Orvosi Hetilap, 1870. június (14. évfolyam, 23-26. szám)

1870-06-05 / 23. szám

381 382 merítőleg közölte, s azon jelentékeny gyakorlati becs, mely­­lyel a szóban levő eljárás használata bír, annak körülményes vázlatát e helyen, azt hiszem, igazolni fogja. Miután a dobozt a légzuhany által és a külhalljáratot kifecskendezés által a benfoglalt váladéktól megtisztítottuk, az ülő beteg a nyelési mozgás könyítése végett kevés vizet vesz szájába, hogy ezt adott jelre lenyelje, s most fejét ak­ként hajtja, hogy a megtöltendő halljárat felfelé legyen irányozva, melybe a langymeleg folyadékot csepegtetjük. A Politzer-féle készülék kaucsukgolyóját jobb kezünkkel meg­markoljuk, s a mellső, némileg meggörbült csövet V2"-ra az alsó orrjáratba helyezzük úgy, hogy a homorú görbület az orrüreg fenekét érje, s ezután bal mutató- és hüvelykujjunk­­kal az orrszárnyakat a cső felett légzárón összenyomjuk, mi­nek megtörténtével betegünk a víz lekortyantására felszólít­­tatik, s ugyanazon pillanatban a golyónak jobb kezünkbeli összenyomása által az abban tartalmazott léget az orrgarat­­ürbe szorítjuk. A sűrített levegő a dobüzbe nyomul, s innen a folyadékkal telt külhalljáratba, hol buborékok alakjában jelenik meg. A kiszabadult jég helyébe a becsepegtetett ol­dat a dobhártya nyílásán keresztül azonnal a dobüzbe h­atn­­ak, honnan némelykor az Eustachio-féle kürtön át a garatba folyik. A másik fül hasonló bántalmazása esetében, ugyan­azon eljárást annál is ismételjük. Az elválasztó nyákhártyák ekként a zsongító szerrel egyaránti érintkezésbe jönnek, mi­által rendes állapotuk visszanyerése éretik el. Ezen módszer kivitele — nem tekintve azon eseteket, melyekben az kizárólagosan alkalmazandó, s melynek java­­latait már fentebb említettem, — a csapolásban nem ele­gendő jártassággal biró minden orvosra nézve annál kedve­sebb és kívánatosabb leend, mert általa biztos és kivitelében könyv kezelés birtokában van, melylyel a bántalmazást ké­pes leend legtöbb esetben az óhajtott javulás felé indítani. A Valsalva-féle kísérletnek azon hátránya van, hogy kivitelénél a légáram sokkal gyengébb lesz, mint a kaucsuk­­golyó általi összenyomáskor, következőleg a váladék kiküszö­bölése a dobüzból tökéletlen és a zsongító szer működése czéliránytalan lesz, továbbá véghezvitele gyermekeknél áta­­lában, de felnőtteknél is igen gyakran nem sikerül, mimellett még megemlítendő, hogy használata mellett vérpangások (Staunungen) keletkeznek a fejedényekben, melyek szakadé­­konyságuk esetében veszélyessé válhatnak (Tröltsch), kevésbé kedvezőtlen esetben pedig fejfájásra szolgáltatnak alkalmat. A Valfalva-féle kísérlet tehát az imént mondottak után a Po­­litzer-féle eljárást semmiképen se helyettesítheti. (Vége következik.) Billroth tanár korodáján 1869-70-ki tanév négy első havában végzett műtétek. Közli Teöreök Kálmán tudor. (Folytatás). A legnagyobb contingenst szolgáltatta az új képletek kiirtása, a­mennyiben 26-szor fordult elő, tehát a műtételek egész összegének több mint harmadrészét képezte Ezeknek 5 esete képlőműtétellel volt egybekötve. Az új képletek minősége szerint volt: cysta atheromatosa 2, lipoma 1, sarcoma medul­lare 2, sarcoma gelatinosum 1, epithelioma 8, carcinoma med. 4, végre az elephantiasis arabum-nak egy esete, mely ezen rovatba tartozik is, nem is, melynek azonban — hacsak külön rubrikát nem akarunk nyitni számára, mégis — csak ezen rovatban kell helyet engednünk. Hogy megértessem magamat, s szavaimat igazoljam, röviden körvonalazni fogom az esetet. A műtét tárgya egy 50 éves férfi, kinél a homlok, valamint az avval határos fejtető bőre óriási mérvben hypertrophizált, többszörös, többé kevésbé vastag redőkben fedi a homlokot, s függönyként ereszkedik le a két szem elé. A beteg bal szemével (a jobbat gyermekkorában vesztette el, nem tudni mi okból) a fej egyenes tartása mellett nem képes látni, s úgy segít magán, hogy vagy fejét emeli vagy a