Orvosi Hetilap, 1870. május (14. évfolyam, 18-22. szám)
1870-05-01 / 18. szám
1 % — 299 — — 300 — fenség és hószámhiány okát edénygörcs képezze, mi csak akkor állana, ha a duzzadást és vérzést edényhűdés idézné elő, pedig sokkal természetesebb azon folyamatokat tevőleges edénytágulatból következtetni. Sőt az egyes ütereken előforduló, nagyfokú lüktetéssel járó tágulatokat is, mint ezt a dülszemi golyvánál és hysteriánál néha szívdobogás nélkül is észlelhetjük, tevőleges alapra vihetjük vissza. A nem hűdési edénytágulatok mechanizmusára vonatkozólag megjegyzendő, hogy igen valószínű, miszerint az izomrétegek, mint az egyes edények helybeli szivattyúi tekintendők, melyek némi önálló szerepet fejthetnek ki, s néha gyakoribb érlökést hozhatnak létre, mint ez a szív összehúzódásainak megfelelne. Rendesen azonban csak edényöszszehúzódás folytáni speciális idegizgatás szokott erősebb szívműködést létrehozni. Ha tehát a vér erősebb nyomás alatt hajtatik a környi edényterületbe, úgy ezen edényeken okvetlen kitágulásnak kell beállani. Az edénytágulatnak egy másik mozzanata abban áll, hogy valamely környi edényterület görcse következtében egy más központi részben tágulat és lüktetés mutatkozik. Máskor ismét nagy keringési területeken edénygörcsök állhatnak be, mint pl. az őskórnál, vagy pedig hideg behatása folytán, minek következtében más edények területén kitágulás lép fel és pedig nem mindig hydrostaticus, hanem visszahajlási szabályok szerint. Ép fordítva áll a dolog nagyobb edények elpetyüdésénél. A Basedow-féle kórnál ugyanily körülmény szerepel, miután az orsóütés* igen kicsiny, a fejér és néha a hasi függér lüktetése pedig erős leszen. Benedikt azon kérdést állítá fel, váljon az üterek egyenes idegbefolyás alatt nem tágulhatnak-e ki, hisz az edényfalak hosszában izomsejtek helyezték el, melyek a feszítő véroszlop felett,véleménye szerint megrövidülve,egyszersmind az ütércsövet is megrövidítik és tágítják. A felhágó függéren ezen sejteket nem sikerült ugyan kimutatni, de másrészt a kisebb és főleg irányadó ágakat elmulaszták megvizsgálni. Ez okból Möller orvosszigorlót bízta meg e téren vizsgálatokat tenni, s csakugyan a pajzs- és szenunterekben a külső és belső hártya közt jelentékeny vastagrétegű, hosszasan fekvő izomsejtekre akadtak. Ezen észrevételek előrebocsátása után ereszkedhetünk csak azon munkálatok bírálatába, melyek az életkórtan terén a dülszemi golyváról írattak. Ama nézet, hogy ezen betegség nem egyéb mint a nyaki együttér h ideg ideges bántalma,úgy jött létre, hogy az együttérzideg izgatása által mesterséges dülszemet és gyorsabb szívlökést lehet előidézni. A nyaki együttérzideg izgatásának befolyása az érlökés gyorsaságára úgyis eléggé ismeretes. Ha a nyaki határköteg átmetszett környi végét izgatjuk, akkor állítólag dülszem és szaruhártyadomborodás áll be, míg az együttért ideg hüdésének épen az ellenkező következményei volnának. Az állatoknál előforduló dülszem okát a szemük alapján fekvő szervi izomrostok izgatásának tulajdonították, s nem gondoltak a szemteke mögötti vérbőségre. A szaruhártya kidomborodása azonban csakis edénytágulat folytáni szemrekebeli nyomás-nagyobbodáson alapulhat. Az embernél a dülszemet az említett izomrostok összehúzódásából nem lehet kimagyarázni (Stellwag), mert azért, hogy az üreres és visszeres