyművészet tulajdonképeni munkálataira kel­lene és lehetne fordítani, ha ily intézeteket egyedül csak szakértő orvosok vezetnének. Mint a dolgok még most állanak, azon formaságok a gyógyítás eredményére oly lénye­gesen befolynak, miszerint épen erre való tekintetből a ta­pasztalt kórházi orvos azokat és az igazgatási szolgálatokat in­kább maga végzi, hogy ekként önállóságát legalább némileg jobban biztosítsa. Ezen igen jelentőségteljes körülményt meg­említem, mert ez a leglényegesebb okok egyike, minek kö­vetkeztében a törekvő orvos és tanító sokkal kevesebbet ké­pes tenni, mint ha kellőkép iskolázott és jól vezetett gazda­sági és ápolószemélyzet által szakértőn támogattatnék. A bujasenyv orvosi kezelésének teljes eredménye ugyan­is jól szervezett igazgatás és ápolás, azaz helyesen ve­zetett életrendtartás elemeitől annyira függ, hogy enélkül az összes kezelés képzelődés.Épen ezen, igen gyakran ellenkező elemekkeli küzdés mai nap,fájdalom, a nyilvános, s majd mindenhol a magángyakorlatban az orvosi tevékenység nagyobb részét elfoglalja. Ennélfogva míg maguk a betegek az egészségtan szabályait szemük előtt nem tartják, s azokra nem ügyelnek­­­ mindaddig, míg ennek hiányában értelmes és megbízható segédszemélyzet az orvosnak készségesen se­gítségére nincs, mindaddig fáradságát és idejét személye­­sen arra kell fordítani, hacsak kiáltó sikertelenségeknek nem akarja magát kitenni. Emiatt a kórodai tanítónak is sok idejét és fáradságát oly dolgokra kell fordítania, melyek kedvezőbb viszonyok között másokra lennének bízhatók, s ő — a tanító — tulajdonképeni és különös hivatásának kivá­lóbban élhetne. Osztályom és kórodám részére hacsak egy derék és hosszabb időn át megmaradó segédorvosra tehettem volna szert, akkor sok időt és fáradságot,­­ kimondhatlan bosszúságot és kedvetlenséget megkímélhettem, s annál eré­lyesebben és háboríthatlanabbul láthattam volna a betegek, a tudomány és a tanítás ápolásához. Közel huszonegy év óta 40 *) L. OHL. 30. számát.

Next