szemét fedő bőrfüggönyt mozdítja el. A műtét czélja, hogy mindenek előtt ezen látásképtelenségen segítsen. Ez okból 2 hüvelyk hosszú és 1 hüv. magas bőrrész­let emeltetett fel, makkfogó segedelmével, a szemeidre függőlege­sen eső irányban, s miután néhány varrationál húzatott be annak alapjába, szikével elmetszetett, mire a fonalak csomókba köttet­tek. Az eredmény kielégítő volt, s buzdítását szolgált arra, hogy a műtét másod és harmadízben is ismételtessék, s így a beteg ezen, arczot oly nagy mérvben eléktelenítő bajától legalább egyrészt megszabaduljon. — A tömlős dagok, zsírdag, csont­­dag, papilloma és cystosarcoma műtételeiről nincs mit megjegyeznem; se a baj minőségét se a műtét kivitelét illetőleg említésre méltó momentumot nem tudtam constatálni, — legfeljebb azt hozhatom fel, hogy a lipoma szokatlan, általa nem igen kedvelt helyen székelt, tudniillik a tarkó kellő közepén. — A lympho­mák közt említendőnek vélem a sokszoros nyírkmi­­rigy dagok egy esetét a jobb hónaljban egy 12 éves leányká­nál. A műtét igen nehéz volt, mert a mirigyek némelyikét egészen a kulcscsont alól kelletett előhúzni. A seb igen nagy, s mi több, igen mély volt, mindamellett lassan bár, de tökéletesen s legjobb eredménnyel gyógyúlt. — Ez utóbbiak közé soroltam egy hypertrophizált pajzsmirigy kiirtásának egy esetét is, miről alább részletesebben. Leggyakoribb volt az új képletek közt az epithelioma, mely nagyobb részt az alsó ajkon vagy az arczon fordult elő. A plastikával egybekötött újképlet-kiirtás mind az alsó ajkon vagy az arcz valamely más részén székelő hámrák miatt történt, s négy esetben sikeres volt, míg egy esetben nemcsak a plastika nem sikerült, de a beteg maga is elpusztult pyaemiában. A plastika nélkül műttettek közül is meghalt egy, szintén genyvérben, míg a többiek, kiknél kór­házból kimenetelük alkalmával a baj kiújulását nem lehetett megállapítani, — legalább egy időre — meggyógyultak. Leg­kedvezőtlenebb volt a viszony az emlőkben székelő új képle­tekre nézve, melyek közt 2 húsdag, 4 rák volt. E hat közül há­romnak volt lethális kimenetele, kettőnél, mely az utolsó időben operáltatott, az eredmény bizonytalan, s csak egy gyógyult. A két bizonytalan eredményű eset egyikénél különben kitűnt mű­tét közben, hogy a bordák és bordaközti izmok is meg vannak támadva, ennél tehát a prognosis tristissima. Megjegyzendő, hogy Billroth korodáján soha se alkalmazzák az emlőkiirtást, hanem kizárólag az emlőcsonkítást, mely eljárásnak rendes resultatuma, óriási sebfelület, é­s én nagyon hajlandó vagyok feltenni, hogy a kedvezőtlen halálozási percentuatiónak egyik — ha nem is egyedüli — tényezőjét ezen körülményben kell keresnünk . A castratio a jobb herének velős húsdaga miatt vite­tett végbe ; a teljes gyógyulás 6 hét múlva következett be. A kő­metszésekkel és morzsolásokkal Bill­­rothnak nem volt szerencséje. Hólyagmetszést hármat csinált, kettőt 5—7 éves fiúnál. Mind­háromnál gátmetszést csi­nált, csakhogy a két előbbinél oldalt, s az utóbbinál, kinél a kő aprósága miatt nem volt szükség nagy hólyagsebet csinálni,a kö­zépvonalban. A műtét mind­három esetben nagy könyvséggel és gyorsasággal ment végbe; a kövek nem voltak nagyok, az extrac­tio a sebszélek legcsekélyebb zúzása nélkül történt, a két kis fiú­nál mégis erős peritonitis lépett fel, mely életüknek véget vetett. A harmadik is nagyon sokáig igen furcsán viselte magát; kezdet­ben kisfokú peritonitist állott ki, melynek megszűnte után még jó ideig folytonosan mérsékelt lázban feküdt; a seb egy­ltalán nem akart granulálni, s csak hetek múlva javult meg állapota annyira, hogy őt a gyógyulásra candidálni lehetett, mely sokára ugyan, de mégis bekövetkezett. Kőmorzsolás egy esetnél alkalnaz­­tott és pedig három ízben. Maga a műtét igen jól sikerült, mert a kő — a­mint a bonczolásnál láttuk — számos kisebb-nagyobb darabra volt törve, de a beteg, körülb. 35 éves férfi, az utolsó 23*

Next