vérbőség mint kétségbevonhatlan tény jelen van, s mert élettani kísérletek szerint az együttérz ideg izgatása folytán a dülszem létrejön, ez még nem jogosít arra,hogy ezen szemteke mögötti vérbőséget az együttérző ideg izgatásából származtassuk. Ugyanez áll a pajzsütér területén fellépő edény tágulatról is. Nem szükséges felvenni, hogy a Basedow-kór tüneteinek egy része az együttérz ideg rostjainak izgatásán, a másik része pedig azok tüdésén alapul. A Basedow- féle kór sokkal inkább az edénymozgató rostok izgatási idegbántalma. (Benedikt). Azon kérdésre, váljon ezen betegség a nyaki együttérzideg bántalma legyen-e ? Tagadó válaszszal kell felelnünk, először, mivel az edénymozgató idegeken kívül minden egyéb mozgató- és érzőidegek bántalmazatlanok, melyek a nyaki határközegben futnak le ; míg a nyaki együttérzideg nehéz megbetegedései lehetnek jelen, anélkül, hogy Basedowkór mutatkoznék. Továbbá több oly kórjel, mint a hószámhiány, a lépés májdlag s a Bright-kór a nyaki együttérzideg bánhalmából ki nem magyarázható, hanem csupán azon rostok bajából, melyek a határköteg alatt fekvő részekben futnak le, tehát az egész határköteg bántalmát kellene fölvennünk. Azonban átalános szabályként van elfogadva, hogy olyan bántalom, mely nagyobbszámú , a központi idegrendszer különböző magaslatán eredő idegekre terjed ki, a központi idegrendszer azon pontjára vihető vissza, hol az összes rostozat egymás mellé van helyezve. Ezen hely kétségkívül a gerinczagy nyaki duzzanata és a nyúlt agy. A kórboncztanban az említett kérdésekre még nem találunk határozott választ. Gyakran duzzadást vagy sorvadást találtak a nyaki együttérz idegben, s egy esetben a melldúczokban, máskor pedig épen semmi elváltozás se mutatkozott. Azon körülmény, hogy a központi idegrendszerben közönségesen tagadólagos lelet észleltetett, még mit sem bizonyít, miután hoszszú időn át ugyanily viszony állt fenn az előrehaladó izomsorvnál és az u. n. paralysis glosso-labio-pharyngea-nál. Jövőre némi irányadásul szolgálhat a kórboncztan részére Geige 1-nek egy észlelete, mely esetben a gerincz- és nyúlt agy központi csatornájának összenövését, a gerinczagy finom véredényeinek túlteltségét, a szürke állomány megtömörödését és az ideghüvely csekély bujálkodását találta. A Basedow-féle kór tehát valószínűen központi edénymozgató izgatási idegbántalom, melyet a nyaki duzzanat magaslatán, a központi csatorna környékén fekvő szürke állomány felduzzadása okoz. (Benedikt). A gyógyeljárást illetőleg az együttérz ideg, a gerinczoszlop nyaki részének és a csecsnyujtványokon keresztüli galvanisatio sok esetben fényes eredményt mutatott. Saját magam kezelése alatt a kóros tünetek 2 esetben teljesen visszaléptek. A felkarfi számok beigazításáról Schinzinger eljárása szerint. Ullmann Izidor tudortól Tiszalczon. Ámbár a ficzamok beigazításához már a legrégibb időkben értettek, mint ez a kuruzsolóknak még jelenleg is néha sikerül: az újabb korbeli sebészeti gyógytan e téren szinte jelentékeny haladást tett, mennyiben, helyesebb élet- és boncztani elvek által vezetve, a régibb beigazítási eljárásokat javította, egyszerűsítette, s az előbbi, némileg kegyetlen eljárási módokat többnyire abbahagyta. Ily tekintetben vívmánynak állítható a felkarfi szumok beigazítására alkalmazott azon új eljárás is, melyet Schinzinger