Orvosi Hetilap, 1869. november (13. évfolyam, 45-48. szám)
1869-11-07 / 45. szám
751 gattam. Két nap múlva mindeniket külön edénybe szűrtem, s a szüretekbe mártott papirdarabkákat nyulak szemhéjai alá helyezve, mindeniknél lázaösszehuzódás következett, — annak bizonyságául, hogy a hatóanyag a bab mindenik részében foglaltatik. Most különböző folyadékokat alkalmaztam a kivonásra : borszeszt, boregényt, hangyanyhalyagot, kemnyelangot (amylalohol), sósavat, kénsavat, hideg és meleg vizet; s mindezek képesek voltak a kalabár hatóanyagát kivonni, minek próbakövéül mindenkor a szüretbe mártott papír látaszűkítő hatása szolgált. A borégény és hangyanyhalvag kivonta ez anyagot a vízből, sósavból és kénsavból is, kivonta pedig akkor is,miután ezek szikonyvizegygyel ali hatásúakká tétettek. A hatóanyagot felvett borszesz, borégény, hangyanyhalvag és kemnyelang közönyös vegyi hatásúak , míg a víz azonnal erősen savi hatású, mihelyt a kalabárbab belére öntetett; azonban a víz is közönbös marad, ha nem bél, de héjállomány használatik kivonásra. A közönbös vegyhatású boregény elpárolgása után visszamaradt anyag savi volt. A kivonó folyadékok színére nézve megemlítendő, hogy a kemnyelang, hangyányhalyag, borszesz és boregény vízszínti marad; utóbbinál azonban vékony sűrűbb réteg válik ki, mely piros színű, egyszersmind savi hatású. A kivonó víz pirosassárga színt mutat, vízfürdőm elpárláskor mindinkább pirosodik, végre egészen szép piros szint vesz fel, de egyszersmind savi vegyhatása tetemesen gyengül. A héjra alkalmazott víz azonnal piros szinű, de nem savi hatású. A veres, paraszerű részlet kezelése szintén piros szint ad. A sósav és kénsav vízszinű, de ha rá boregényt töltünk, mely e folyadékokból is képes a hatóanyagot kivonni, szép pirossá lesz, míg a boregény ezután is színtelen marad. Többféle módok közül, melyek a hatóanyag kivonására alkalmazhatók, legczélszerűbbnek s legolcsóbbnak tartom a következőt: a bab, finom porrá törve, forró vízzel leöntetik, s fél napig meleg helyen álljon, azután átszüretvén, vízfürdőn pároltassék el. A maradt kivonat még borégénnyel kezelendő olyformán, hogy ez arról naponta leszüressék, mely eljárást 4 —5- ször kell ismételni, mire a kivonásra használt összes borégénymennyiséget el kell párologtatni.Ily eljárás mellett én 20 gramme bélből 1 litre forró vízzel 4 gramme kivonatot nyertem, melyből boregénnyel — egy-egy alkalommal 120 köbcentimétert alkalmazván—háromszor történt kivonás után 42 milligramme anyag maradt vissza, mely a látaszűkítést lehető legnagyobb mértékben és gyorsasággal eszközölte. Ha azonban a kalabárkészítményt helybelileg látaszűkítésre akarjuk alkalmazni, akkor más módon előállított készítményhez kell nyúlnunk, mivel az előbbi úton nyert, kevéssé savi hatású. E más mód következő: vegyünk finoman porrá tört babot, ezt 10 annyi borszeszszel vagy boregénnyel, naponta többszöri rázás mellett, 2 — 3 napig hagyjuk állani, s az így nyert közömbös folyadékba mártott papírok,megszárítva,igen jó sikert fognak mutatni. Az anyag, mely különböző kezelések mellett előállíttatik, vastagabb rétegben gyengén pirosassárgának látszik, míg igen finom vékony rétegben fehérnek mutatkozik. Górcső alatt tekintve,halmazokban színtelen apró egyenletes szemcsék láthatók (talán a hatóanyag ?), melyek sárgásan színezett alaktalan anyag által vétetnek körül. Ezen két anyag különválasztása a legnagyobb fáradtság daczára mindeddig nem sikerült. (Folytatjuk.) Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai.*) Hermann Adolf tr. kórházi főorvostól Pesten. (Folytatás.) III. CSOPORT. Kóresetek, melyekben a mellékveséken kívül egyéb szervek is voltak bántalmazva, s a betegek bronzszint hasonlókép láttattak. E csoport számarányra nézve az irodalomban a legterjedelmesebb, mely tényen alig csodálkozhatni, ha tekintetbe vétetik, hogy a mellékvesék megbetegedései legtöbbnyire idült bántalmak, melyeknél egyátalán csak ritka leletként esik meg, hogy a hullán csupán egy kórgóct találtassék. A dolog természetében rejlik, hogy oly esetekben minden egyes szerv vagy testrész kóros elváltozása nem bírhat egyforma értékkel, különösen akkor, ha kérdésben forog, váljon mi volt a halál legközelebbi és legvalószínűbb oka,noha meg kell vallanunk, hogy számos esetben ilyféle kérdés eldöntése felette nehéz, sőt nem épen ritkán lehetlen. Kórtörténeteink elősorolásában különös éber szemmel kell kísérnünk azon tüneteket, melyek a mellékvesék elfajulására róhatók, s mi úgy hisszük, hogy noha jelen kórcsoport e tekintetben sokkal nehezebb feladatot szolgáltat, a t. olvasó az előrebocsátottak kellő figyelembe vétele mellett csakhamar útba fogja magát igazíthatni, különben azon leszünk, hogy, hol a kórkép bonyolódottabb külemet öltött magára, ezt epikritikus jegyzetekkel kisérjük. 1.**) — ‘26 éves, asztaloslegény, ki szeszes italokkal kevéssé visszaélt, az utolsó hat hónapig mindig legjobb egészségnek örvendett. Ez időtájban a jobb alsó végtagon csúfos fájdalmakról kezdett panaszkodni, melyek későbben a csípőre terjedvén, az ágyéktájig hatoltak, hol is mintegy megállapodni látszottak.Rázás vagy nyomás által e fájdalmasság nagy mérvben lön fokozva. Három hó óta, beszéli, hogy a beteg ajkai fekete foltocskákkal boríttattak, mire az arca hasonló módon kezdett elszíntelenedni. Egy hó óta szédelgési rohamok és a nyakszirttájon fellépő sajátságos fájdalmak következtében, melyek fellépésekor az öntudat is némikép meg volt zavarva, munkaképtelenné vált. E tünetek napjában többször ismétlődtek, s fekvő helyzet elfoglalásakor azonnal megszűntek. Ezeken kívül a test átalános elgyengülése is gyötörte a beteget. 1854. november hó 9-én Ree gyógykezelése alá került, hol következő jelen állapot mutatkozott: A beteg nagy fokban görvélyes, elsoványodott, sápadt. Hajzata fekete és száraz tapintatú. Az arczon és homlokon, melyek zöldes-sárgás színűek, feketés foltok észlelhetők, de ezeknél még homályosabbak az ajkakon is fordulnak elő. A második ágyékcsigolya angolkórosan hátrafelé görbülve, mely a felette levő két csigolyával együtt nyomás- és mozgáskor fájdalmas. Az egész test elgyengülve, hüdésnek semmi nyoma. Az étvágy csekély, a székletételek rendesek, a csekély mennyiségben kiválasztott vizelet világossárga színű, fehérnye nélküli. A szív lüktetése gyenge, hangjai rendesek. Az érverés 80, kicsiny és gyenge. Kínal, savak és zsongitó eledel 14 napos kórházi ápolás alatt az állapotot alig változtatták meg. Egy nappal későbben, midőn a beteg az ágyból felkelt, ájuldozás, mely émelygéstől, csuklás- és hányástól jön kisérve, állott be. A gyomorbeli tünetekhez hagymázasféle állapot is szegődött, melyek súlya alatt a beteg deczember 6-án kimúlt. Négy nappal a beteg halála és egy nappal a hagymázas tünetek fellépése előtt a beteg visszeréből vér is lön bocsátva, mely, górcsövileg megvizsgálva, fehér vérsejtek jelentékenyebb szaporodását mutatá. Bonczlelet: A hulla nagyon elsoványodott, merevség nagyfokú. A hónalji gödrök nagyon sötétesek, a bőr színe úgy, mint az élen olajszínű, fekete foltokkal. A jobboldalon, a Poupartféle szalagtól a két felső, gümősen elfajult ágyékcsigolyáig terjedő, 16 priont tartalmazó horpaszizombeli tályog. A mellhártya és hörgők rendesek. A tüdők csúcsaiban és alsó karélyaiban sok helyütt *) L. az OHL. 41. számát. **) Addison 1. c. 752