Orvosi Hetilap, 1869. október (13. évfolyam, 40-44. szám)
1869-10-03 / 40. szám
Tartalom. II an dri Sigmund K. tr. Visszapillantások a bujasenyv terén. II. — Hermann A. tr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folyt.) — Könyvismertetés. Chirurgische Klinik. Zürich 1860—1867. Von Dr. Th. Billroth. Lapszemle. Májtályog, máj csapolása, gyógyulás. — A külső agyburok homokos rákja. — Apróbb szemelvények. Tár ez a. A német természetvizsgálók és orvosok XLIII-ik vándorgyűlése. — Az országos közegészségi tanács 1868/9-ik évi működéséről —Vegyesek. — IVsz. 1869. Október 3. mm* Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 5frt. 60 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. XI senli mwn■■ »«■_Jufcs: fV» M. ^ s* b n » . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Visszapillantások a bujasenyv (syphilis) terén.1) Ilanok Sigmund Károly, tanártól, Bécsben. II. Orvosi tekintetben „bécsi oskoláról“ beszélnek, még pedig a „párisi“-val, s még mindenesetre az „angol“-lal szemközt teljes joggal, mely utóbbi egyébként a „bécsi“-vel sokkal bensőbben függ össze, mint ez első pillanatra hinnék. Azon időben ugyanis, midőn Bécsben a bujasenyvi kóroda működni kezdett, a szakmívelés a szem- és bőr bántalmakra szorítkozott, s még élénken emlékszem azon nagy ellenszenvre, mellyel mindenhol találkozott azon törekvésem, hogy a bujakor teljesen, tehát úgy a kórházban mint osztály, nemkülönben a tanításban mint kórodat oskola önállóvá tétessék. Egyedül R o s a s tanár, több, jelenleg híres szemésznek sok tekintetben félreismert , mindamellett mégis oly méltó ősapja, az ügyérségbeli akkori előadóval összeköttetésben, eszközölte, hogy öt év óta sikertelenül maradt indítványom végtére kedvező eredményre vezetett. Feuchtersieben, báró jobban belátta,mint némely a tudományban és tapasztalásban jelentőségre jutott orvos és tanító, hogy a karban eztán, melyet először Bécsben űztek legkiterjedtebben és legalaposabban, csak akkor fog a reméleti módon gyümölcsözni, ha a külön szakmák művelése napirendre fog kerülni. Ezen belátás, mely, fájdalom, még most sincs eléggé átalánosan elterjedve, itt Bécsben végtére talajára talált, mely talán nagyon is buján terem, s valóban itt azon gyümölcsök tenyésztetnek, melyek leszüretelése egészséges, természetszerű átalános kór- és gyógytant fog eredményezni. — Épületköveket mondanék, ha ezen kifejezés nem változatlan merev építményekre figyelmeztetne, melyek, végtére emlékszervekké válva, az időszerinti fejlődést és a természetfolyamatok szakadatlan változásait kizárják. S mostanság orvostanunkban épen azt nem akarjuk : az figy most, mint jövőben az örökké fejlődésben levő természetbúvárlat harczosa legyen. Ily felfogással láttam kórodám berendezéséhez osztályon, mely 250, egészen 300 ágyra volt számítva, s hol a betegek ápolása két első osztályú és három második osztályú alorvosra volt bízva, s ezenkívül bizonytalan számú, négy, sőt némelykor tíz és még több gyakornok volt a szolgálatban segítségünkre. A mostani nyilvános betegápolás természetében fekszik, hogy formaságok, tulajdonképen nem orvosi szolgálattételek mellett igen sok idő veszendőbe megy, melyet mind a két fél — orvos és a beteg — hasznára egyedül a gyógytan és gyógyművészet tulajdonképeni munkálataira kellene és lehetne fordítani, ha ily intézeteket egyedül csak szakértő orvosok vezetnének. Mint a dolgok még most állanak, azon formaságok a gyógyítás eredményére oly lényegesen befolynak, miszerint épen erre való tekintetből a tapasztalt kórházi orvos azokat és az igazgatási szolgálatokat inkább maga végzi, hogy ekként önállóságát legalább némileg jobban biztosítsa. Ezen igen jelentőségteljes körülményt megemlítem, mert ez a leglényegesebb okok egyike, minek következtében a törekvő orvos és tanító sokkal kevesebbet képes tenni, mint ha kellőkép iskolázott és jól vezetett gazdasági és ápolószemélyzet által szakértőn támogattatnék. A bujasenyv orvosi kezelésének teljes eredménye ugyanis jól szervezett igazgatás és ápolás, azaz helyesen vezetett életrendtartás elemeitől annyira függ, hogy enélkül az összes kezelés képzelődés.Épen ezen, igen gyakran ellenkező elemekkeli küzdés mai nap,fájdalom, a nyilvános, s majd mindenhol a magángyakorlatban az orvosi tevékenység nagyobb részét elfoglalja. Ennélfogva míg maguk a betegek az egészségtan szabályait szemük előtt nem tartják, s azokra nem ügyelnek mindaddig, míg ennek hiányában értelmes és megbízható segédszemélyzet az orvosnak készségesen segítségére nincs, mindaddig fáradságát és idejét személyesen arra kell fordítani, hacsak kiáltó sikertelenségeknek nem akarja magát kitenni. Emiatt a kórodai tanítónak is sok idejét és fáradságát oly dolgokra kell fordítania, melyek kedvezőbb viszonyok között másokra lennének bízhatók, s ő — a tanító — tulajdonképeni és különös hivatásának kiválóbban élhetne. Osztályom és kórodám részére hacsak egy derék és hosszabb időn át megmaradó segédorvosra tehettem volna szert, akkor sok időt és fáradságot, kimondhatlan bosszúságot és kedvetlenséget megkímélhettem, s annál erélyesebben és háboríthatlanabbul láthattam volna a betegek, a tudomány és a tanítás ápolásához. Közel huszonegy év óta 40 *) L. OHL. 30. számát.